Kampányolunk, kampányolunk…

Mától hivatalosan is választási kampány van. Mert amúgy – de nemcsak Balkániában – megállás nélkül, folyamatosan, szüntelenül, folyton-folyvást kampányolnak. Igen, egyesek jól tudják, a soron következő választásokra a felkészülést – s így a kampányt is – célszerű az éppen lezárult másnapján elkezdeni. Kivéve a magyar politikusokat. Az úgynevezett bal- és jobboldaliakat, mérsékelteket és radikálisokat, labancokat és kurucokat, a kijárásos és az elvi politizálás híveit, a beolvadókat és az autonomistákat egyaránt beleértve.

Nálunk a választások után egy esztendeig magyarázzák a bizonyítványukat, aztán két-három esztendeig úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, azaz nem tesznek semmit, s végül a választások közeledtével, általában a kampány idejére felszívják magukat, s akkor aztán belehúznak rendesen. Rendszerint ilyenkor fedezik fel magukban a közéleti, politikai érdeklődést, sőt elkötelezettséget, s kapcsolati és anyagi tőkéjük révén valamiféle helyet “járnak” ki maguknak a különböző jelöltlistákon. Aki nem hiszi, olvasson bele az erdélyi magyar sajtóba: ennyi határozott, öntudatos, áldozatra kész, léenyeglátó politikus sehol nem terem, mint nálunk.

Nekik mondom: mielőtt politikára adnák a fejüket, jó lenne tisztázniuk – a ”babér”, azaz a hatalom, pozíció, befolyás mellett –, mivel is jár a ”vállalkozás”? Aki érdekeim képviseletére vállalkozik, annak tudatosítania kellene – magában és választóiban egyaránt! –, hogy az etnikai politizálásnak itt és most nincs alternatívája. Ebből következően először: ember, másodszor: magyar ember, harmadszor: valamilyen politikai nézeteket valló magyar ember. Mert szerintem minden ezekből a minőségekből deriválódik.

A sorrend pedig igen fontos, nem felcserélhető. Aki ezt megteszi, annál valami hibádzik az identitástudat: a politikai közösséghez tartozás, a magyar nemzeti közösséghez tartozás, az emberi közösséghez tartozás tudata, és főleg az önismeret körül. “Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan” – tapintott rá a lényegre Tamási Áron. Mindennek ez az alapja. Enélkül senki ne vállalkozzon közösségi érdekképviseletre.