Lassan mondom…

Az egypártrendszeri diktatúra bukása után – ki gyorsabban, ki lassabban, de – kezdünk hozzászokni a demokrácia játékszabályaihoz. Legalábbis a forma szerint. Igaz, hogy a tartalom körül még vannak gondok, dehát ezért a leginkább önmagunkat kellene okolnunk, merthogy a bajok forrása mi magunk vagyunk. Többnyire. A lényeg: éretlenek vagyunk a demokráciára. A mi generációnk mindenképpen. Vigasztalásul: a tanulási folymat hosszú, mi pedig még nagyon az elején tartunk.

Képviseleti demokráciákban a nép maghatározott időközönként választásokon bízza a hatalom gyakorlását – a törvényhozóit és a vegrehajtóit egyaránt – az általa meg- és kiválasztottakra. Örök vita tárgya: kinek jár a választójog? Merthogy helyesen választani csak bizonyos tájékozottság, a legszükségesebb információk birtokában lehetséges. A cenzus eltörlése, az általános választójog bevezetése óta bizony sokakban kétség merülhet fel az iránt – és gyakran teljes joggal –, hogy éretten, felelősen voksoltunk-e. Dehát a Churchillnek tulajdonított mondás szerint a demokrácia nem tökéletes, de jobbat még nem találtak ki.

A törvényhozásban, helyi önkormányzatokban képünk viselői azok, akik az általunk delegált irányítói jogköröket gyakorolják jól átlátható, jogszabályok által körülhatárolt körülmények között. A parlament viszonylag messze van a vidéki választópolgártól. Még a közélet, a politika történései iránt érdeklődést mutatóktól is. Az önkormányzati képviselőtestületek tagjai itt élnek mellettünk, szomszédaink, olykor személyes ismerőseink. Minél kisebb a település, amelyet irányítanak, annál inkább. Kisebb településeken pedig köztudottan nincsenek titkok: előbb vagy utóbb minden kiderül. Főleg a tevékenységüket a nyilvánosság előtt folytató választott vezetőkről. Nem szólva arról, hogy elszámolással tartoznak mindazért, amit a közösség megbízásából tesznek vagy nem tesznek.

Egy törvényhozótól, egy helyi önkormányzati képviselőtől joggal elvárható, hogy valamely szakterületen eredményes legyen. Ez lenne az alapja annak, hogy „tanácsai” helytállóak legyenek a közember számára is, hogy a voksaival hozott testületi határozatok a közösség érdekeit szolgálják. Ez lehet – az erkölcsi feddhetetlenséggel, a korrumpálhatatlansággal társulva – az eredményes törvényhozói vagy önkormányzati képviselői munka záloga.

Lassan mondom: aki mögött nincs sikeres szakmai, vállalkozói háttér, az nem alkalmas a közösségi érdekek képviseletére, aki a mandátumával járó előnyök – kapcsolatrendszer, mások számára nem hozzáférhető információk, stb. – által próbál anyagi előnyökhöz jutni, magyarán: egzisztenciát teremteni magának, az nem alkalmas, nem való erre a munkára. Sem Magyarországon, sem Romániában, sem másutt.

 

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

4 hozzászólás

  1. Ez az egyetlen objektív kritérium aminek minden képviselőnek meg kellene felelnie. Ha nem tudott 10-20 évig egy 100 fős céget se vezetni, csak korrupcióval, akkor mi várható tőle? Ha nem tudott a saját lábán megállni, akkor mi várható tőle? Ha rendszeresen csődbe vitte cégeit, akkor mi várható tőle? Ha a magánélete egy nagy káosz, akkor mi várható tőle? Ha nem „kávét akar főzni”, hanem rögtön „a kávéfőzés új tudományát akarja létrehozni”, akkor mi várható tőle? Mert egyébként egy választásnak van-e még ezen kívül objektív kritériuma?

  2. zolatiguszti

    Ezt azért érdemes korrigálni, mert pl egy rakat „sikeres”emberről derült ki az anyaországban hogy amúgy egy kő hülye idióta. Aztán van aki egy darabig sikeres aztán eltűnik.
    És a sikeresek se függetlenek a környező világtól. Az anyaországban pl a 80 után 2010-ig sikeresekről rendre derül ki hogy volt titkosszolgálati háttérrel, régi kapcsolati hálókkal, vagy mérhetetlen korrupcióval lettek sikeresek sokszor még külföldön is. Vagy nem is voltak csak úgy tudták beállítanai magukat.

  3. Mészáros úr már 2010 előtt is nagyvállalkozó volt. 2010 előtt a szocik idején közbeszerzést nyerni nem MSZP-s ként majdnem lehetetlen volt. A fékek és ellensúlyok leszerelése után hátszéllel meg persze hogy repül a hajó.
    Szerintem a Mészáros sikerének a titka, hogy mindig kifizette az alvállalkozóit korrekten – ami a szoci vállalkozókról nem volt elmondható, sőt Ők természetesnek vették, hogy mindenkit levettek.
    A szocik külföldieknek adták a munkát akik nem itt adóztak és még a foglalkoztatott magyarok utáni járulékokat sem fizették be – Mészáros persze haszonnal, de itthon adózott és mára annyi vállalkozóval volt dolga, hogy egy telefonnal azonnal van kivitelezője míg mások munkaerő problémák miatt nem tudnak vállalkozni, vagy időben teljesíteni.
    Ami az IQ-ját illeti kinek van több Neki aki tudja, hogy a haszonkulcs 5-10 % vagy a szoci seggfejeknek akik szerint a haszonkulcs 50%?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük