Mi sem vagyunk különbek?

Kezdünk hozzá szokni, hogy naponta érkeznek hírek korrupcióval vádolt, sőt jogerősen elítélt román politikusokról. A jelenség nem kizárólag a politika sajátja, tetten érhető az egészségügyben, az oktatásban, a vállalkozói szférában egyaránt. Leegyszerűsítve: alkalom szüli a tolvajlást, hatalom a korrupciót.

Gondoljuk végig: a rendszerváltás utáni időszak leghuzamosabb ideig kormányon lévő pártja az RMDSZ, tehát természetes, ha korlátozottan is, de valamiképpen részesedett a “hatalomból”. Ebből következően feltételezhető, hogy nem vonhatta ki magát a hasonló ügyletekből. Sokáig úgy tűnt, az RMDSZ emberei vagy “szeplőtelenek”, vagy viszonylagos védettséget élveznek.

Egy ideje azonban mintha felrúgták volna a “hagyj, hogy hagyjalak” alapon működő, pártok fölöttinek tűnő egyezséget: sorra kerülnek rács mögé a korrupció miatt elítélt politikusok, közszereplők. Mivel Romániában élünk, nem tehetjük meg, hogy ne gyanakodjunk, ne keressünk valami rejtett szándékot az igazságszolgáltatás hirtelen szigora mögött.

Egy ideje sorra kerültek az RMDSZ korrupciós ügyletekben érintett emberei is. Természetesen nem mindenki. A legmagasabb tisztségeket betöltők közül  Nagy Zsolt egykori távközlési minisztert öt év letöltendő szabadságvesztésre ítéltek. A félmillió euró csúszópénz elfogadáséval, és befolyással való űzérkedéssel vádolt Olosz Gergely volt szenátor alapfokon hét év letöltendő szabadságvesztést kapott. Borbély László egykori környézetvédelmi minisztert, az RMDSZ politikai alelnökét, a korrupcióellenes ügynökség befolyással való üzérkedéssel és vagyonnyilatkozatának meghamisításával vádolta meg. A politikus lemondott miniszteri tisztségéről, de képviselői mandátumáról nem, a parlament pedig nem vonta meg mentelmi jogát, így nem indulhatott ellene bűnvádi eljárás. Tettestársait azonban letöltendő szabadságvesztésre ítélték.

A korrupció gyanúja más RMDSZ-es tisztségviselők kapcsán is felmerült, a legismertebbek: Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök, vagy Kiss Sándor Bihar megyei tanácsi alelnök. Mielőtt bármivel megvádolnának, hangsúlyozni szeretném, jogerős ítélet hiányában természetesen mindenkit megillet – az általam név szerint említetteket is! – az ártatlanság vélelme.

Az RMDSZ női tagozata sem maradt ki a buliból, ezáltal is bizonyítván a nemek közötti egyenlőséget. A sort a Kolozs megyei főtanfelőgyelő-helyettes, Péter Tünde kezdte, aki maga is elismerte vétkességét. Aztán következett Horváth Anna kolozsvári alpolgármeseter, akit alapfokon két év nyolc hónap szabadságvesztésre ítéltek.

A legfrissebb eset pedig az, amely Verestóy Attila szenátort hozta a reflektor fényébe: a rendszerváltás utáni időszak legbefolyásosabb – és ne feledjük: legvitatottabb! – , nemrég elhunyt erdélyi magyar politikusának neve befolyásssal való visszaélés kapcsán került a média érdeklődésének központjába. Az eset érdekessége, hogy az „ügylet” a jelenlegi RMDSZ-elnök kultuszminiszteri megbízatásának idején köttetett, amikor is a vitatott kifizetés a tárcavezető jóváhagyásával történt.

Kelemen Hunor természetesen tagadja, hogy bármiféle köze lett volna az egészhez. Mi mást tehetne…

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Székelyföld ostroma

Megszokhattuk, hogy Bukarestben időnként meg-meghúzzák a vészharangot: veszélyben a demokrácia! Igaz, kevesebbszer féltik a demokráciát …

egy hozzászólás van

  1. SZÓKRATÉSZ: Az sem valami jó, hogy szinte alig képesek hadat viselni, mert szükségképpen vagy fölfegyverzik a tömeget, és akkor az ellenségnél is jobban retteghetnek tőle, vagy ha nem veszik igénybe a tömeg segítségét, akkor aztán igazán oligarchikusan néhányuknak kell harcba szállniuk, s hozzá még pénzt sem akaródzik áldozniuk, mert a pénz a mindenük.
    Az értelmet és az indulatot pedig a trón jobb és bal oldalára a földre ülteti, és rabszolgává alázza; nem tűri, hogy az értelem mást eszeljen ki, kutasson, csak azt, hogy vagyonkáját miként sokszorozza meg, és az indulatnak sem enged mást csodálni, csak a gazdagságot és a gazdag embert; becsvágyát is csak a vagyonszerzésre ösztökéli és mindarra, ami ehhez segíti őt.
    Ugye világos, mennyire lehetetlen, hogy ez állam polgárai a gazdagságot imádják, és ugyanakkor, amennyire kell, önmérsékletben gyarapodjanak, mert szükségképpen vagy erről, vagy arról le kell mondaniuk.
    A nyerészkedők meg lapulnak, úgy tesznek, mintha nem látnák őket, és a többiek közül mindig abba döfik ezüstlándzsájukat, azt sebesítik meg, aki ki van szolgáltatva nekik, és tőkéjüket a kamattal megsokszorozva, tömegestül gyarapítják az állam heréit, koldusait.
    Ily módon először az alattvalókat juttatják az említett csődbe a vezetők; no és magukat és övéiket?. Nem teszik-e fiataljaikat léha tobzódókká lelkileg, testileg puhányokká, gyönyör és fájdalom átélésére tunyákká, lomhákká?
    SZÓKRATÉSZ: És mint a beteges testnek csak egy kis külső lökés kell, hogy, kitörjön rajta a kór, néha még külső ok nélkül is szenved, így a hasonló állapotban, levő állam is igen kis ürügyre – például ha egyik csoportja kívülről hív szövetségeseket, egy másik oligarchiából vagy demokráciából – beteg lesz, polgárháború tör ki benne, sőt néha külső hatás nélkül is meghasonlik

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.