Székely István levelét megírta, avagy vakvágányon az erdélyi magyar politika

Történt, hogy Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnöke, ha jól értelmezem, valamiféle párbeszédet kezdeményezett –  Fidesz, RMDSZ – értékek, érdekek és politikai gyakorlat, maszol.ro, 2023. február 3. – a „szövetség” politikai vonalvezetését kritizáló/elutasító értelmiséggel. Ami dicséretes hozzállás, bizonyos nyiltságot feltételezhet mind részéről, mind ama szervezet részéről, amelynek nevében megszólalt.

Előrebocsátom: nem célom „elemezni” a dolgozatot, szakértőnek sem tartom magam, az RMDSZ belső ügyeibe sincs betekintésem, kivülállóként legfennebb annyit látok, amit esetleg látni engednek, amit láttatnak velem, s ami mindenki számára – ha még lennének, akik ilyen hiábavalóságokkal töltenék a drága időt – hozzáférhető…

Az anyag olvastán azonnal adódik két kérdés: 1. miért épp most állt elő a szerevezet ügyvezető alelnöke a párbeszédre való felhívással?, 2. mi célból? A válasz bárki számára kézenfekvő: jövőre választások – nem időrendi, hanem fontossági sorrendben: helyhatósági, parlamenti, államelnöki, európai parlamenti – következnek, az RMDSZ-t pedig arra szorítja a kényszer, az 5 százalékos küszöb átugrásának kényszere, hogy akár, ha csak látszólag is, de a párbeszédet is felvállalja. Vagy csak annak a látszatát. Erre próbálja most rávenni az ügyvezető alelnök azokat, akik egyáltalán még hajlandók meghallgatni az RMDSZ hívó szavát. Mert ne feledjük: a „szövetség” mindenkori legfőbb célja a szavazatmaximalizálás. Ami által ez erdélyi magyar politikai prérin betöltött egyeduralkodó szerepe további ciklusokra fenntartható.

 „Az RMDSZ – a Fideszhez hasonlóan – jobb-közép néppártként határozza meg magát, melynek alapja az erdélyi magyar társadalom többségének olyan konzervatív politikai értékek általi meghatározottsága, amely elsősorban nemzeti kisebbségi helyzetéből fakad, és amit strukturális konzervativizmusnak nevezhetünk” – írja Székely mindjárt a dolgozat harmadik bekezdésében. Ha jól tudom, az RMDSZ alapszabályzatában ideológiailag nem kötelezik el a szervezetet egyetlen irányban sem. Ami nem jelenti azt, hogy a valóságban nem vonzódnának valamely oldal felé. A jobb-közép néppártiság valamiféle újabb – úgy 2012 óta, a Fidesz uszályába való becsatlakozás óta tartó – politikai – értsd: úri – hóbortnak nevezhető csupán.

Hogy valójában hova is sorolható az RMDSZ, arról Kövér László, az Országgyűlés elnöke, a Fidesz legbefolyásosabb politikusainak egyike így vélekedett 2012. július 9-én a Magyar Hírlapban megjelent interjúban: „Az RMDSZ vezetése nagyon régóta az MSZP-vel ápolja a legszorosabb kapcsolatot, amiben persze nincs semmi meglepő, hiszen mindkét párt ugyanolyan bolsevik gyökerekből táplálkozik, az erkölcseik, mentalitásuk és érdekeik is közösek. (…) Más kérdés, hogy mint a Baltikumtól a Balkánig terjedő posztszovjet térség leghosszabb időt kormányon töltött pártjának, azaz az RMDSZ-nek a román politikai elithez sikeresen integrálódott »főtisztjei« felelősek az erdélyi magyarság drámai fogyásáért, gazdasági és társadalmi elsúlytalanodásáért és politikai jogainak folyamatos kétségbe vonásáért, megnyirbálásáért, az autonómia célkitűzésének elsikkasztásáért.”

Mi változott, egyáltalán változott-e valami azóta? Nem sok, a lényeget tekintve szinte semmi, legfennebb a retorika. Ennek ellenére Kövér 2016-os erdélyi kampánykörútján már arra biztatta a választópolgárokat: szavazzanak az “összefogásra”, adjanak még egy esélyt az RMDSZ-nek. Annak ellenére biztatott a „szövetség” támogatására, hogy a Székelyudvarhelyen emiatti értetlenségüknek hangot adóknak azt válaszolta: nincs oka az általa korábban mondottakat visszavonni. 2016 után 2020-ban – Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Szijjártó Péter és Potápi Árpád szólított fel a tulipánra való pecsételésre, volt közöttük, aki egyenesen lenemzetárulózta azokat, akik esetleg nem az RMDSZ-re adták volna a voksukat – ismét kaptak még egy újabb, utolsó utáni esélyt. Hogy mivel érdemelték ezt ki, nos, arról a Fidesz legfőbb vezetői tudnának csak beszámolni.

Na, de térjünk vissza a Székely dolgozatához. Közhelynek számít, hogy a politika – elméletileg legalábbis – közösségi érdekek mentén szerveződik. A gyakorlatban viszont bizony kőkemény csoport- és egyéni érdekek határozzák meg… Az utóbbi legalább két évtizedben az RMDSZ legfőbb – talán egyetlen! – célja: az éppen soron következő választáson megszerzendő 5 százalékos voksarány. A küszöb elérése érdekében mindenre hajlandó, ezt bizonyítja az említett írás is. „Az utolsó, egyelőre ideiglenes népszámlálási eredmények szerint a romániai magyar, szavazati joggal rendelkező személyek az ország összlakosságának kb. 6 százalékát teszik ki (a népszámlálás községsoros eredményeinek ismeretében ez az arány vélhetően valamelyest nőni fog), a két parlamenti választás bekerülési küszöbértéke pedig 5 százalék. 2000 óta azt tapasztaljuk, hogy a magyar lakosság választásokon való részvétele valamennyivel elmarad a román lakosságétól” – írja a szerző. A helyzetet súlyosbítja, hogy az RMDSZ-nek vannak magyar kihívói is, támogatottságuk – legalábbis Székely szerint – összesen a magyar szavazók kb. 5-10 százaléka. „Gondot esetükben elsősorban az jelent, hogy (…) saját szavazótáboruk tekintélyes része akkor sem szavaz a szövetségre, ha az összefog velük” –  mondja meg a tutit.

Nem lenne az RMDSZ tagja, ha azonnal meg nem találná a szerinte legjobb megoldást: mivel az 5 százalékos parlamenti küszöb átlépéséhez meg kell szólítaniuk a társadalom – feltételezhetően az erdélyi magyar társadalomra gondolt – legalább 85–90 százalékát, következésképpen: valahogyan meg kell nyerniük, azaz az RMDSZ-re való szavazásra bírniuk a körülbelül 110 ezer magyar anyanyelvű romát. A többieket – a vegyes házasságban élőket, a gyermeküket egyedül nevelőket, a külföldön munkát vállalókat, a fogyatékkal élőket vagy a szexuális kisebbségek tagjait – gondolom, pusztán a pc látszatának megőrzése céljából említi. Tetszik érteni? Az esetleg nem az RMDSZ-re, hanem más magyar vetélytársra leadott voksokat a magyar anyanyelvű romákéval reméli pótolni. Ahelyett, hogy valamiféle ki-, megegyezést szorgalmazna a kihívókkal.

Mindezt csak és kizárólag azért, hogy megőrizhesse – mármint az RMDSZ – az erdélyi magyar társadalmi-politikai életben betöltött – sokak szerint pártállami időkre emlékeztető – egyeduralkodói szerepét.

(Az írás az újonnan megjelent erdélyi nyomtatott kétheti lap, a Székely Citrom 0-dik, bemutatkozó számában jelent meg.)

Ez is érdekes

Megkegyelmeztek Petőfinek

Úgy tűnik megtaláltk a megoldást a sepsiszentgyörgyi városatyák a tervezett Petőfi-szobor ügyében. Mint arról már …

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.