A kényszerű bozgor

– Nem hiszem, hogy elképzelhető megalázóbb élmény, mint amiben azon a bizonyos 2004. december 5-ei referendum másnapján volt részem – jelentette ki múltba révedő tekintettel.

A kollektív emlékezet – különösen a politikai és közélet eseményeit illetően – igencsak rövid, sőt módfelett szelektíven működik, ezért talán nem árt felidéznem a történteket. Az említett napon tartották Magyarországon a kórházprivatizációról és a magyar állampolgárság kiterjesztéséről szóló népszavazást. A voksolást – jó demokratikus szokás szerint – kemény kampány előzte meg. A nemzeti oldal a könnyített honosítás mellett, a balliberális pedig ellene foglalt állást. A nemzeti oldal a trianoni szétszakítottság utáni nemzetegyesítés eszközeként emlegette a magyar állampolgárság kiterjesztésének könnyített lehetőségét, a liberált baloldal pedig huszonhárom millió román munkavállaló megjelenésével, a szociális és egyéb ellátási rendszerek összeomlásával riogatta a jámbor szavazópolgárokat. Az eredmény közismert: a szavazatra jogosultak kétharmada távol maradt az urnáktól, tehát a referendum eredménytelen lett. A mintegy 8 millió szavazati joggal rendelkező polgár közül alig 3 millió tartotta fontosnak résztvenni a döntésben, közülük csupán 1,5 millió ember számára jelentett valamit a nemzeti összetartozás, a Kárpát-medencei magyarság sorsa. Fekete Gyula író így emlékezett meg erről: „2004-ben nyolcvankét százalék tagadta meg nehezebb sorsú, idegen önkénynek kiszolgáltatott testvéreit. Igen, mert féltette életszínvonalát – mentegették némelyek ezt a lealjasodást, holott épp ezzel a mentegetéssel adták bizonyságát: anyagi kockázatra hivatkozva tagadni meg nehezebb sorsú testvéreinket: maga a lealjasodás feneke.”

Erdélyben elkeseredést, helyenként erős indulatokat váltott ki az „eset” –, amely felért egy második, mondhatni lelki Trianonnal. – Hogyan éltem meg a tragédiát egy olyan városban – frontvárosban! –, ahol a helyi magyarságnak naponta kell szembesülnie az államilag irányított etnikai homogenizációs törekvések, a román kizárólagosság, felsőbbrendűség megnyilvánulásaival? – tette fel a szónokinak szánt kérdést. – Úgy éreztem: elárultak, becsaptak, kitaszítottak, megaláztak – folytatta. – És tették ezt azok, akikre addig büszke voltam, akikre felnéztem, akik közé tartozónak hittem, tudtam magam.

– És még valami: a referendum másnapján a román sajtós, akivel az utcán összefutottam, együttérzően, szinte sajnálkozva állapította meg: „Most már valóban bozgorrá váltál.” Bevallom: ilyen maró szégyent, tehetetlenséggel vegyes dühöt azóta sem éreztem – zárta gondolatait.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Új undokok* ideje

A lassan unalomig ismételt megállapítás szerint Marosvásárhely, az egyes románok szerint úgynevezett, azaz nemlétező Székelyföld …

13 hozzászólás

  1. Azért ne felejtsük el, hogy a bozgor egyáltalán nem azt jelenti, mint amit a köznyelv hozzápárosított.

    • bozgor gyerek

      Jelen értelmezésben hazátlant jelent egyértelműen http://kolozsvari.blogspot.hu/2009/12/bozgor-jelentese.html

      • éppen azt linkelted be amiről beszéltem. Mégpedig hogy a köznyelv mit ért alatta. Ám ez nem fedi a valóságot.
        A valódi jelentése földnélküli embert jelent. Ergo olyan ember, akinek nincs földje, amit műveljen, amiből megéljen.

        • bozgor gyerek

          A köznyelv jelen esetben fedi a valóságot ,az értelmezés nincs összhangba a valósággal .

    • skizofrén kaktuszkhmferke!
      Te mint a szeku besúgója a saját magad példáján pontosan tudod mit jelent hiszen te is egy hazátlan bozgor vagy.

      • mesemondó
        Íme egy igazán velős megállapítás tőled. Többre is képes vagy, vagy csak arra, hogy össze-vissza beszélj. Mesélj milyen megbízásod van egészen pontosan az Erzsébet körútról?
        No és ha én bozgor vagyok akkor Soros micsoda? igazán kíváncsi vagyok…mesélj, hadd nevessünk még többet rajtad.

        • Soros György igazabb magyar mint az összes nemzetthy mélymagyar együttvéve, mert a saját vagyonából hatalmas összegeket költ közcélokra – például oktatás, egészségügy, szociális juttatások – olyanokra amik alapból az állam feladatai lennének.

          • bozgor gyerek

            Soros gyuri bácsi nem magyar (csak állampolgár) így nem váltott ki belőle erős indulatokat a 2004. december 5-ei referendum, nem értem miért szeretne segíteni Magyarországon ha a magyarok elutasítják “önzetlen” segítségét .E tény saját érdekek érvényesítését feltételezi a segítség ürügyén.

          • Magadtól vagy ekkora marha, vagy súgnak neked túlélő testvéreid?

  2. Teljesen feleslegesen estek egymásnak, inkább a cikkhez szóljatok hozzá.

    • 2000ben, Tatrangi 300 éves gyökerű családnál, barátaimnál vendégeskedtem. Te, hogy látod? Miire számítsunk? Népsavazás témában!
      A “magyar” testvérén keresztülgázol szüleje halálakor, kis himi-humi örökségért! Mit várhatnátok, határon túli ismeretlenek tőlük?
      Bejött? Sajnos igazam lett!

  3. Pecsovicsok rettegése
    Március 15.-én

    A pecsovicsok rettegtek
    Petrovicstól reszkettek!
    Gyűlölték, Hrúz Máriát
    Az ő hatalmas, költő fiát!
    Aljasságukra emlékeztette,
    Az Ő hősi, példa élete!
    Nekik nem volt mit ünnepelni,
    Csiga voltukat felismerni,
    Nem tudták, nem is akarták
    Bátrakat üldözték a gyávák!
    Ez volt a forradalom ünnepe!
    Magyar a magyart ütötte!
    Alja nép, a szemét,
    Védte az eszmét!
    (Elvették az eszét!)
    Bolondja, azt hitte,
    Másik a hülye!
    Az igazság kiderült
    Sok tévhites, mind elhűlt!
    Mekkora marha voltam,
    Elhittem ez mind jól van!
    Most markolva fafejét!
    Leszólttól kapja kenyerét!

    2013. december 15.

  4. Bakonyi Gábor.

    A tények azt mutatják, hogy a magyarországi bal-liberális oldal nem része a magyar nemzetnek! Soha, egyetlen kérdésben sincsenek közös állásponton a magyarokkal! Nincs közös múltunk és nincs közös jövőnk! A határon túli magyarok viszont a magyar nemzet részét képezik, természetesen kivéve ott is a bal-liberálissá vált valamikori magyarokat. (Nemcsak Budapesten, de vidéken, vagy a határon túl is vannak rongy emberek…) Másrészt azt tanácsolom a határon túli magyaroknak, hogy ne vegyék nagyon a szívükre a december 5.-ei népszavazás eredményét. Gyanítom, hogy a bal-liberális oldal a választási csalásoktól sem riadt vissza soha, így kétséges, hogy ténylegesen mi lett volna az eredmény. (1947-es kék cédulás választások, 2002-es lánc-szavazási esetek, stb….)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük