Megszokott, hogy ilyen-olyan rendű és rangú román politikusok bizonyos rendszerességgel az EU fényes tekintetű vezetői elé járulnak és biztosítják őket feltétlen hűségükről. Hogy elhiszik-e Európában a román politikusok ígéreteit, azt nem tudni, mindenesetre úgy tesznek mintha… Nyilvánvaló, a képmutatás kölcsönös: a román politikus – a legutóbbi két-három évszázad történései bizonyítják ezt – sohasem azt mondja, amit gondol, s nem azt teszi, amit mond… Ezért oly sikeres, sőt eredményes a román diplomácia. Ezt magyarként, különösen erdélyi magyarként nap mint nap bőrünkön tapasztalhatjuk.
Tegnapelőtt Klaus Iohannis román elnök is elment – ő volt a soros? – az Európai Parlamentbe, ahol biztosított mindenkit afelől, hogy Románia márpedig a végsőkig kitart az európai (uniós) értékek mellett. Hogy mik is azok a szóban forgó értékek, azzal valószínűleg maga sincs tisztában, de ez nem lehet akadálya annak, hogy megígérje, kitart mellettük… Már miért ne ígérné meg, ha azzal is beérik. Cserébe aztán Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke – két isiászos roham között, vagy éppen annak közepette – maga is mindent megígért Iohannisnak. Elvégre németek valának valaha mindketten: igaz, belőle Zsanklód lett az idők folyamán, Klausból pedig virtigli román politikus. Egy a közös bennük: nem, nem az isiász, hanem az önfeladásra való hajlam.
Mit is mondott az Európai Bizottság elnöke? Ezt: „December elsején Románia a nagy egyesülést ünnepli, ahogy azt román barátaink mondani szokták. Szeretném elmondani (Iohannis – a szerk.) elnök úrnak, hogy persze, ez egy román ünnep, de ugyanakkor európai is. Mert minden, ami Romániát érinti, Európát is érinti. Minden, ami Romániához tartozik, nem idegen Európától sem. Azon a napon tehát együtt fogunk megünnepelni egy nagy történelmi pillanatot, amely Romániának és Európának is fontos.” Tette mindezt október 23-án, az 1956-os magyar forradalom napján. Az időzítés tökéletes volt. Az „értékválasztás” pedig igencsak arulkodó arra nézvést, hogy merre tart Európa.
Bár szomorú a történet, mégsem haszon nélküli: az ilyen és ehhez hasonló junckerségek alapján tudhatjuk meg, mik is azok az európai (uniós) értékek, amelyekről isiászos tobzódásaikban Európa jelenlegi teljhatalmú urai hadoválnak. Ideje lenne kijózanodni, feleim!
Sajnos a mai Románia is az első Románia útján jár.
Ugyanis az elsőt a 4. keresztes-hadjárat rablóbandája alapította, miután meggyilkolták a bizánci császárt, és maguk közül Flandria grófját, Baldwin-t koronázták meg 1204-ben „Románia” császárává. Elötte betörtek bizáncba, ahol gyilkoltak, nőket erőszakoltak meg és persze raboltak.
Baldwin-ról még nem láttam képet, de mivel akkor még nem lehetett fényképezni, a festményekne sem lehetne hinne. Én őt olyan Verhoffstadt-szerűnek képzelem el.
Mivel a bal-liberálisok világpolgárok, a nemzetköziségben hisznek, ezért többnyire üdvözlik, ha kisebbségeket nyomnak el, vagy irtanak ki, mert úgy érzik, hogy a világ egységesülése felé vezet, ha egy-egy nép elpusztul. A gyakorlatban viszont a népek egy részét támogatják, másokat viszont már a puszta önvédelemért is fasisztának bélyegzik…
1916 december 06-n belovagolt a Buk a rest-be néhány KUK csapat. A buk a rest környéki bunkerek feltörése után.
Amennyire tudom,mai napig van ott egy felvonulási emlékmű! Természetesen a bocskorosok igyekeznek kisebbíteni a hatását,de maguknak szerezték.
Megtámadták Erdélyt,elfoglaltak városokat,megnyúztak embereket. Nem túl gyors ellentámadás után a szrba lettek zavarva a nyustyuk.
Na erre legyenek büszkék.