Nem új dolog…

Az év végi minivakáció alatt a szélrózsa minden irányából hazalátogató rokonnal, ismerőssel való gyakori beszélgetések során döbbenten vettem tudomásul, hogy az utóbbi időben tágabb ismeretségi körömből ketten is önként távoztak az élők sorából. A karácsonyi találkozások forgatagában nem volt alkalom s mód a töprenkedésre.

Most azonban, hogy egy újsághír révén újra felbukkant a téma, már nem hallgathatom el eme lehangoló jelenség kapcsán támadt néhány gondolatomat. Nem ismerem az életüknek önkezükkel véget vetők Romániára vonatkozó statisztikai adatait. Annyit azonban olvasmányaim alapján tudok, hogy az utóbbi időben nálunk is aggasztóan nőtt az öngyilkosságok száma.

A kisebbségi lét kilátástalansága, a világjárvánnyal járó hisztéria, s vele párhuzamosan romló gazdasági helyzet sokszor megoldatlannak tűnő, s nem ritkán valóban annak bizonyuló problémák elé állít valamennyiünket. Ami olykor végzetes elhatározásra késztet egyeseket.

Az öngyilkosságra, egy kis igyekezettel, lehet magyarázatot találni. Mentséget viszont nem. Élni, ha pillanatnyilag nem is nagy öröm, s a jelek szerint még jó ideig nem is lesz az, de mindenképpen érdemes. Még pusztán statisztikai adatként is. Ha nem így lenne, akkor a népszámlálások során a recenzorok nem igyekeznének, különféle aljas praktikáktól sem visszariadva, a lehető legalacsonyabbra kozmetikázni létszámunkat.

Tehát vélt vagy valós nehézségekre való hivatkozással eldobni életünket több mint bűn – gyávaság.

Hogy az előbbi megállapítást irodalmi példával is illusztráljam, íme az alábbt eset: Szergej Jeszenyin, orosz költő, öngyilkossága előtt saját vérével írta meg búcsúversét, amelynek utolsó sorai „nem új dolog meghalni a földön, / s nem újabb, persze, élni sem.” szállóigévé váltak.

Mire, az öngyilkosság mint megoldás ellen tiltakozva Vlagyimir Majakovszkij megírja Szergej Jeszenyinnek című versét, amelynek utolsó sorai így szólnak: „Ebben az életben / meghalni nem nehéz, / Élni az életet / sokkal nehezebb.”

Hogy végül Majakovszkij is golyót röpített a fejébe, az már valamivel több a sors kegyetlen fintoránál. Ha igaz: történelem.

Ez is érdekes

A látszat és ami mögötte van

Különös emberfajta a politikus, mindig azt mondja, amit kell, amit lehet,  csak legritkábban és elvétve …

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.