Meghalt a király! Éljen a királyság?

Románia a korlátlan lehetőségek országa, ezt mi, akik a sors akarata folytán itt élünk, nap mint nap a bőrünkön tapasztaljuk. Mármint, akinek itt pénze, befolyása, kapcsolatai vannak, az mindent elérhet. Itt minden megtörténhet az emberrel, sőt, annak az ellenkezője is.

Ilyen világ ez… Pontosabban: ilyen ország. S nem mától, nem tegnaptól, hanem megalakulása óta. Egy mára elfeledett, de sorsunk iránti elkötelezettségéről számtalan bizonyságot tett erdélyi író valahogy így fogalmazta ezt meg: nem lehet élni egy olyan társadalomban, ahol bármi megtörténhet az emberrel… A jogbizonytalanság, a mindenkori politikai széljárás viszontagságainak, az állami politika rangjára emelt etnikai homogenizációnak, magyarán: a beolvasztási kísérleteknek kitett erdélyi magyarság, bár az utóbbi száz esztendőben pótolhatatlan vérveszteségeket szenvedett, túlélte mindezt. Hogy meddig teheti, ha sorsában érdemi változás nem áll be, azt egyelőre nehéz megmondani. Mindenesetre tény, hogy a puszta létünket is magukra nézvést fenyegetésnek érző többségi nemzethez tartozók értetlenkedve állnak a talány előtt: hogyan, milyen csoda folytán vagyunk még ennyien, akik nem akarnak sem beolvadni, sem elmenekülni…

Ekkora kitérő után, most már térjek a lényegre: a minap, az I.  Mihály király temetési szertartása után alig néhány órával igen meglepő – részükről mindenképp – ötlettel álltak elő a posztkommunisták: amint egyes vezetői kijelentették, hajlandók lennének akár népszavazást is tartani a monarchia romániai visszaállításáról. Igen, ők, akiknek elődei – a “rendszerváltó” Ion Iliescu vezényletével – anno mindenáron azon voltak, hogy megkadályozzák még az országba való belépését is… Változnak az idők, s változnak az emberek is – mondják… De ekkorát?

Mi állhat a királyság, mint államforma szocik általi megítélésének megváltozása, átértékelése mögött? Mert valaminek állnia kell, az hétszentség! Kimondom: az érdek. A szocik rádöbbentek, hogy a helyzet jelenlegi állása szerint semmi esélyük arra, hogy megszerezzék a soron következő, a 2019-es választáson az állaemelnöki posztot is, ami nélkül hatalmuk nem lehet korlátlan. Ezért úgy gondolják, miután ravaszul befolyásuk alá kerítették a királyi ház egyes tagjait, hogy egy, a gyakorlati politika iránt érdektelen király inkább szolgálná érdekeiket…

Minden bizonnyal ez, s nem valami hirtelen támadt megvilágosodás, az ország érdekeinek figyelembe vétele állhat a királyság visszaállítása irányában a szocik részéről tapasztalt váratlan megenyhülésnek.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Új undokok* ideje

A lassan unalomig ismételt megállapítás szerint Marosvásárhely, az egyes románok szerint úgynevezett, azaz nemlétező Székelyföld …

egy hozzászólás van

  1. Magyarország gyermekei Romaország, és Románia!
    Kapu Folyó irat 2008.12.
    Idősebb Vargyasi Daniel István báró az 1744. évi országgyűlés tagja, (Micu-Klein püspök kortársa) emlékiratában már a folyamatot követjük nyomon. Az emlékíró ideges figyelemmel kíséri a románságnak, „ennek a jövevény és idegen népnek példátlan és túlságos elterjedését és elszaporodását” ugyanannyira elárasította szinte egész Erdélyt, hogy úgy látszik, három bevett nemzete közül kettőt, ha nem is felülmúl, de már felér vele. Csodálatos ennek a népnek a szaporasága, látjuk ugyanis, hogy számos falu, melyet még 50 évvel ezelőtt részben oláhok, részben magyarok vagy szászok vegyesen laktak, ma pedig kihalva a régi lakosok, minden helyüket az idegen oláhok termékeny sarja tartja megszállva. Azon kívül számos falu látható, amelynek csak templomai és az őket körülvevő falak és tornyok árulják el, hogy valamikor magyarok vagy szászok birtokában voltak. Mai lakosai valamennyien idegen oláhok, akiknek ha idejében gátat nem vetnek, még inkább, pedig ha zablájukat megeresztik, és erejük megnövekedik, félő, hogy az idegeneknek ekkora sokaságából és annak féktelenségéből és eltűréséből, mint egykor a trójai lóból… a bevett és ősi nemzetségekre, végül az egész erdélyi népre pusztulás és végromlás tör elő. Forrás: Kocsis István: A meztelen igazságért, Püski k. k.
    Történelmi tapasztalatot nem ismerünk, korszakok és nemzedékek számunkra eredménytelenül peregtek le.
    „S valljon mi megint ezen elfogultság oka, melly a közönséget e tárgy körül tökéletes sötétségben tartja? Semmi egyéb, mint országos embereink legnagyobb részének járatlansága a reactiók törvényi körül – melly, mint fentebb érintém, felette fájdalmas, s a közönségre nézve kimondhatatlan káros… Minden engedékeny s lágy törvény okvetetlenül éppen ezen most említett effectust szüli. Tíz bűnöst, s gondatlant directe kimél, ellenben száz ártatlant és szorgalmatost indirecte büntet a rosszat, lágy velejűt, tanulatlant s gondatlant ápoló törvény, midőn e szép társaságnak néhányit tán megmenti – s csak tán, mert ez is kérdés – minden bizonnyal számtalan jót,okost, tanultat s gondost szüntelen büntet, s eképp nem az élet elvének, de a rom Istenének állít oltárt.”
    De hát ezt a korszerűtlen és tudatlan Széchenyi István írja a Stádium lapjain. Ellentétben a mai felvilágosult politikusainkkal, akik az említett lágyvelejűt ápoló törvényt működtetik.
    Mindenki által tudott, hogy a civilizációkat mindig a barbárok győzték le. A római birodalom kultúráját a sötét és mosdatlan középkor követte, és ezer évbe tellett, míg a civilizáció újra fejlődött. Ez lesz a mi jövőnk is? De ha még hátrább nézzük, az iráni sivatagban találhatunk a homokban 300 m átmérőjű üveglencséket, amely korabeli nukleáris robbantásokat feltételez. Melyeket a magyar népmesék üveghegye őriz az emlékezetbe. Tehát feltételezhető, hogy az emberiség egyszer már elpusztította önmagát, melynek emlékeit, a jégkorszak hatvan méteres jege gyalult el. Ha hozzá tesszük a jelen globális válságát: bank, népesség túlszaporodás, energia, ivóvíz, élelmiszer, és azt, hogy ez mindenkor háborúkhoz vezetett, akkor igen rosszak a kilátásaink. A Trianont siratók felejtik azt is, hogy a háború végi „rendezés”, a többségi népesség vette el, Magyarország területének kétharmadát. Most ismét a betelepültek túl szaporodása történik a magyarság pénzén és nem figyel oda senki.
    A magyar (mint az anekdota béli ló) ha nekimegy a falak, nem vak, csak bátor.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük