Kioktatták Szijjártó Pétert

Az eset előzménye: a magyar külügyminiszter múlt pénteki bukaresti látogatása, mely alkalommal tárgyalt – ez ugye elkerülhetetlen volt, legalábbis a diplomácia szokásai szerint – román kollégájával, Teodor Meleșcanuval, no meg Liviu Dragnea pártelnökkel, képviselőházi elnökkel is. Eme tárgyalások után Szijjártó Péter azt találta nyilatkozni, hogy a magyarok tiszteletben tartják a románok érzéseit december elsejével – a gyengébbek kedvéért: az Erdély Romániához csatolását kimondó Gyulafehérvári Nagygyűlés századik évfordulójáról van szó –, de a kölcsönösség jegyében a románok is tartsák tiszteletben a magyarok vonatkozó érzéseit. Ennek jegyében hiányoznak majd a magyar diplomaták a centenáriumi ünnepi rendezvényekről –jelentte be Szijjártó.

Egyébként mondott mást, az előzőeknél sokkalta fontosabbat a legfőbb magyar diplomata: például azt, hogy Magyarország számára továbbra is fontos a magyar-román stratégiai partnerség. Különös tekintettel arra, hogy mindkét országot komoly uniós támadások érik az utóbbi időben, amelyek kivédése érdekében a Fidesz EP-képviselői készek Románia mellett letenni voksukat. A magyar diplomácia vezetőjének üzenete igencsak felértékelődik az adott körülmények között, amikor az Európai Parlament plenáris ülésén szavazni fognak a romániai jogállamiságra vonatkozó határozattal kapcsolatban. Megjegyzendő: Elmar Brok, az Európai Néppárt német képviselője az uniós szerződésben foglalt legsúlyosabb szankciót kéri Románia ellen, ami nem más, mint a hetes cikkely szerinti eljárás.

Ekkora szemtelenség, a románok nemzeti érzéseinek ilyen arányú semmibevétele, mi ez, ha nem égbe szóló botrány! – ugrottak magasba azonnal a nagyromán eszme elrettenthetetlen harcosai. Közülük is kiemelkedett az a kaméleon természetű Dan Diaconescu, aki korábban a külügyi, illetve az igazságügyi tárca vezetőjeként is szolgált, majd a jelenlegi legfőbb kormánypárt, a PSD kegyeiből kiesve Traian Basescu egykori államelnök szolgálatába szegődött. Igen, ő volt az, akivel a kancsal tengerész szinte feltörölte a padlót: még az államelnökjelöltségtől is megfosztotta, természetesen a kegyeltje, az azóta korrupció miatt jogerősen elítélt, s a börtönbüntetés elől Costa Ricába menekült Elena Udrea, egykori miniszter javára.

Diaconescu azóta a jelenlegi brüsszelita román ellenzék egyik szószólójaként, a magyarellens hangulatkeltésben jeleskedő tévécsatorna megmondóembereként, az úgynevezett európai értékek elszánt  védelmezőjeként, a V4-ek, s különösen Magyarország kérlelhetetlen ellenségeként jeleskedik, ossza az észt, ahol teheti. A hajékonyságáról – nevezhetnénk akár politikai gerinctelenségnek is – ismert Diaconescu nem különösebben kedveli az erdélyi magyar érdekekért elődeihez képest határozottabban fellépő Szijjártót.

Hiába: a bizánci fogantatású, levantei jellegű, szemforgató diplomáciai stílus követői előtt nincs becsülete a gerinces kiállásnak. Amiként az úgynevezett európai értékekkel való szembehelyezkedésnek sincs. Legalábbis Bukarestben.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Székelyföld ostroma

Megszokhattuk, hogy Bukarestben időnként meg-meghúzzák a vészharangot: veszélyben a demokrácia! Igaz, kevesebbszer féltik a demokráciát …

6 hozzászólás

  1. Aha!
    A háta mögött?
    Akkor az nem kioktatás,hanem kiátkozás lehetett. Szemtől szembe amúgy sem kerülhetett volna Szíjjártó úr a gyakoneszkúval.

  2. A tartózkodó szavazatunk egy 7.es cikkelyes eljárás esetén épp elég nagy gesztus lenne a románok felé. Ennél tovább nem szabad menni…

  3. Csak nehogy az legyen a vége, hogy mi nem szavazunk a Románok ellen, ők megköszöni szépen, majd megszavazzák a Tanácsban Magyarország szavazati jogának elvételét.

    • De igen, pontosan ez lesz. Akármilyen és akármiben lehetnek hajlékonyak, de magyar ügyben soha, még majd be nem tartott ígéret formájában sem.
      Legyen akármilyen a viszonyuk az eu-hoz is, az még nem fog semmi engedékenységet megengedni, sem megértést. Pont ugyaz mint a lengyelek viszonya az oroszokhoz. Váltotathatatlanul rossz. De nincs közvetlen özök egymáshoz, ha nem akarják. De ami a magyarok asszimilációját illeti ott kivétel nélkül, az államfötöl a pincérig mindenki egy akaraton van.

  4. A politikai élet vezetőinek

    Tisztelt Uraim! Önök mind óhajtják, remélik a népszerűséget, támogatottságot, elismerést, stb. Mindezek elérésének egyetlen eszköze van: a hitelesség. Hiteles ember, politikus az, akinél a gondolat, a kimondott szó és a tett egybeesik. Ha nem akarja, vagy nem mondhatja el az igazságot valami okból, akkor inkább hallgasson az ember, mint hazugsággal mentse magát, leplezze gondolatait vagy szándékait.
    Ezt a magyar külpolitika az átlag magyar polgár számára is átlátható hitetlensége okán mondom. Mert épeszű román, szlovák, szerb, horvát stb. nem hiszi, nem hiheti el, hogy magyar politikus (és aminek ezzel együtt kellene járnia: hazafi, a magyar érdekek képviselője) önként és dalolva lemond a magyar területek tízezer négyzetkilométereiről és népek százezreiről! Tudom, hogy saját erőtlenségük és a kisantant feltámadásának félelme munkál Önökben, s a „kompromisszum robotosaiként” folytatják a gyűlöletes kádári meghunyászkodást.
    De ez a magatartás nem lehet megoldás. Gennyedő seb leszünk Európa testén, és belepusztulunk, ha ki nem tisztítjuk, rendbe nem tesszük.
    Mondják ki végre az európai közvéleménynek: Igazságot Magyarországnak! Megrablóinknak szegezzük vissza saját érvüket, a magyar lakosságú terület csatlakozzék vissza Magyarországhoz, mégpedig az 1913-as állapot szerint. Sőt, azok a területek is, amelyeket a magyar királyok telepítettek német-száz betelepülőkkel, az is magyar, és nem szlovák vagy román terület. De tárgyalási alap lehetne például a terület négyzetkilométer/lakosság arányban történő el(meg)osztása az 1913. évi népszámlálás szerint. Azért az akkori, mert, azóta a jelenlegi bitorlók a saját javukra erőszakkal javították saját arányukat.
    Az így, hosszú tárgyalássorozat eredményeként kialakult, egyeztetett határt önkéntes lakosságcserével összekapcsolva lehet csak szerződésileg véglegesnek elismerni. Csak így szűnhet meg a térség Európa veszélyzónája lenni. E nélkül a közös NATO-tagság a Habsburg-monarchia utódállamaival, a kölcsönös ellenérdekeltség egy akolba zárásával ugyanolyan anakronizmus, mint volt a monarchia maga.
    A magyar külpolitikai propagandának arról kellene szólni, hogy a trianoni utódállamok elvesztették erkölcsi alapjukat a területszerzésre, mert sokkal aljasabbul bánnak a magyarokkal, mint azok ővelük, pedig a kisebb bűnökért minket sújtott a nemzetközi önkény. És emiatt ma is azt hiszik, hogy igazuk van. Azért meri Meciar azt mondani, hogy elmehetnek a magyarok. A tolvaj idegességével, mert attól fél, hogy a lopott földet egyszer vissza kell adni. Az ő rossz közérzetük, félelmük a mi igazságunk legfőbb bizonyítéka.
    Megengedhetetlen ás káros az a gyávaság, amelyet önök tanúsítanak. Ezt a gyávaságot ők önzetlenségként fogják föl, és nem hiszik el. Ki kell mondaniuk: mi nem akarunk háborút, de adjátok meg nekünk azt, amit magatoknak ki-és megköveteltek. Csak az igazság és a becsületes területi és kisebbségi jogrendszer lehet alapja a magyar és az utódállamok jövőjének!
    1996 Demokrata Hetilapban olvasói levélként megjelent!

    E század során bebizonyosodott, hogy az eltérő kultúrák képtelenek közös államban élni. Az eltérő kultúrákat egyesítő államok annál jobban szétválnak, minél erősebbek a kultúrák gyökereik. Az Egyesült Államok arra adott bizonyítékot, hogy a különböző kultúrájú népek békésen, sőt nagyon hatékonyan tudnak együtt élni – ha új környezetbe kerülnek. Ezzel szemben nem képesek közös állami keretben maradni az eltérő kultúrák, ha eredeti bölcsőjükben maradnak. Európa uniós kísérlet?

  5. Mit takar el a trianoni lepel?

    A magyar uralkodó osztály ostobaságát, szűklátókörűségét és a magyar nép erre adott keserű, önpusztító válaszát!
    Mert a sorstragédia emlegetése helyett be kellene látni, hogy a Trianonhoz vezető utat a magyar arisztokrácia, az országgyűlés-, ország-vezetés nemhogy egyengette, de ki is kövezte az antant és az utódállamok számára. „Akkor nem búsultak az urak: oláhok jöttek a magyarok helyébe, s az oláh olcsóbb volt és alázatosabb. Ha a magyar jobbágy makrancos volt, menjen isten hírével, s egész vidékek így cserélődtek fel népességükben.” (Ady: Baj van a paraszttal 1907)
    Vegyük szépen sorba: 1848-ban felszabadítják a jobbágyot, de földet nem kap! Így sikerül elérni, hogy az ország lakosságának 80%-a a korábbinál is nyomorultabb helyzetbe jut!
    „— Öcsém, elvész az ország, a haza, a magyarság. Mondd meg Kossuthnak, tegye jóvá, amit az apja vétkezett. A paraszt is boldogabb lesz, ha megint jobbágysorba jut”. Ady 1907.
    Tudniillik a feudális rendszer nemcsak kizsákmányolta a telkes jobbágyot, a zsellért és a parasztság más rétegeit, hanem el is tartotta, és ez szűnik meg egy csapásra az áprilisi (jobbágy felszabadítási) törvények nyomán. Így a földesúr nem tartja fenn azokat a munkaalkalmakat, melyek addig százezrek egész évi létminimumát biztosították.
    Szemérmetlen történelemhamisítás az is, hogy a magyar feudalizmus 1848-ban önként mondott le jogairól. A Galíciai és a Morvaországi jobbágyzendülések kényszerítik erre. Bécs jelentős politikai erőt gyűjt, mikor az 1846-os galíciai nemesi felkelést a fellázított parasztokkal vereti le véresen. Metternich Széchenyihez: Így fog járni minden magyar lázadó is! Saját népük veri agyon Önöket!
    A szabadságnak nagy ára van minálunk! Engednek kivándorolni másfél millió embert, de földet nem ad a hazafiságára büszke nemesség.
    A kiegyezést követő gentry világ tönkremenésével az árverésre került földbirtokokat a román egyház segítségével fölvásárolták: „Hétszáz középbirtok ment át zömében román parasztok egyéni vagy községi tulajdonába; amely folyamat a magyar tulajdonban lévő földek 144618 holdnyi csökkenésével járt.” Erdély története 1590. oldal. A román egyház a magyaroknak is adott földet, ha áttért a görög-keleti vallásra; melyet a római katolikus egyháznál kisebb anyagi követelések is ösztönöztek. Az eredmény: Szabó Dezső író tapasztalata: „Másnap délelőtt én tartottam az ünnepi prédikációt, melyet a közönség láthatóan értetlenül hallgatott. Mert ezeknek nagy része már alig ért valamit magyarul. Olyan ősi nevük van, mintha az Árpád apánk kortársai volnának, és teljesen elrománosodtak.” Szabó Dezső: Életeim 452. old. de 1700-1844 között 2200 ezer román települt be Erdélybe!
    Széchenyi:” Minden nép gyorsan szaporodik Hunniában, csak a magyar veti ritkán magzatát, mint a sivatag büszke, magányos oroszlánja. A magyar tudat Mohács után jócskán összezavarodott, ráadásul a török kiverése után a nemzet energiája a kipusztított területekre összpontosult, azt népesítette be újra. Miközben a szlovákok gyorsan nyomultak utánuk.”
    Coméniustól idegen volt az aktív forradalmiság, de az elmaradottság és az ” örökös jobbágyság” rendszere közötti összefüggést azonban észre vette. Az alacsony népszaporulatot, a szegénységet, a paraszti munkakedv hiányát, a betyáréletet, az urak kegyetlenségeinek, törvénytelenségeinek, s annak tulajdonítja, hogy nem szabadon vállalt, hanem kényszerített munka folyik. Erdély tört. II. köt. 1527. o.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.