Leltár

Amint lecseng a karácsony, az év legvégén máris prózaibb dolgokra váltunk: mérleget készítünk. Egyéni és közösségi szinten egyaránt. Ezt teszi minden öntudatos, magára valamit is adó ember, közösség, mert ki-ki tudni szeretné, meddig jutott az általa választott, vagy neki rendelt úton. Az önmagunkkal való őszinte szembenézés egyben a továbblépés záloga is.

Milyen volt az idei év? – latolgatják beavatottak és laikusok. Egyáltalán  nem mindegy, miként fest a mérleg, közösségként jutottunk-e elébb vagy sem. A 2017-es esztendőre igencsak rányomta bélyegét az európai  migránsválság. A válság kezdete óta a földrészünkre bezúdult, bezúdított muzulmánok száma idén már meghaladta a kétmilliót. Hogy mi vár Európára, ha mostani alkalmatlan vezetőit el nem zavarja, az könnyen elképzelhető, különösen, ha arra gondolunk, hogy egyes vélemények szerint a migránsok utánpótlása kiapadhatatlan: a közeljövőben mintegy 400 millióan szándékoznak útrakelni, közülük sokan már el is indultak az öreg kontinens irányába.

Az Európai Unió, a tagállamok vezetői képtelenek megoldást találni a helyzetre. Mi több: nem is igen akarnak. A jelek szerint meghajoltak a nemzetállamok felszámolását célzó, a globális tőke zsoldjában álló, valamiféle európai egyesült államok létrehozását erőltető felsőbb akarat előtt. Fogalmazzak egyértelműbben: az EU vezetői – talán a V4-eket, és más volt szocialista tömbbeli országokat leszámítva – a megsemmisülésbe hajszolják nemzeteiket, természetesen a liberális demokrácia és szabad piacgazdaság dicsőségére.

Ami a romániai állapotokat illeti, sokadszorra ki kell mondanunk: a teljes román politikai osztály – beleértve a romániai magyart is – mára igencsak megérett a lecserélésre. S mivel a jelek szerint demokratikus eszközökkel, azaz választások útján ez nem kényszeríthető ki, a különböző, főleg nyugati, elsősorban washingtoni és brüsszeli elvárásokat teljesítő, rettegett DNA végzi a “piszkos munkát”. Hogy miként, azt nap mint nap láthatjuk. Feltéve, ha van szemünk a látásra.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a polgárok elfordultak a politikától, nem érdekli őket, mert úgy ítélik meg, hogy nem befolyásolhatják annak működését. Könnyű most lemondóan legyinteni, de legyen világos, a politikai osztály nem lehet másmilyen, mint maga a társadalmi környezet, amiből vétetett. Hogy a nekünk oly kedves klasszikusunkat idézzem: minden népnek olyan vezetői vannak, amilyent megérdemel.

Következtetésképpen, bár a helyzet túl sok reményre nem jogosít, azért mi ne adjuk fel…

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Új undokok* ideje

A lassan unalomig ismételt megállapítás szerint Marosvásárhely, az egyes románok szerint úgynevezett, azaz nemlétező Székelyföld …

2 hozzászólás

  1. Az, új pártokról, a Remete levele
    Kedves komám! Képzeld már el, újra feltámadtak az agitátorok, mint kocsmába járó, sok szomjas torok. Oszt meg akarnak győzni, lépjek be a pártjukba, támogassam őköt, mint nyomorékot az ő mankója!
    Rögtön az jutott öszömbe, „szegény az eklézsia, oszt maga harangoz a pap!” Maga jár a pártelnök a maga elbolondítható hívei után! Egymásnak adják a kilincset, akarom mondani a vízfelé lógó faágat amibé kapaszkodnak, hogy átgázoljanak, dekungomhoz kívánva jutni! Gondolják tán, itt még nem járt másik párt szélhámos, biztos madár vagyok, mint a felettem lakó, fészeklakó, osztán az ű kívánsága szerént fütyűlöm az ő, bül-bül édességű ostobaságát majd!Új. de csak a próbálkozásban, hogyan tudna lopni ő es! (Mer mindöggyik milárdos lett, politikus gazemberek útjára lépő! Ibolyka, Kuncogó, Ferke, Viktorka! Felsorolni, észbe tartani es nehéz őköt!) Csak be kell ugranom néki, mint békának a vízbe, ha róka közeledtét meglátja! No, azt se mondja Adjonisten, csak azzal kezdi, mit ad, az ő pártja nékem, csak hívének szavazójának kéne lennem, hogy a jelőlőlista pízt felvehesse! Abból juttatna néköm is! No, itt van a döglött kutya elhantolva, vigyorogtam befele magamba! Kibújik a szög a zsákból, mint nőt kívánó vizelője, ha szaporító szándéka felébred!
    Azér hagytam, hadd beszéljen. Mög kiváncsi lettem ű mekkorát mer hazudni? Gondoltam, colostokot kérjem e mindjárt, mint Gazsi cigány. Megmérni, mekkora lóizét fogok én tőlök kapni szavazatomért! Tudom én, engem néz madárnak, aztán úgy tesz, mint felettem elrepülő. Magasrúl szar le! Szóval szaporodnak, mint patkány a terménytárolóba, betakarítás szagára, ezök meg a választásra! Azt hiszi a sok marha, híg agyú, rögtön elhiszik, amit ű mond, az olyan igaz, mint a LOTTÓ nyeremény biztossága! Tudod, édösegy komám! Ez, a majom, azt se tudja, „Mindenki olyan hülyének néz mást, amilyen maga”! Akkora bátorsággal néz hülyének, majd kiröhögtem a szemibe! Mögtűrtőztettem magam, ahogy attúl is, belé ne rúgjam a Bódvába!
    Igy aztán békében, kölcsönös ígérgetésekkel váltunk el, mint házastársak, pokolba kívánva a másikat! Veled mi van? Te, hogy tűröd, viseled el e frissen támadt baromfiakat? Isten adjon nékünk türelmet! Minden marhát agyonütni nem lehet! De fejét addig kéne ütni, míg párt alapítási nyavajáját kiheveri, két év kórházi ápolás után!
    No, Isten megáldjon, írhatnál néha! Élsz-e halsz e, megvagy e még, magad csendes, dühöngésed közepette!
    2017. 09. 17.

  2. Most jut eszembe: Karácsonyi vers

    Közeleg már a karácsony
    Nincsen hozzá kalácsom,
    Nincs egy darab kenyerem,
    Nem tudom, mit eszem,
    Hol hajtom le a fejem
    Rendőr jön, számon kéri,
    Hogyan merek, én így élni?
    Tudja, meguntam a palotát,
    Azt másnak, adtam át!
    (Láttál nagyobb marhát?)
    Itt kempingezek a parkban,
    Eszement, jó dolgomban?
    Mégis, mit képzel,
    „hatalmas” észével?
    Mert neki van állása,
    Neki ez a jó munkája
    Elüldözzön hamarjába!
    Üldözze a szabadot,
    Kinek nem szabad ott,
    Parkban, padon aludni,
    Mint urainknak hazudni!
    Ez mennyire jó világ,
    Polgári mennyország!
    2011 dec.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük