Minden, magát nemzeti érzelműnek valló magyar ember számára a tavaszi parlamenti választás az idei esztendő legfontosabb eseménye. Számunkra, határokon kívül rekedetek számára is. Merthogy a határokon átívelő nemzetegyesítés folyamatában megtett minden egyes sikeres lépés tovább erősít bennünket is.
A kormányzó polgári, keresztény, konzervatív erők győzelmi esélyei nap mint nap erősödnek. A helyzet jelenlegi állása, az erőviszonyok alakulása alapján az újabb kétharmad sem kizárt. A helyzet egyértelmű: a sikeres kormányzati teljesítmény által tovább erősödött centrális erőkkel szembenálló, csak a kényszer által alkalmilag egybeterelt, minduntalan egymásra acsarkodó balliberális oldal – most már ide sorolható a korábban nemzeti radikális Jobbik is – győzelmi esélyei a semmivel egyenlők. Mindazonáltal nem árt résen lenni: a 2002-es történet álljon minden egyes meggyőződéses, elkötelezett jobboldali előtt figyelmeztető jelként. Annak ellenére, hogy ez a Fidesz már nem az a Fidesz, a jelek szerint sikeresen elnőtte az akkoriban még rá jellemző politikai naivitást, mint ahogyan ez a liberálbolsi baloldal sem az a liberálbolsi baloldal már.
Erdélyi magyarként – különösen 2010 óta, a teljes jogú állampolárság felvevése lehetőségének biztosítása óta, különös tekintettel a 2004. december 5-ei referendumra – számomra, számunkra, határon kívüliek számára még jó hosszú ideig nem kérdés, kire ikszeljünk. Éppen ezért sokunk számára érthetetlen a Fidesznek az RMDSZ irányában mutatott elnéző, megbocsátó barátsága. Ne feledjük: egy olyan szervezetről van szó, amelynek kulcsvezetői a rendszerváltás óta a balliberális oldal iránti nyílt vonzalmukkal, a Kádár-rendszer kulturális életében meghatározó szerepet játszó figurákkal ápolt barátságukkal, a vadprivatizálás nyomán született posztkommunista kötődésű üzleti körökkel kialakított kapcsolataikkal hívták fel magukra a figyelmet. És ápolnak a mai napig jól gyümölcsöző, azaz busás anyagi haszonnal járó kapcsolatokat.
Az erdélyi magyar közösség tagjai többnyire tudják: ki mennyit ér. Ezért nem képes ma már az RMDSZ jobb esetben legfennebb 300 ezer szavazót megszólítani. A többiek, legalább kétszer 300 ezren simán távolmaradnak az urnáktól, mivel nem bíznak már abban, hogy a román háttérhatalom támogatását (is) élvező “szövetség” el-, kimozdítható egyeduralkodói pozíciójából. Különösen most, hogy eme pozícióinak megszilárdításához, hirtelen támadt békülékenységével, a Fidesz is hozzájárult. Nagy hiba az RMDSZ részéről, akár végzetes is lehet – bár tudjuk: tömegdemokráciákban csak azok véleménye számít, akik az urnáknál akaratukat kifejezték -, hogy az erdélyi magyar voksok 85-90 százalékát magukénak tudva, azt hiszik, ilyen arányú a valós támogatottságuk is…
Ezt egyszer talán a Fideszben is elismerik. Felismerni már régen felismerték, de sajnos az erdélyi autonomista ellenzék, minden Fidesz felől érkező korábbi támogatás ellenére, elsősorban saját alkalmatlansága okán, képtelen volt élni a helyzet adta lehetőséggel. Amiként elismerik azt is, hogy tévedés azt hinni, hogy az RMDSZ – Markó, Borbély, Frunda félreállításával, az “ifjútörökök” megnövekedett befolyásával – máris megreformálódott. Nem, az RMDSZ lényegét tekintve maradt az, ami volt: az erdélyi magyar politikai pluralizmus ellensége, a román háttérhatalom (deep state) – amely tudvalevőleg nemzetbiztonsági kockázatként kezeli a romániai magyarságot – tetszés szerint manipulálható eszköze.
Máris hallom a vádat az “újságíróktól”, akik természetszerűleg baloldaliak, hogy aszongya propagandistaként nyilvánultam meg, vagy ha úgy tetszik, ellenpropagandistaként. Ha ők mondják… Én vállalom.
Boldog új évet! (Nekik is.)
Ezen sem csodálkozom ,mint az USA filmiparából és feminista ,genderi ,……. stb. világából nemzetközivé terjedt balosan ,sorosisztikusan liberális megmondó csőcselékeket túrják ki állasukból a csörtető ballibsi fiatalok.
Orbán egyértelműen megmondta: azt a pártot támogatják, akire a többség szavaz. Egymással torzsalkodó pártocskákat nincs értelme az anyaországból támogatni.
Idehaza sem sikerült többséget szereznie az ellenzéknek, ezért kuncsorog külföldi támogatásért. Ezt akarja az RMDSz ellenzéke is? Mindegyik visszatetsző.
Tetszettek volna urnák elé szólítani az otthonmaradókat, ha már az RMDSz-eseket nem sikerült átállítani.
Úgy tűnik, a fidesz esélyeit semmi sem veszélyezteti, a 2/3 is meglesz simán. Talán az azt követő választásokon is, vagy méginkább.
Ha választanom kellene akkor a jelenlegi helyzetben kénytelen lennék a fideszre szavazni, mint a választható legkisebb rosszra.
Mert jó választás egyszerűen nincs és úgy tűnik, még évtizedekig nem is lesz. Ilyen lett a világ és ebben oroszlánrésze van a migrációs válságnak.
A baj az, hogy sokan azt gondoljak, hogy a fidesz mellett csak egy szögesen ellentetes gondolkodasu es programmal rendelkezö part lehet ellenzek.
Ez hatalmas tevedes, a fidesz mellett elferne egy masik konzervativ part is ami nagyobb hangsulyt fektet pl a nyugdijasokra, a turizmusra, a kemenyseprökre es a mokusokra vagy az isten haragja tudja.
Biztos van olyan szegmens ,amit a fideszprogram nem jol kezel , de ettöl meg nem kell szelsöbaloldali, vagy neoliberalis partnak lennie.
Ezert nincs ellenzek, mert a nep nem ker a liberalizacio „jotekony ” hatasabol.
Mi önzetlenül meghagyjuk a nyugatnak a teljes elvezetet !
Reménykedni tudunk de még nem kell hátradölni. A baloldal csak egymással bibelödik, a jobbiknak már nincs saját politikai nézetei, ide is oda is probál alkalmazkodni. Mindenkivel összefogna, csakhogy teljesüljön Simicska a „fönökük” bosszúja, itt már látszik, hogy csak erre megy ki a játék. Vona kivetközött magából ö már csak egy bábú lett akit a háttérben mozgatnak.
Az RMDSZ-ben nem lehet bízni. Volt 27 évük, hogy tegyenek a magyarságért, de soha semmit nem tettek.(csak:választások előtt leaszfaltoztak egy-egy utat a falvakban). Az RMDSZ megalakulásakor még több mint 1 milliós szavazóbázissal rendelkezett, de eladta magár a román pártoknak így a szavazók elpártoltak és már a 300 ezret sem éri el a támogatottságuk.
Én sem szavazok már hosszú évek óta ezekre.