Romlik az EU megítélése Romániában is

Elkerülhetetlenül változik az Európai Unió megítélése a románok körében is. Míg korábban, a szocialistának mondott világrendszer bukását közvetlenül megelőző és azt követő időkben még kételyek nélkül azonosult mindenki a közös Európa gondolatával, az Uniótól várta ki-ki a maga Kánaánját, vagy legalább a jobb, emberhez méltóbb élet lehetőségét, addig mára jelentősen megváltozott a helyzet: egyre többen fogalmazzák meg fenntartásaikat az EU-val kapcsolatosan. Még itt, Romániában is, ahol a sajátos jegyeket mutató néplélekből, az adott geopolitikai valóságból, a történelmi hagyományokból adódóan mindig kívülről, fentről várták, hogy valaki megmondja a tutit, hogy megoldja az éppen aktuális problémákat. Amik, éppen a felsoroltakból fakadóan, törvényszerűen követték egymást.

Mint jeleztem, Romániában jelentősen csökkent a EU iránti bizalom. Ez derült ki abból a 2018. szeptember 8. és 26. között készült Eurobarométer felmérésből, amely során 27 474 európai polgárt kérdeztek meg személyesen a Kantar Public munkatársai az EU 28 tagállamában. Lássunk néhány adatot: az Európai Parlament által közzétett friss felmérésből kiderül, hogy a román lakosság 49 százaléka pozitívan vélekedik az EU-hoz való tartozásról, ami még mindig jó arány, de tíz százalékos csökkenést jelent az idei év áprilisához képest. Bár nőtt az euroszkepticimus, a románok 65 százaléka egyáltalán nem támogatná a kilépést.  Kiderült: egy, a Brexit mintájára tartandó referendumon mindössze 14 százalék szavazna igennel. Annak ellenére, hogy a megkérdezettek 30 százaléka szerint az EU-tagság semmi jót nem hozott az ország számára.

Hogy mi az oka az Unió megváltozott megítélésének, különösen itt, Romániában, de szerte Kelet-Közép Európában, azaz a kontinens korábban szerencsétlenebbnek tartott felén, arról eddig is sokféleképpen vélekedtek. Egyvalami biztos, egyre többen döbbennek rá, egyre többen mondják ki: az EU nem annak bizonyult, aminek remélték, reméltük. Egyre világosabbá vált, hogy ránk, a másik, a volt Unió érdekszférájába tartozókra csak amolyan általános lerakatként, felvevő piacként, esetleg nyersanyag- és munkaerőforrásként volt szüksége a nyugati államoknak. Amióta pedig a muszlim tömegek bevándoroltatását erőltetik, egyre világosabbá váltak az európai államok szétfejlődésének a jelei.

Hogy Románia éppen merre tart, illetve a jól ismert szokásához híven éppen milyen irányt vesz a későbbiekben, arra egyelőre nehezen lehetne következtetni. Eddigi tapasztalataink alapján azonban a legvalószínűbb, hogy marad a loccs ide, liccs oda gyakorlat mellett.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Székelyföld ostroma

Megszokhattuk, hogy Bukarestben időnként meg-meghúzzák a vészharangot: veszélyben a demokrácia! Igaz, kevesebbszer féltik a demokráciát …

3 hozzászólás

  1. Romániának jelenleg valóban a muszlim és az afrikai bevándorlás az egyik legégetőbb problémája. Még az is előfordult már, hogy majdnem színmagyar kisvárosokban, mint pl. Székelyudvarhely, arabnak vagy négernek látszó személyek tűntek fel. Holott eddig az udvarhelyi székely csak Will Smith komédiáiban látott sötét bőrű embereket.
    Ennél nagyobb tragédiát még elképzelni is nehéz.

  2. Már megtöretént.

  3. Eurónarkózis

    Hat éve tart a bódítás: Európa majd mindent megold nekünk, helyettünk. Csak feléjük kell menetelnünk, be kell lépnünk. Mindenki jó lesz, szép lesz, gazdag lesz. Európa maga a mennyország a mezítlábas pusztaiaknak!
    Ez az Európa-narkotikum máris feloldotta a józanész gátlásait. Mintha a szocializmus is ehhez hasonló rózsaszín ködök felé csábított volna bennünket: egészen a pofára esésig! Most mégis, még nagyobb vehemenciával vetik magukat az új délibáb után. A bódító szerek utáni beteges vágyódással, méregszomjúsággal.
    Csodálatosan hat az Európa-altató. Minden kételyt és kétkedőt elaltat, érzéstelenít minden fájdalmas következménnyel szemben. Persze minden nap tart az altatás, amely a tudat teljes kikapcsolásával, és a valóság iránti érzéketlenséggel jár. Európa a bódítók (bódultak) szerint olyan buta, hogy nekünk akar jót, a maga kárára. Tenyerén hordoz majd bennünket, munka nélkül, követelmények nélkül, mint mi tesszük ma a kisebbséggel, akkor is, ha mi belé gebedünk.
    Félő, hogy a valódi európaiak nem ismerik, és nem veszik be a nekünk adagolt kábítószert! 1994 Demokratában megjelent

    Mire számíts?

    Az EU Csendőrség életre hívásának a kezdeményezője a korábbi francia védelmi-miniszter; Michelle Alliot-Marie volt. Azzal a már egyáltalán nem is titkolt céllal; hogy az egyes tagállamok, egyre jobban elégedetlenkedő lakosságának a lázadásai, – ezen csendőri erő bevetésével, könnyebben leverhetők legyenek. Első példa erre, az évek óta nyugtalankodó franciaországi külvárosok bevándorolt lakossága lázadásainak a leverése volt.
    EuroGendFor a jövőben az EU-tagállamokban kiiktatja, – teljességgel hatályon kívül helyezi a nemzeti jogot és nemzeti szuverinitást! A különböző EU-tagállamokban történő bevetéséről egy EU-Haditanács dönt, amely az EuroGendForban résztvevő, – valamint az érintett (fellázadt – a szerk.) államvédelmi,- és biztonsági, belügyi, (Magyarországon a rendészeti) minisztereiből áll.
    Így fektették ezt le, az új EU-Rendőrségi Alapító-Okmányban, – melyet a Velseni(NL) szerződés, az uniós jogban jártak számára tisztán és egyértelműen szabályoz.
    Lényegében tehát ez a szerződés; Uniós törvényi felhatalmazást ad az EU Csendőrségnek arra, hogy bármely tagállamot erőszakosan megszállja, – akár annak a felkelő népe ellenében is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.