Junckerségek, avagy ideje lenne kijózanodni

Megszokott, hogy ilyen-olyan rendű és rangú román politikusok bizonyos rendszerességgel az EU fényes tekintetű vezetői elé járulnak és biztosítják őket feltétlen hűségükről. Hogy elhiszik-e Európában a román politikusok ígéreteit, azt nem tudni, mindenesetre úgy tesznek mintha… Nyilvánvaló, a képmutatás kölcsönös: a román politikus – a legutóbbi két-három évszázad történései  bizonyítják ezt – sohasem azt mondja, amit gondol, s nem azt teszi, amit mond… Ezért oly sikeres, sőt eredményes a román diplomácia. Ezt magyarként, különösen erdélyi magyarként nap mint nap bőrünkön tapasztalhatjuk.

Tegnapelőtt Klaus Iohannis román elnök is elment – ő volt a soros? – az Európai Parlamentbe, ahol biztosított mindenkit afelől, hogy Románia márpedig a végsőkig kitart az európai (uniós) értékek mellett. Hogy mik is azok a szóban forgó értékek, azzal valószínűleg maga sincs tisztában, de ez nem lehet akadálya annak, hogy megígérje, kitart mellettük… Már miért ne ígérné meg, ha azzal is beérik. Cserébe aztán Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke – két isiászos roham között, vagy éppen annak közepette – maga is mindent megígért Iohannisnak.  Elvégre németek valának valaha mindketten: igaz, belőle Zsanklód lett az idők folyamán, Klausból pedig virtigli román politikus. Egy a közös bennük: nem, nem az isiász, hanem az önfeladásra való hajlam.

Mit is mondott az Európai Bizottság elnöke? Ezt: „December elsején Románia a nagy egyesülést ünnepli, ahogy azt román barátaink mondani szokták. Szeretném elmondani (Iohannis – a szerk.) elnök úrnak, hogy persze, ez egy román ünnep, de ugyanakkor európai is. Mert minden, ami Romániát érinti, Európát is érinti. Minden, ami Romániához tartozik, nem idegen Európától sem. Azon a napon tehát együtt fogunk megünnepelni egy nagy történelmi pillanatot, amely Romániának és Európának is fontos.” Tette mindezt október 23-án, az 1956-os magyar forradalom napján. Az időzítés tökéletes volt. Az „értékválasztás” pedig igencsak arulkodó arra nézvést, hogy merre tart Európa.

Bár szomorú a történet, mégsem haszon nélküli: az ilyen és ehhez hasonló junckerségek alapján tudhatjuk meg, mik is azok az európai (uniós) értékek, amelyekről isiászos tobzódásaikban Európa jelenlegi teljhatalmú urai hadoválnak. Ideje lenne kijózanodni, feleim!

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Székelyföld ostroma

Megszokhattuk, hogy Bukarestben időnként meg-meghúzzák a vészharangot: veszélyben a demokrácia! Igaz, kevesebbszer féltik a demokráciát …

4 hozzászólás

  1. Rakovszky István

    Sajnos a mai Románia is az első Románia útján jár.
    Ugyanis az elsőt a 4. keresztes-hadjárat rablóbandája alapította, miután meggyilkolták a bizánci császárt, és maguk közül Flandria grófját, Baldwin-t koronázták meg 1204-ben “Románia” császárává. Elötte betörtek bizáncba, ahol gyilkoltak, nőket erőszakoltak meg és persze raboltak.
    Baldwin-ról még nem láttam képet, de mivel akkor még nem lehetett fényképezni, a festményekne sem lehetne hinne. Én őt olyan Verhoffstadt-szerűnek képzelem el.

  2. Bakonyi Gábor.

    Mivel a bal-liberálisok világpolgárok, a nemzetköziségben hisznek, ezért többnyire üdvözlik, ha kisebbségeket nyomnak el, vagy irtanak ki, mert úgy érzik, hogy a világ egységesülése felé vezet, ha egy-egy nép elpusztul. A gyakorlatban viszont a népek egy részét támogatják, másokat viszont már a puszta önvédelemért is fasisztának bélyegzik…

  3. 1916 december 06-n belovagolt a Buk a rest-be néhány KUK csapat. A buk a rest környéki bunkerek feltörése után.
    Amennyire tudom,mai napig van ott egy felvonulási emlékmű! Természetesen a bocskorosok igyekeznek kisebbíteni a hatását,de maguknak szerezték.
    Megtámadták Erdélyt,elfoglaltak városokat,megnyúztak embereket. Nem túl gyors ellentámadás után a szrba lettek zavarva a nyustyuk.
    Na erre legyenek büszkék.

  4. Magyarország gyermekei: Románia és Romaország

    Magyarország első utódja, ma már szép korú, a következő gyereke most van a megszületés útján, mondhatjuk úgy is, hogy a magyarokkal történő ki baltázás útján. (nemzés )
    Idősebb vargyasi Daniel István báró az 1744. évi országgyűlés tagja, Micu-Klein püspök kortársa) emlékiratában már a folyamatot követjük nyomon. Az emlékíró ideges figyelemmel kíséri a románságnak, „ennek a jövevény és idegen népnek példátlan és túlságos elterjedését és elszaporodását” ugyanannyira elárasztotta szinte egész Erdélyt, hogy úgy látszik, három bevett nemzete közül kettőt, ha nem is felülmúl, de már felér vele. Csodálatos ennek a népnek a szaporasága, látjuk ugyanis, hogy számos falu, melyet még 50 évvel ezelőtt részben oláhok, részben magyarok vagy szászok vegyesen laktak, ma pedig kihalva a régi lakosok, minden helyüket az idegen oláhok termékeny sarja tartja megszállva. Azon kívül számos falu látható, amelynek csak templomai és az őket körülvevő falak és tornyok árulják el, hogy valamikor magyarok vagy szászok birtokában voltak. Mai lakosai valamennyien idegen oláhok, akiknek ha idejében gátat nem vetnek, még inkább, pedig ha zablájukat megeresztik, és erejük megnövekedik, félő, hogy az idegeneknek ekkora sokaságából és annak féktelenségéből és eltűréséből, mint egykor a trójai lóból… a bevett és ősi nemzetségekre, végül az egész erdélyi népre pusztulás és végromlás tör elő. Forrás: Kocsis István A meztelen igazságért. Püski k.k.
    Történelmi tapasztalatot nem ismerünk, korszakok és nemzedékek számunkra eredménytelenül peregtek le. „Kapu 2007. 5. sz. Önismeret nélkül”
    „S valljon mi megint ezen elfogultság oka, melly a közönséget e tárgy körül tökéletes sötétségben tartja? Semmi egyéb, mint országos embereink legnagyobb részének járatlansága a reactiók törvényi körül

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.