Tragumúrák* – kik ők és mit akarnak?

Somogyországba szakadt egykori osztálytársam kér, homályosítanám fel, mi történt a marosvásárhelyieket tömörítő facebook-csoportnál, s mit jelent(het) a “tragumúra” kifejezés, amit névként felvettek, mert ő személy szerint bizony sértve érzi magát. Nos, megpróbálom a magam szerény képességei szerint értelmezni a szerintem többértelmű üzenetet hordozó, igencsak jelképes történetet.

A helyett, hogy in medias reselném a problémát, azaz egyenesen a dolgok közepébe vágnék, megpróbálom csak úgy óvatosan, körkörösen haladva megközelíteni a problémát, s a címbéli kérdés második felére – arra, hogy mit is akarnak a tragumúrák – megadni a választ. Ezt sem direktbe reszelve, hanem inkább közvetve, előbb arra rámutatva, hogy mit nem akarnak, sugallni a választ.

A “tragumúrák” a jelek szerint az istennek sem akarnak eltűnni – sem Marosvásárhelyről, sem máshonnét Transsylvániából, különösen a Székelyföldről nem -, még Romániának Erdélyhez történt csatolása után szász esztendővel is itt vannak, a nagyromán eszme követőinek, a román sovénnacionalizmus apostolainak nagy-nagy bánatára. Pedig a román állampolitika kiemelt fontosságot tulajdonít a központilag irányított, hivatalosan azonban mindig tagadott etnikai homogenizációnak, de  mindhiába… Ezért aztán mit volt mit tenni, a szolgálatok biztonságpolitikai kockázatként kezelik a “tragumúrák” jelenlétét.

Mit nem akarnak még a “tragumúrák”? Nem akarnak lemondani az anyanyelvi oktatásról, az anyanyelvhasználati jogukról. Megszállottan ragaszkodnak az iskoláikhoz, az orvosi egyetemen folyó anyanyelvi oktatáshoz, a törvény biztosította jogok érvényesítéséhez már nem annyira… Pontosabban szólva érdekvédelmi és közképviseleti szervezetük az, amely egy ideje gyanúsan hallgat, nem mer előhozakodni vele… Mint ahogyan nem cél már az óvodától az egyetemig terjedő anyanyelvi állami oktatási rendszer sem.

És végül nem akar autonómiát, sem területit Székelyföldnek, sem másmilyent. Legalábbis nem támogatták a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott autonómiastatútum-tervezetét benyújtó RMDSZ-színekben megválasztott MPP-s politikus akcióját. Mivelhogy nem kedvező az időpont. Hogy mikor lehet annak nevezni – mármint az időpontot -, arra a rendszerváltás óta eltelt közel három évtized alatt nem kaptunk választ. Igaz, őt a saját pártjának elnöke sem támogatta. E helyett, ha hinni lehet a szóbeszédnek, lefitymálóan azt mondta az egyik tévécsatorna riporterének, hogy “én mondtam annak a hülye Öcsinek, hogy ne foglalkozzék ezzel…”

Na most már, azt hiszem, világos a helyzet, s nemcsak az tűnt ki, mit akarnak a “tragumúrák”, hanem az is, hogy valójában kik is ők… Ha valaki azonosságot vél felfedezni köztük és az erdélyi magyarok között, az egyáltalán nem a véletlen műve.

* 2017. december 31-én a marosvásárhelyi városháza a következő, románról magyarra mi mással, mint a google translate által ferdített szöveggel invitálta facebook oldalán a városlakókat a szilveszteri szabadtéri bulira: “Kedves Tragumúrák, ma este várunk Önöket az új évre való áttérés ünneplésére. Boldog születésnapot!!!” 

A groteszk sztori nevetséges lenne, ha nem lenne szomorú. Mindazonáltal azt kell mondanom, hogy inkább az elkövetőkről állít ki szegénységi bizonyítványt, mintsem az elszenvedőkről. Bár az is igaz, hogy aki eltűri a sorozatos megaláztatást, gúnyt, az meg is érdemli.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Új undokok* ideje

A lassan unalomig ismételt megállapítás szerint Marosvásárhely, az egyes románok szerint úgynevezett, azaz nemlétező Székelyföld …

egy hozzászólás van

  1. A korok változásárúl! Remete levele
    Tudod é komám, milyen szú mászkál a fafejembe? Ahogy a mái embörökön godúlkodom, észrö veszöm mennyire mások, mint a front felnőtt, korombéli vén pokolravalók! Azok is megélni próbáló, mindenféle hájjal élők vótak, de csak a fejjebbvaló „nadrágos urakot” kívántak becsapni! A hozzá hasonló szegényembernek, odaadta magárul a lajbit! Adott önni a gyerökének, ha az épp nem tudott. Elöntötte a nincstelenség keserűsége!
    De mit látok a kádári „jólétbö felnőtt gyerekekbűl” milyen sömmi, sehonnai bitangok lettek! Ahogy azt a Petrovics mészáros gyeröke megírta! A könnyen élés lett a virtus! Élősködés, gyors mög gazdagdás, akár lopás, csalás, mindenféle úton-módon. Nem tartja vissza, se erkölcs, se lebukástú való félelem! Mindenhó azt látja, mind lop! Többet, ügyesebben, „hatékonyabban” tűle! Urai, feljebbvalói nyomába se léphet, lopás dógába! Ki tudja, milyen jogon őtet számon kérni? A hatékonyság fontos! Ez a jelszó most! A zséllérgyökerű kommusista gazember urak, nem tudom másképp híni, aljasabbak az „uradalmi intéző” kivakarózott cselédeknél! „szegény emberből támadott elnyomója a szegényeknek, rosszabb a jégverésnél”! Tanitották néköm valaha Kúnó bátyánk iskolájába! Nem tudod ki az? Hát még Horthy alatt, Ű akarta a zsellérek gyerekét bötű vetésre tanitani! Ne csak tetű legyen kódús fejükön, belül is legyen valami! Ha kivel a lábára nem jutott lábbeli se! Mennyivel különb, igyekvő emberek lettek ők! Rákosi, Kádár nevelte le butított pedellusnál is nagyobb iskolaszolgává sűllyesztett szamarakkal, kinek elő írtak miről, mit, hogyan hazudjék! Proletár uralom, proli ész, proli ostobák fődje lett Kelet-Európa! Húszmillió halottba került az ostobák uralkodása! No, de majd lejár ez is, mint a kakukkos óra! Nincs az az Isten, aki gazemberségük súlyát, felbírná emelni, hogy új időt, még egy lejáratot adjon nékik! Megdöglenek, mint tatár katona faliórájába a légy „masiniszta kaputt” 45be!
    2018. 01. 07.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük