Mi sem vagyunk különbek?

Kezdünk hozzá szokni, hogy naponta érkeznek hírek korrupcióval vádolt, sőt jogerősen elítélt román politikusokról. A jelenség nem kizárólag a politika sajátja, tetten érhető az egészségügyben, az oktatásban, a vállalkozói szférában egyaránt. Leegyszerűsítve: alkalom szüli a tolvajlást, hatalom a korrupciót.

Gondoljuk végig: a rendszerváltás utáni időszak leghuzamosabb ideig kormányon lévő pártja az RMDSZ, tehát természetes, ha korlátozottan is, de valamiképpen részesedett a “hatalomból”. Ebből következően feltételezhető, hogy nem vonhatta ki magát a hasonló ügyletekből. Sokáig úgy tűnt, az RMDSZ emberei vagy “szeplőtelenek”, vagy viszonylagos védettséget élveznek.

Egy ideje azonban mintha felrúgták volna a “hagyj, hogy hagyjalak” alapon működő, pártok fölöttinek tűnő egyezséget: sorra kerülnek rács mögé a korrupció miatt elítélt politikusok, közszereplők. Mivel Romániában élünk, nem tehetjük meg, hogy ne gyanakodjunk, ne keressünk valami rejtett szándékot az igazságszolgáltatás hirtelen szigora mögött.

Egy ideje sorra kerültek az RMDSZ korrupciós ügyletekben érintett emberei is. Természetesen nem mindenki. A legmagasabb tisztségeket betöltők közül  Nagy Zsolt egykori távközlési minisztert öt év letöltendő szabadságvesztésre ítéltek. A félmillió euró csúszópénz elfogadáséval, és befolyással való űzérkedéssel vádolt Olosz Gergely volt szenátor alapfokon hét év letöltendő szabadságvesztést kapott. Borbély László egykori környézetvédelmi minisztert, az RMDSZ politikai alelnökét, a korrupcióellenes ügynökség befolyással való üzérkedéssel és vagyonnyilatkozatának meghamisításával vádolta meg. A politikus lemondott miniszteri tisztségéről, de képviselői mandátumáról nem, a parlament pedig nem vonta meg mentelmi jogát, így nem indulhatott ellene bűnvádi eljárás. Tettestársait azonban letöltendő szabadságvesztésre ítélték.

A korrupció gyanúja más RMDSZ-es tisztségviselők kapcsán is felmerült, a legismertebbek: Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök, vagy Kiss Sándor Bihar megyei tanácsi alelnök. Mielőtt bármivel megvádolnának, hangsúlyozni szeretném, jogerős ítélet hiányában természetesen mindenkit megillet – az általam név szerint említetteket is! – az ártatlanság vélelme.

Az RMDSZ női tagozata sem maradt ki a buliból, ezáltal is bizonyítván a nemek közötti egyenlőséget. A sort a Kolozs megyei főtanfelőgyelő-helyettes, Péter Tünde kezdte, aki maga is elismerte vétkességét. Aztán következett Horváth Anna kolozsvári alpolgármeseter, akit alapfokon két év nyolc hónap szabadságvesztésre ítéltek.

A legfrissebb eset pedig az, amely Verestóy Attila szenátort hozta a reflektor fényébe: a rendszerváltás utáni időszak legbefolyásosabb – és ne feledjük: legvitatottabb! – , nemrég elhunyt erdélyi magyar politikusának neve befolyásssal való visszaélés kapcsán került a média érdeklődésének központjába. Az eset érdekessége, hogy az „ügylet” a jelenlegi RMDSZ-elnök kultuszminiszteri megbízatásának idején köttetett, amikor is a vitatott kifizetés a tárcavezető jóváhagyásával történt.

Kelemen Hunor természetesen tagadja, hogy bármiféle köze lett volna az egészhez. Mi mást tehetne…