Romániában csak látszólagos a hatalmi ágak szétválasztása, ha nem akarunk hazudni, akkor kimondjuk: nem is volt erre soha őszinte szándék, ebből következően az állam működését soha senki által meg nem választott, ezért demokratikus játékszbályok szerint le nem váltható, nem is ellenőrizhető egyének irányítják, a legfontosabb stratégiai döntésekből rendre kizárva a politikai osztályt.
A Deep State, azaz a “mély állam” – avagy a rejtett állam, esetleg a titkos állam – nagyhatalmú figurái azok, akik a román nemzetstratégia szempontjából legfontosabb döntéseket meghozzák. Minderről Kelemen Hunor beszélt az RMDSZ és a Miért közös szervezésében tartott zeteváraljai soros fejtágítón, amelyen a jövő tulipános aktivistáinak osztották az észt a legfőbb “szövetségi” megmondóemberek.
Magam is egyetértek az RMDSZ elnökének idézett véleményével, ennek ellenére valamiféle kesernyés szájízt érzek: ha Kelemen csak most döbbent rá arra, ami már az 1990-es marosvásárhelyi fekete március idején a napnál is világosabb volt, akkor bizony alkalmatlan a politikára, ha pedig már korábban tudta mindezt, de csak most hozakodott elő vele, akkor pedig az őszintétlenség okán minősíthető ugyancsak alkalmatlannak.
Köztudott, az igazán jelentős, sorsfordító történelmi eseményeknek, de a kevésbé jelentőseknek is, rendszerint két vonulata van: a nyílvános, illetve a titkos. Az előbbiekről beszámol a média, értelmezik a felkentek, végül megírják a történelemkönyvek, az utóbbiak szigorúan a színfalak mögött, titokban zajlanak, s csak igen kivételes esetekben, többnyire a véletlen folytán derül fény rájuk.
Vegyük a mi esetünket. Tudjuk, a mindenkori román hatalom legfőbb célja: az etnikailag homogén nemzetállam, amihez a nemzetiségi, főleg a magyar kérdés végleges megoldásán keresztül kerülhet közelebb. Az pedig a nagyromán logika szerint akkor tekinthető végérvényesen megoldottnak, ha már egyáltalán nincs magyar kisebbség Romániában. Ezen dolgoznak oly kitartóan a román “deep state”, a rejtett állam emberei.
Az 1989-ben megbukott nacionálkommunista rendszer egyetlen hatékonyan működő szervezeteként a Securitate – jelentős számú magyar nemzetiségű “dolgozói” révén – kis magyar társadalmunk minden rétegébe beépült. Az irányváltás után újrafazonírozott szolgálat(ok) urai úgy döntöttek, nem hagyják kárba veszni a befektetett energiát, a kiépített hálózatokat tovább működtetik.
Konkrét bizonyítékom nincs rá, de vélhetően már megalakulása pillanatától ellenőrzésük alá vonták az egyetlennek szánt romániai magyar politikai szervezetet. Feltételezhetően azt a logikát követve, hogy az RMDSZ lemond a legfontosabb jogkövetelésekről – autonómia, magyar tannyelvű állami tudományegyetem, vásárhelyi orvosi egyetem magyar tagozta, Székelyföld gazdasági felzárkóztatása stb. –, cserében viszont élvezheti a “rejtett állam” támogatását. Miben? A parlamenti jelenlét sajátos eszközökkel való biztosításában, olykor-olykor jól tejelő kormányzati pozíciók elérésében, a zsíros üzletekhez való hozzáférésben.
Most azonban, úgy tűnik, homokszem került a gépezetbe, a rejtett állam – a mór megtette kötelességét, a mór mehet alapon – mintha nem tartaná magát a korábbi egyezséghez, ezért a “szövetségnek”, a korábbi patrónus helyett, újra a választókhoz kell fordulnia a támogatásért.
Feltételezhetően ez áll a kelemeni manipulációs szándékú keménykedés hátterében is. Hátha megvonják tőle, ha nem is a román állampolgárságot, de legaláb a Románia Csillaga érdemrendet. Akkor pedig akár a mártír szerepében is tetszeleghet – mind ő maga, mind az RMDSZ – a választók előtt.