Foggal-körömmel ragaszkodnak a lopott holmihoz

A rövidlátó nagyhatalmi törekvések folyományaként Trianonban összetákolt állam urai szabad prédaként kezelik a megörökölt nemzeti kisebbségeket – különösen a magyart –, s főleg azok javait. Azóta ismeretlen fogalom erre felé a jog- és vagyonbiztonság, azóta alkalmazzák a jogszolgáltatásban – mert igazságszolgáltatásnak aligha nevezhető –, s mindenütt, ahol tehetik a kettős mércét, részesítik hátrányos megkülönböztetésben a nem többségi román állampolgárokat.

Ezt támasztják alá azok az enyhén szólva visszásságok, amelyek az államosítás címszó alatt elkobzott magyar közösségi és magánjavak visszaszolgáltatásának nehézkes folyamata körül tapasztalhatók. Hol van ma már a Románia NATO-hoz, illetve az EU-ba való csatlakozása idején jelentkező megfelelési kényszer, aminek engedve a román vezetők olyan engedmények megtételére kényszerültek, amikre egyébként soha nem lettek volna hajlandók, illetve amiket most fogcsikorgatva próbálnak visszevenni.

Ezek sorába tartoznak a restitúciós folyamat meggátolására tett lépések. A hírek szerint korai volt egyesek – a tájékozatlan naivok, a gyanútlan balekok, vagy a minden hájjal megkent kétkulacsos hivatásos érdekvédők – öröme: a zilahi városi önkormányzat megfellebbezte a Kolozsvári Táblabíróság restitúciós határozatát a Zilahi Református Wesselényi Kollégium régi épületének tulajdonjoga ügyében. Ami azt jelenti, hogy a per a román legfelsőbb bíróságon folytatódik.

A per alatt álló iskolaépületet 1902–1903-ban építették – tehát jóval azután, hogy Ady ott, azaz a régi épületben elvégezte tanulmányait –, mégpedig ama, a költő által használt régi helyére. A mecénás szerepét játszó Wesselényi család neve ekkortól került bele a tanintézet hivatalos nevébe. Tehát hamis az az állítás, hogy ott érettségizett volna Ady Endre, ahogyan azt az iskolaépületről készült számos fotográfia aláírásában feltüntetik.

A Református Wesselényi Kollégium épületét 1948-ban államosította a román állam. Azóta működött ott mindenféle iskola, mára kizárólag romány nyelven oktatnak benne. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2003-ban fordult a restitúciós bizottsághoz, kérve az ingatlan visszaszolgáltatását. Az első próbálkozás sikertelennek bizonyult. A visszautasító határozat ellen a Kolozsvári Táblabíróságon próbáltak jogorvoslatot nyerni, de alapfokon veszítettek. A fellebbezés nyomán a legfelsőbb bíróság 2019-ben visszaküldte az ügyet alapfokra.

Az újratárgyalás után a táblabíróság csak részben hagyta jóvá az egyház kérését: egyes épületszárnyakért az egyháznak fizetnie kell, míg másokért maga kapna  kárpótlást. Ezt az alapfokú döntést szándékozza megfellebbezni a zilahi önkormányzat, az előzmények ismeretében egyébként egyáltalán nem meglepő módon.

A jelek szerint  2018 óta, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása óta a román hatalom elszántan igyekszik minden hasonló törekvést, igényt már pólyában elfojtani, megakadályozni.

Ez is érdekes

Nem új dolog…

Az év végi minivakáció alatt a szélrózsa minden irányából hazalátogató rokonnal, ismerőssel való gyakori beszélgetések …

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük