Rontom a légkört

Nehezményezték, hogy az utóbbi időben olyan úgymond defetista írásokat közöltem, amelyek által rontom a társadalmi légkört. Tagadhatatlan, hogy az anyanyelvi oktatási mizéria kapcsán volt egy-két keresetlen szavam a vállalt feladatokra alkalmatlannak bizonyult hivatásos érdekvédőink felé, amelyek esetleg kiválthatták egyesek nemtetszését, sőt neheztelését is. Dehát köztudott: a tények makacs dolgok.

A tényekből kiindulva pedig kimondható: az illetékesek sem a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, sem a római katolikus középiskola ügyének megnyugtató megoldása terén nem voltak képesek eredményt felmutatni. Az a szomorú valóság, hogy az erdélyi magyar nemzeti közösség – ha még egyáltalán annak nevezhető – politikai képviseletét felválló szervezetnek ma már egy középiskola újraindítása is meghaladja a képességeit. Az előzmények alapján – például hét esztendő sem bizonyult elegendőnek arra, hogy a folyton a hatalom körül sündörgő alakulat jogkövető magatartásra szorítsa a MOGYE román többségű vezetőségét – egyértelműnek látszik, az RMDSZ érdekérvényesítő ereje kevés a magyar nyelvű orvosképzés megőrzéséhez.

Mielőtt kizárólag a politikumra hárítanám a felelősséget, hadd jegyezzem meg, maguk az összevonás – az egyelőre még vegyes tannyelvű orvosi és gyógyszerészeti egyetem, illetve a teljesen román tannyelvű másik – által érintettek – oktatók, egyetemi hallgatók, illetve a jövő páciensei – se nagyon érezték szükségét annak, hogy az erdélyi magyar orvosképzés jelenéért/jövőjéért érzett aggodalmuknak bár egy épkézláb tömegtüntetésen hangot adjanak. Ez van. Itt tartunk most.

Hogy aztán kell-e, szabad-e minderről beszélni, írni, a nyilvánosság elé tárni – még azzal a kockázattal is, hogy esetleg defetizmussal vádolják az emberfiát -, azt ki-ki maga eldöntheti. Most hivatkozhatnék Illyés Gyulára, aki azt írta: „növeli, ki elfödi a bajt”. A magam rendjén én nem tehetem – és ennek semmi köze a bátorsághoz -, hogy elhallgassam, amit látok, hallok, amit tapasztalok. Különösen, ha a probléma megnevezésével, tudatosításával esetleg annak felszámolása előtt nyitok teret.

Túlbecsülném a magam, a sajtó szerepét? Azt mondják, a média többnyire csak azt látja – tisztelet a ritka kivételnek -, amit neki látni engednek. Ez sajnos igaz. Ennek ellenére szerintem érdemes vállalni a kockázatot, még akkor is, ha a vágyott lényeglátás olykor elmarad. Dehát az őszinteség az esetek többségében felmentést ad a tévedés bűne alól.

Csak a sanda hallgatás, a cinkos elhallgatás bűne alól nem ment fel semmi.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Csak az nem látja, aki nem akarja

Már csak ilyen az emberfia, mindig reményteljes várakozás tölti el, ha új arcok, tehetséges emberek …

2 hozzászólás

  1. bozgor gyerek

    Egyetértek

  2. A szélhámosok (lásd RMDSZ) 1§ “A semmitevést is úgy kell művelni, hogy az lázas tevékenységnek lássék”!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük