Vagy-vagy helyzet: végül vagy az egyik, vagy a másik oldalt haragítják magukra

Heves, a globalista hatalmi központok által is módszeresen táplált indulatokat váltott ki a román ellenzéki erőkből és az álcivil szervezetekből az igazságszolgáltatás átszervezését célzó törvénycsomag. A súlytalan jobbközép oldal által hangosan bírált módosítások végső formájáról a kétkamarás parlament szenátusa hivatott kimondani a döntő szót. Ennek ellenére a román ellenzék által fellármázott nyugati, főleg amerikai és brüsszeli megmondóemberek egymás után fogalmazták meg ultimátumként is értelmezhető aggodalmaikat: a korrupcióellenes küzdelem lanyhulásától, az igazságszolgáltatás politikai befolyásolásától – szerényen kérdezem: mikor nem volt ebben az országban az igazságszolgáltatás az éppen regnáló hatalom szolgálólánya? -, végső soron a demokrácia meggyengülésétől tartanak.

A vitatott jogszabályt simán megszavazták, miután többé-kevésbé titkos háttéralkuk nyomán az RMDSZ is besorolt a törvénymódosítást kezdeményező balközép koalíció mögé. Az említett alku részeként Liviu Dragnea, a magát baloldalinak mondó PSD elnöke, aki ugyan nem volt hajlandó támogatni a “szövetség” által kidolgozott, a marosvásárhelyi iskolaügy megoldását célzó törvénytervezetet, végül javasolt egy kompromisszumos megoldást: a magyar oktatási jogok bővítését ígérte az RMDSZ-nek, persze nem most, hanem egy tavasszal elfogadásra kerülő törvényben. Az RMDSZ pedig belement az alkuba. Hogy jövő tavaszra hol lesz ez a kormány, illetve hol lesz Liviu Dragnea, arra a jelek szerint nem gondoltak… A történet a marosvásárhelyi orvosi egyetemen (MOGYE) felállítandó magyar tagozat esetére emlékeztet: hiába biztosít jogot rá az oktatási törvény, az intézmény román többségű vezetősége – éppen az egyetemi autonómiára hivatkozva! – rendre elutasítja a magyar követelés teljesítését.

A módosításokat az ellenzék élesen elítélte, szerintük azok az igazságszolgáltatás politikai befolyás alá vonását szolgálják. Ha arra gondolunk, kik lennének a törvénymódosítások legfőbb haszonélvezői – elsősorban maga az állaemelnöki ambíciókat tápláló pártelnök, Liviu Dragnea -, akkor akár igazat is adhatnánk az ellenzőknek. Az amerikai és brüsszeli bírálatok pedig óva intették Romániát attól, hogy a korrupcióellenes harc eredményeit az intézményrendszer gyengítésével esetleg lenullázza. A szociálliberális kormánytöbbség és az azt támogató RMDSZ a bírálatokat elutasítva azt állította, hogy a reformra éppen az igazságszolgáltatás függetlensége, a valós jogállamiság érdekében van szükség.

Kinek van, lehet igaza, nem könnyű eldönteni. Az tagadhatatlan, sok esetben a korábbi államfő, Traian Băsescu politikai ellenfelei ellen lépett fel a Korrupcióellenes Ügynökség (DNA), majd egy idő után, a Klaus Iohannis elnökségétől kezdődően már önjáróvá vált a szervezet, sokak szerint a legfőbb hírszerző szolgálattal (SRI) karöltve már-már a maguk kezébe vették az ország irányítását. Ezért ideje volt lenyesni a szárnyait, szabályozni a működését.

A módosítások ellenzői maguk mögött tudják az amerikai külügyet, elsősorban a biradalmi helytartóként viselkedő bukaresti nagykövetet, az EU-tagállamok jelentős részét, illetve a nemzetközi sajtót. Legfőbb érvük azonban mégiscsak az lenne, hogy egyes felmérések szerint a DNA eredményességi együtthatója – azaz a büntetőjogi perig eljutó ügyek aránya – már hosszú ideje 90 százalék körül mozog, ami, bárhonnan is nézzük, jó eredmény.

Ui. Kérdés: miért kellett az RMDSZ-nek ebben az éles vagy-vagy helyzetben elköteleznie magát bármelyik oldal mellett is?

 

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Adalék az SZFE-ügyhöz

Bevallom, engem egyáltalán nem lepett meg, hogy a budapesti színház- és filmművészeti egyetem körüli balliberális …

5 hozzászólás

  1. Sem Markó Béla, sem pedig Kelemen Hunor nem hiteles képviselői az Erdélyi magyarságnak, mivel szándékosan dolgoztak azon, hogy a több mint egymilliós szavazóbázist leépítsék háromszázezer alá.

  2. A romániai magyarnyelvű oktatás ügyének nem lett volna szabad alkú tárgyát képeznie ebben az ügyben, itt nagyot hibázott az RMDSZ. Az viszont igaz, hogy a Korrupcióellenes Ügynökség a titkosszolgálatokkal karöltve sok esetben túltolta a biciklit. Sok megátalkodott rablógazember szabadon jár még mindig és röhög a markába, miközben erdélyi települések magyar polgármestereit, alpolgármestereit vegzáltak két ajándék-koncertjegy miatt. Ebből a szempontból érthető az RMDSZ lépése, de akkor sem kellett volna ebben az ügyben állást foglalnia, főleg nem a magyarnyelvű oktatás kontextusában.

  3. Az UDMR kötelékén kivül nem él Erdélyben olyan jogász, aki objektív értékelést tudna készíteni a tervezett törvénymódosítások következményéről???
    Nem készült az UDMR támogató döntése előtt magyar nyelvű HATÁSTANULMÁNY a törvénymódosításról? Ezért nincs mit nyilvánossá tenni?
    Akkor mi alapján döntött a párt a támogathatóságáról?

  4. A remete levele: Kedves komám!

    Régen nem írtam már, de most múszáj! Tudod mióta meg szűntem kuriózum lenni, a városba is meg szaporodék a „remete” Nem jönnek már felém se! Szóval üldögélek, bámészkodok a Bódva, meg a világ folyásán! Arra gyüttem rá, hogy mindig vótak szegények, gazdagok. Általjában, az ügyeskedő gazemberekbűl lettek a gazdagok, akik „nemes uraknak” arisztokratáknak neveztették magukat. Aztán vótak, akik színtén gazemberek, de szegények maradtak. No, ezek kitalálták, hogy fellázítják a többit, a gazdagokat elűzik, oszt maguk ülnek a helyébe! Ők lesznek a gazdagok, az urak azontúl! No mivel nagy vót az ínség, a nyomor, sok a szegény ember, sokan mellé álltak, működött a dolog. A gazdagot, elűzték, agyonütték, vagy elmenekült. Sok senkiházi, a vagyonba, hatalomba béleült, oszt megállt a tudomány! Elfogyott, a lopni „államosítani” való! Maradt a rideg való, nem értünk semmihez, leginkább ahho, amihez kéne! Elvegyük a másét, addig tiszta sor! De ha ki írtottuk a mást, nem maradt kitűl elszedni! Államosítás, utána beszolgáltatás, Békekölcsön, külföldi kőccsőn,
    Hogy valahogy működjön, az ostobák uralma!
    No, de ez se ment, végtelenségig. Kitalálták a rendszerváltást! Mégis jobb a régi! Ami szar vót, de működött, az övék meg nem működik! No, váltottak, mint a részeges váltókezelő, a „rendszerváltók” de a sínhez nem nyúltak! Az a régi maradt! Meg a masiniszták, állomásfőnökök, így maradt a régi vonal, a pálya, amely az Istennek se megy az jólét fele csak a pusztagödör fele, amerre építették majd ötven évig! Köccsön már nem kapnak, a megszorítás járja! A pórnépnek, igavonónak! Garantált minimál bér, hogy éhen ne dögöljél, azér! (a kódussá tetteknek segély, meg közmunka! Nem rabszolga, csak elrendelt, a valódi helyett! Piramis helyett meg stadion, az majd olyan régi!) Maguknak ötször annyinál kezdődik, mert ők állapítják meg!
    Közbe alakul ám a mennjország! Már a kisrádiómat is bevágtam, mérgembe a Bódvába! Hazudjon másnak, nekem ne! Mára a régi szép kommunista időket is felülmúlja! El nem kopnak az önfényező smirgli alatt! Már gondolom semmi se maradt, csak hiányzik a marha gyerek, ki megmondaná „A király meztelen!”
    No, ennyi morgásom van mára! Isten megáldjon fijam, te hogyan viseled, ezeket az új, korábbinál is butább majmokat?
    2014-01-02.

  5. Kelletlen Humor az eszetek? Hova tettétek? Nincs emberismeretetek?

    Cicero 2000 éve: ezt írta:
    “A szidók egy sötét és visszataszító erő részei. Tudjuk, hogy klikkjük számos tagból áll, hogy mennyire összetartanak és szövetségeik milyen, hatalommal bírnak. Csirkefogók és gazemberek népe.”
    SENECA Első századbeli római filozófus. “Ennek a legbűnözőbb népnek a szokásai olyan erőszakosak, hogy azokat minden ország elfogadta. a meghódítottak kényszeritették törvényeiket a hódítókra.”.
    Diderot más írásai hasonlóképpen barátságtalanok a zsidókkal: “Ti, haragos és brutális nép, aljas és közönséges emberek,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük