Népszavazás őfelsége, a nép nélkül

Nem érte el a részvételi arány az érvényességi küszöböt a hétvégi romániai népszavazáson. A szükséges 30 helyett a jogosultak alig 21 százaléka érezte fontosnak, hogy véleményt nyílvánítson arról, alkotmányba foglalják-e: a család egy férfi és egy nő házasságán alapul. Igaz, a szavazólapokra nyomtatott szöveg olyan semmitmondóan általánosra sikeredett, hogy abból igencsak nehéz volt – ha nem lehetetlen – kihámozni a valódi kérdést. „Egyetért azzal, hogy az Alkotmányt a parlament által elfogadott forma szerint módosítsák?” – így a kérdés. Abban egyezzünk meg, ebből a megfogalmazásból nem könnyű kiolvasni a hagyományos családmodell iránti aggodalmat. Inkább valamiféle biankó csekknek tűnik, amit bármire érthetnek majd, amit az alaptörvénybe jó román szokás szerint  belecsempésztek. Igy van-e vagy sem, mi a biztosítéka annak, hogy nem valósul meg a hátsó szándék, mindez csak a tájékozottabbak, a vájtfűlűek számára volt téma. A legtöbben nem is vesződtek ezzel, simán otthon maradtak.

Sokak számára evidenciának számít: egy referendum sikere elsősorban attól függ, hogyan időzítik annak kiírását. Merthogy kétségtelenül vannak olyan társadalomlélektani szempontból kedvező pillanatok, amelyek pozitívan befolyásolhatják mind a részvételt, mind a leadott szavazatok irányultságát. Ez esetben is úgy tűnt, semmi sem gátolhatja meg, hogy érvényes legyen a referendum. A népszavazás legfőbb támogatója a görög-keleti egyház volt, s köztudomású, hogy az ortodoxok igen nagy befolyással bírnak a többségi román társadalomban. Ezt próbálta a maga hasznára fordítani a PSD Dragneahoz közel álló csoportosulása, amikor a kormánnyal kiírattatta a népszavazást, abban bízva, hogy érvényes és eredményes lesz. Amit aztán a maguk, főleg a korrupciós perekben nyakig ülő Dragnea sikereként szándékoztak kommunikálni. Csakhogy hiba csúszott a számításba, hiszen az EP plenáris ülésen tárgyalta meg a romániai jogviszonyokat, s helyezett kilátásba drasztikus büntetéseket. Akkor ígérték meg az európai a szocialista „testvéreknek” a románok a referendum elbuktatását, szelídebb bánásmódot remélve cserébe. Ezzel magyarázható, hogy végül csak úgy tessék-lássék módra, félszájjal biztatták híveiket a részvételre. Aminek a gyatra, 21 százalékos részvétel lett a következménye.

A többségi román lakosság körében tapasztaltnál hangsúlyosabb volt a magyarok távolmaradása. Különösen a Székelyföldön volt alacsony az éredeklődés, hiszen Hármoszéken a szavazásra jogosultak alig 8,50 százaléka, Hargita megyében pedig 11,12 százaléka, a vegyes lakosságú Maros megyében pedig 15,70 százaléka voksolt. Az általános érdektelenségre talán magyarázat lehet, hogy az erdélyi magyar pártoknak egyáltalán nem sikerült a szavazóik mozgósítása. Az erdélyi „zsebpártok” – Erdélyi Magyar Néppárt, Magyar Polgári Párt – hiába buzdítottak az igen melletti szavazásra. Az RMDSZ ugyan a részvételre szólította fel híveit, de mindenkinek a saját belátására bízta, hogyan szavaz. Az erdélyi magyarok zöme ezek után úgy döntött: ha már úgyis mindegy, hogyan voksol, akkor egyáltalán nem voksol. Különösen, hogy a szavazólapon szereplő kérdés alapján senki sem lehetett biztos abban, hogy valóban a család meghatározásának alkotmányba emeléséről szavazhat.

És még valami: Romániában már korábban elbukott a közvetlen demokrácia meggyökereztetésére irányuló kísérlet, hiszen a 300 fős törvényhozásról szóló sikeres és eredményes referendumról, mintha meg sem történt volna, úgy feledkeztek meg a törvényhozók.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Székelyföld ostroma

Megszokhattuk, hogy Bukarestben időnként meg-meghúzzák a vészharangot: veszélyben a demokrácia! Igaz, kevesebbszer féltik a demokráciát …

3 hozzászólás

  1. Kedves szerkesztő úr, nehogy már a pártok mondják meg az erdélyi magyaroknak hogy mit kell csinálni. Ennyire lenézi őket? A nyájszellem a múlté, az embereknek meg azért van fejük hogy gondolkozzanak.

    • Az erdélyi pártok s a nyájszellem az nem ugyanaz, hiszen a pártok az egyetlen képviselöik a magyaroknak. Továbbá a párttisztviselöknek jobb rálátásuk lehet a politikai összefüggésekre, ezért sem mindegy hogy ajánlanak valamit vagy sem.
      Az embereknek mindenhol van fejük és godolkoznak is, de a politikában laikus az legtöbbször hiába,…
      Egyszer már nagyon ráfizettek az önálló gondolkodásukra.

  2. Hamvas pontosan, szikáran fogalmaz: most nincs remény. Az emberiség ma elveszítette képességét a katartikus megtisztulásra, önnön sorsának bölcsebb irányítására, elveszítette hitét, Istenét, megszakította szellemi összetartozását földöntúli hatalmakkal, tönkresilányította kultúráját, értéktelenné színtelenítette történelmét, múltját. Ma a nyájhajlamú tömegember uralkodik, az arc nélküli sokaság, s valamenyiünket az anyagiasság bilincse tart fogva. Politikai pártok ideológiájukat kínálják megváltásul, pénzemberek a gazdasági fellendülést, egyház a szemfényvesztő szertartásokat, tudósok tudományos hiedelmeiket – mindhiába, mert mindez csupán részlet, töredék, maradék. A kor hulladéka. Katarzisra, újjászületésre, önmegújításra az emberiség ma képtelen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.