Mármint a politikusok. Vagy akik elhiszik magukról, hogy azok. Köztudomású: politikából és politikáért élők között hatalmas a különbség. Az államférfiúi minőséget elérni csak keveseknek adatik meg.
Ilyenkor megszokott – bár hozzászokni képtelenség –, hogy megpróbálják mindenáron eladni magukat. Ezért aztán gátlástalanul nyomulnak, arcátlan módon ígérgetnek fűt-fát, toronyórát láncostul, autonómiát lánc nélkül, miközben tudják: ígéreteikből soha semmit nem teljesítenek. Náluk is alávalóbb tanácsadóik elhitették velük, hogy így kell ezt csinálni: mennél agresszívabban kampányolnak, annál több voksot söpörhetnek majd be… És tudjuk: a politikust manapság – sajnos – kizárólag vokssal mérik. Igaz, csak négyévente, a közbülső időszakban pedig sehogy. Ezért aztán azt hiszik, nekik mindent szabad, következésképpen nem érdeklik a választók, csak a szavazataik, a leginkább a pokolba kívánnák, különösen azokat, akik esetleg bírálni mernék őket. Számonkérés kizárva. Mindezek alapján kimondható, hogy akit egyszer rászednek: az naiv, akit másodszorra is: az gyógyíthatatlan jóhiszemű, akit harmadszorra is, nos, az már balek, az megérdemli. És róla tudjuk: ő azért balek, mert más nem lehet.
De mit szóljon az erdélyi magyar, akit harminc esztendeje csapnak be folyamatosan, s akin annyira elhatalmasodott az egyfajta Stockholm-szindróma – agymosással elért kötődés –, hogy képtelen változtatni, irracionális módon ragaszkodik becsapóihoz, mintha nélkülük vége lenne a világnak… Ennek a veszélynek a belengetésével – mind meghalunk, ha az RMDSZ kiesik a parlamentből! – négyévenként rendesen rémisztgetik is a fondorlatos módon magukhoz láncoltakat… Akik aztán – jobb híján – újra és újra rájuk pecsételnek, újra és újra megerősítik őket hozzájuk képest kivételes helyzetükben. Restség, reménytelenség, fásultság, lemondás lehet a magyarázata ennek a részint tájékozatlanságból, részint agymosásból fakadó, végeredményben önsorsrontó érdektelenségnek.
Csoma Botond kolozsvári politikus Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszterrel vasárnap tartott közös sajtótájékoztatójukon közölte: ha a magyar emberek sokkal kisebb arányban vesznek részt a december 6-ai választáson, mint a román választók, akkor fennáll a veszélye, hogy nem lesz magyar képviselet Bukarestben, nem lesz ki képviselje a magyar ügyeket a román törvényhozásban. Arról viszont nem szólt, hogy ennek esélye minimális, amióta megvan a négymegyés alternatív küszöb, amit kifejezetten az RMDSZ számára találtak ki.
Gulyás Gergely az RMDSZ kormányzásban való részvételét szorgalmazta, mondván: „egy koalícióban nyilvánvalóan akkor van értelme részt venni, ha érdemi beleszólást ad az ország, legalábbis az RMDSZ számára legfontosabb ügyek eldöntésébe. (…)Biztos vagyok abban, hogy a kormányzati részvétel az RMDSZ számára eszköz arra, hogy az itt élő magyarság érdekeit hatékonyan tudja képviselni” – állapította meg.
Nos, komoly kételyeim vannak a fenti érvelés helyességét illetően: például mire volt elég az RMDSZ érdekérvényesítő ereje olyan ügyekben, mint például – hogy az autonómiát most ne említsem – a romániai Trianon-ünnep megszavazása, a székely „terroristák” bebörtönzése, a kommunisták által elkobzott javak visszaszolgáltatásának késleltetése, a székelyföldi polgármesterek meghurcoltatása a magyar nyelvű feliratok miatt, stb.? Semmire!
Hát ez az.