Fegyőr Bandi elvtársai, avagy néhány szó a román haladókról 

A tavaly őszi romániai parlamenti választások meglepetéseként két új politikai erő jelent meg a román törvényhozásban: az egyik az ultranacionalista, magyarellenes Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR), a másik a magát progresszív-technokratának hirdető Mentsétek meg Romániát Szövetségből és a Szabadság, Egység, Szolidaritás Pártjából létrejött alakulat (USR-PLUS). Ez utóbbira – amellett, hogy a Momentum román megfelelőjének tartják – a neomarxista jelzőt is alkalmazzák a hagyományos jobb- és baloldali pártok, és egyes politikai elemzők. Ami ellen a magukat haladóknak tartó USR-PLUS korifeusai hevesen tiltakoznak, politikai analfabetizmussal, a realitások figyelmen kívül hagyásával vádolva mindenkit, aki nem úgy vélekedik, mint ők.

Ahhoz, hogy megértsük azok érvelését, akik az USR-PLUS neomarxista jellegét emelik ki, talán vegyük sorra, a marxista-kommunista  hatalomgyakorlás jellemzőit: az ország idegen érdekek szolgálatába állítása, vallás- és egyházellenesség, politikai kizárólagosság és cenzúra, az állami apparátus vezető kulcspozícióinak kisajátítása, illetve azoknak a saját politikai céljaik szolgálatába állítása. Nézzük, mi áll a fentiekből az USR-PLUS-ra? Az, hogy idegen érdekeket szolgálnak, hogy számukra Washingtonban, illetve Brüsszelben kel fel a nap, azt hiszem, egyértelmű, továbbá: egyes politikusainak nyíltan egyházellenes megnyilvánulásai sem tehetők meg nem történtté, amiként az a neofita túlbuzgóság is tagadhatatlan, amellyel az övékével nem egyező véleményeket igyekeznek elhallgattatni, figyelmen kívül hagyni, arról a vehemenciáról, elszántságról pedig, amellyel maguknak próbálják megszerezni a kiszemelt vezető pozíciókat, azt hiszem, bárki tudomást szerezhetett, aki valamelyest is nyomon követi a történéseket.

A haladó párt egy másik jellemvonása: tagjai jelentős részének titkosszolgálati bekötöttsége. Ha megkaparjuk a többnyire „nyílt társadalmilag” fényezett felszínt, a háttérben rendre felfedezhető egy-egy magas rangú, nagy befolyással bíró egykori külügyi vagy belügyi hírszerző felmenő.

Nos, a felsoroltak alapján, azt hiszem, csak igen kevesen mernék tagadni az USR-PLUS neomarxista voltát.

Még Fekete-Győr András kedvéért sem.