Jeruzsálem mint botránykő

Vannak, akik emlékeznek még, mekkora ellenkezés, értetlenség, felháborodás fogadta Donald Trumpnak a bejelentését, hogy az USA nagykövetségét Tel-Avivból Jeruzsálembe tervezi költöztetni. A migrációpárti EU-vezetők, valamint az amerikai liberálisok befolyása alatt álló ENSZ, illetve az arab világ egyértelműen elítélte az Egyesült Államok elnökének szándékát.

Az elmúlt héten Bukarestben is felizzottak a szenvedélyek, amikor híre kelt: a leghűbb NATO-szövetséges szerepében tetszelgő román kormány feje, illetve a kormánypárt elnöke szintén bejelentette, hogy Románia is Jeruzsálembe helyezi át legfőbb izraeli diplomáciai kirendeltségét. A sokak által Angela Merkel politikai kitartottjának tartott, Brüsszelnek engedelmes, magát jobboldalinak tartó Klaus Johannis azonnal élesen bírálta a kormány által bejelentett lépést. Az államelnök dörgedelmei felelősségteljes és megfontolt magatartásra intették a bukaresti kormánykoalíciót. Johannis szerint lépésével, azaz a nagykövetség Jeruzsálembe való áthelyezésével Románia megsértené a nemzetközi jogot, azaz szembehelyezkedne a nagyhatalmi érdekekkel. Sőt, szerinte a kormányfő és a kormánypárt elnöke felhatalmazás nélkül utazott Izraelbe, így csak a kormány, nem pedig Románia nevében tárgyalt az ottani vezetőkkel. Johannis azt is hozzátette: aggasztja a látogatás körül titkolózás, Liviu Dragnea kapcsán pedig azt mondta: „ki tudja, milyen titkos megállapodásokat köt ott a zsidókkal”.

Több se kellett ez utóbbinak ahhoz, hogy izraeli látogatása kapcsán tett kijelentései alapján antiszemitizmussal vádolja Johannist. A legfőbb kormánypárt erős embere egy tévéinterjúban azt is megerősítette, hogy jó viszonyt ápol az izraeli miniszterelnökkel, ez azonban szerinte nem a saját, hanem az ország érdekeit szolgálja. Azt is hozzátette, hamarosan román-izraeli együttes kormányülésre is sor kerül Bukarestben, amelyen a román gazdaság és Románia fejlődése szempontjából fontos megállapodásokat írnak majd alá.

Az eset csak megerősíti a vélekedést, hogy Románia külpolitikai céljait kizárólag valamely nagyhatalmi erőközponthoz csatlakozva, annak érdekeit feltétel nélkül kiszolgálva próbálja elérni. Traian Băsescu elnöksége idején pedig “sorsát” egyértelműen az USA-hoz, az általa ellenőrzött NATO-hoz kötötte. Azóta, egy kis túlzással élve, Bukarest számára Washingtonban kel fel a nap. Ezzel magyarázható az idei tekintélyes összegű amerikai fegyvervásárlás is, aminek nem késett a gyümölcse sem: a Trump által félszájjal, de mégiscsak kimondott elismerés. Ez motiválhatta a román nagykövetség átköltöztetésére vonatkozó bejelentést is.

Csakhogy a jelek szerint ezúttal némi homok került az eddig olajozottan működő gépezetbe, hisz Klaus Johannis – talán a merkeli befolyásnak engedve, de mindenképpen a jövő évi elnökválasztásra is gondolva – ezúttal az EU hivatalos, az amerikai szándékot elutasító álláspontját választotta vezérfonálként. Így vált Jeruzsálem a román külpolitikai célok útjában váratlanul felbukkanó botránykővé.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Csak az nem látja, aki nem akarja

Már csak ilyen az emberfia, mindig reményteljes várakozás tölti el, ha új arcok, tehetséges emberek …

egy hozzászólás van

  1. Ni, csak ki mondja? Szemét bakszász! Szász jellem:

    A szászoknak szép tulajdonai mellett vannak rossz sajátossági is: ezek a
    zárkózottság, önzés, mely minden vendégszeretetet, emberbaráti, felebaráti, sőt
    vérrokonai iránti szívességet és részvétet kizár, a szászok szíve és háza oly
    zárkózott, hogy ahhoz férni nem lehet. Megvan e mellett a hűtlenség és
    hálátlanság, még részben az egyénnél is, de még roppant mértékben a nemzetnél:
    hisz a szász nemzet egész történelme nem más, mint a hűtlenség egy szakadatlan
    láncolata. — E nemzettöredék e hazához és a magyarsághoz, ki az önhazájukból
    nyomor, tengerár ínség, zsarnokság által elűzött jövevényeket nagy lelkűleg
    befogadta, országának legtermékenyebb részébe telepíté, ki békében nagy
    kiváltságokkal ruházta fel, s ki szíve vérével védte ellenség ellen, mindig hálátlan
    volt.
    A szász mindig cserbenhagyta, s mihelyt az ellentől kevesebb veszélyt, bár csak
    múlékony előnyt remélhete is, mindig a mellé állott, lett légyen az német
    török, tatár, oláh, labanc, vagy muszka. Más rossz tulajdona az önzés,
    türelmetlenség és zsarnoki hajlam, melyet gyakorolt nemcsak a társnemzetekkel,
    hanem még inkább a királyföldön lévő többi nemzetiségbeliekkel szemben. Az
    énjének és saját érdekeinek rendel alá mindent, az soha nem ismerte az
    ön megtagadást. Trianon szavazáskor, szemét szászok románokhoz kívántak csatlakozni! Erről ugass! Aljas!
    Orbán Balázs: Székelyföldben írja

    Zsidó szeretet

    Sajátos, saját megoldás! Románia:
    A zsidóirtást a Vasgárda kezdte, majd a román hadsereg folytatta. Bizonyítottan, 250-400 000 zsidót öltek meg, borzalmas körülmények között. Mindezt a legcsekélyebb német ösztönzés és segítség nélkül. Ezt következetesen tagadták 2004-ig, amikor a zsidó szervezetek nyomására bevallották rémtetteiket és a kormányfő bocsánatot kért a zsidóságtól. Ennek az önkéntes akciónak a leírását olvashatjuk Matatias Carp: „A Román Holocauszt” című könyvében, ami magyarul és angolul is megjelent. Ugyancsak megírta ennek történetét Randolph Braham amerikai professzor is és még sokan mások. Ceausescu pedig „kilóra” adta el a zsidókat Izraelnek, a szászokat pedig a németeknek.
    Szerbek
    Nyugaton már csak Titó partizánjainak „hősies” harcáról szól a háborúból visszamaradt nyugati propaganda. Igaz ugyan, hogy velük főként a szerb kollaborátor miniszterelnök Milan Nedic szerb csapatai és a horvátok harcolgattak, kevés német segítséggel. A szerb zsidókat is ők irtották ki, minden német közreműködés nélkül.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük