BEINDULT – AZ ESZTENDŐ IS, A VÁLASZTÁSI NAGYÜZEM IS

Megkerülhetetlennek tűnik a kérdés: vajon mit tartogat számunkra, erdélyi magyarok számára a 2024-es esztendő? Nem kell ahhoz semmiféle jóstehetség, hogy kimondjuk – az éppen fokozódóban lévő nemzetközi politikai helyzet csak megerősít ebben –: semmi jót. Megpróbálom bővebben kifejteni: idén választások sora – számszerint négy – vár ránk, szavazópolgárokra. Időrendi sorrendben európai parlamenti, helyhatósági, államelnöki és végül  parlamenti választásokat tartanak. Egy-egy választási kampány – Balkániában különösképpen – az etnikai ellentétek mesterséges kiélezésével jár,  magyarán: életünk megkeserítésével. Politikusok sora, különböző titkos és kevésbé titkos szolgálatok, a román média jelentős része anyait, apait bevet ilyenkor: a legsötétebb politikai ösztönökre apellálva próbálja csúcsra járatni a román társadalom széles rétegeire, főleg a politikai osztályra jellemző magyargyűlöletet. Miért? Azért mert, akinek politikai és olykor hétköznapi cselekedeteit a zsigeri gyűlölet vezérli, az elvakultságában nem látja a valóságot: a politikai osztály alkalmatlanságát.

A felfokozott magyargyűlöletből mindkét oldal profitál: a sovénnacionalista román választópolgárok szavazataira utazó pártok mellett – bármennyire hihetetlennek tűnik –, az RMDSZ is haszonélvezője a helyzetnek. Mert bizony összezár ilyenkor a politika iránt még némi halovány érdeklődést mutató, de annak bugyrait illetően meglehetősen hézagos tájékozottságú maradék magyarság – igaz, csak ilyenkor – , s elmegy voksolni… Az, hogy a jogosultak alig fele járul már csak az urnákhoz, mintha senkit sem érdekelne. Miközben a szavazókedv egyre csökken. A tulipános érdekvédők szeme előtt egyetlen cél lebeg: aki szavaz, az a tulipánra nyomja a pecsétet! És ők azok, akik – valamilyen csoda(?) folytán – bírják a Fidesz-KDNP feltétlen bizalmát, sőt támogatását is. Mire gondolok? Hát arra, hogy az előző választások előtt igen jelentős kormánypárti politikusok nyíltan kimondták: nemzetáruló az, aki nem az RMDSZ-re adja a voksát.

Sarkosan fogalmazva: úgy kell ilyenkor egy kis magyargyűlölet az RMDSZ-nek, mint egy falat kenyér. Ilyentájt hangzanak el a jól ismert panelszövegek: „fogjunk össze, mutassunk erőt!”, „legyünk ott, ahol a döntések születnek, ne dönthessenek rólunk nélkülünk!” Már-már azt is kimondják, ha nem, akkor sugallják, hogy „vége a világnak, mind meghalunk, ha az RMDSZ kiszorul a román törvényhozásból”. A fentieket támasztják alá a minap Sepsiszentgyörgyön elhangzottak: az RMDSZ háromszéki területi szervezetének elnöke, nem mellékesen a megyei önkormányzat elnöke, Tamás Sándor a tervezett területi-közigazgatási átszervezéssel kapcsolatosan – három-négy megyét vonnának össze, aminek következtében nem maradna egyetlen magyar többségű sem – egyebek mellett kijelentette: nagy a  jelentősége annak, hogy ott lesz-e az RMDSZ a parlamentben vagy a kormány asztalánál, mert „ha ott leszünk, akkor nem leszünk az étlapon”.

Mit mondjak? Szerintem téved Tamás Sándor, s mindazok, akik hasonlóan gondolkodnak, mert a bukaresti hatalom asztala mellé egy pillanatig sem engedik oda az erdélyi magyart. Ha mégis, ki tudja, milyen áron? Továbbá: legfennebb némi koncot hajítanak eléje…

Ebből is kitűnik, hogy sokak számára egy etnikai párt legfőbb és egyetlen célja a parlamenti jelenlét, mintha nem lennének tisztában azzal, hogy a parlamenti képviselet nem cél, legfennebb eszköz.

Nincs ez így jól.