Forduljunk Orbánhoz?

Az Orbán Viktorhoz és az általa vezetett politikai érdekközösséghez való viszonyulás már jó ideje fontos része a határon túliak politikai önmeghatározásának is.

Nem kivétel ez alól az RMDSZ sem. A Markó-féle politikai vonalvezetés alternatíváját – mint később kiderült: sikertelenül – megteremteni próbáló erdélyi politikai szerveződések – Magyar Polgári Párt, majd Erdélyi Magyar Néppárt – már eleve a Fideszt tekintették természetes szövetségesüknek. Csak emlékeztetnék arra, hogy 2011 februárjában a “szövetség” tisztújító kongresszusán még nem a Fidesz által támogatott, a későbbiekben korrupciós ügyei miatt a politikából távozni kényszerült elnökjelölt lett a befutó, hanem a sokak által Markó Béla strómanjának tekintett Kelemen Hunor.

Az RMDSZ ma már nyíltan vállalt Fidesz-barátsága 2012 nyarától számítható. Ekkor köttetett az egyezség, amelynek következményeként a balliberális kötődésű Markó-vonal befolyásos alakjai kiszorultak – vagy csak látszólag háttérbe húzódtak – az RMDSZ felső vezetéséből. Cserébe a Fidesz kivonta az erdélyi politikai porondról a korábban erkölcsi és anyagi támogatását élvező ellenzéki törpepártok – Magyar Polgári Párt, Erdélyi Magyar Néppárt – kulcsfiguráit: Szász Jenőre egy számára frissen felállított intézetet bízott, Tőkés Lászlót pedig újabb EP-képviselői mandátumhoz juttatta a saját listáján.

Akkortól kezdve az RMDSZ gyakorlatilag bemenekült Orbán mögé, minden jelentős erdélyi magyar ügy megoldását kizárólag a Fidesztől reméli. Lásd a marosvásárhelyi orvosi egyetemen folyó magyar nyelvű orvosképzés, valamint a római katolikus középiskola problémáját. Az RMDSZ elszántságából, elkötelezettségéből mára már annyira sem futja, hogy a székelyföldi autonómia-statútum tervezetét felvállalja, ezért egyéni törvényjavaslatként került a parlamentbe. A “szövetségi” diskurzusban az autonómiát gondosan kerülik, vélhetőleg azért, nehogy magukra haragítsák a centenáriumi ünnepség lázában élő román többséget. Mert akkor vége a magánhaszonra folyatatott “érdekvédelemnek” is.

Fájó kimondani: az RMDSZ érdekérvényesítő ereje mára a nullával egyenlő. Aminek nem annyira az őt körülvevő ellenséges politikai légkör, mint inkább az utóbbi bő két évtized alatt folytatott önfeladó politika az okozója. Ide vezetett a klasszikusnak számító “merjünk kicsik lenni” parancs követése. Miközben az RMDSZ az eljelentéktelenedés útját járja, politikusainak zöme szűk magán- és csoportérdekek szolgálatát tartja az egyetlen feladatának. Közösségi célokról legfennebb az általa megvezetni, manipulálni óhajtott, egy másik őskomcsi által a “stupid people” kategóriába sorolt választópolgárok előtt szokott papolni. Igencsak jellemző példa: a marosvásárhelyi orvosi helyzete kapcsán az egyik RMDSZ-es középvezető cinikusan vágta oda egyetemi oktató beszélgetőtársának: forduljanak Orbánhoz!

Nem kétséges, Orbán Viktorban, az általa vezetett nemzeti, keresztény, polgári erőkben erős támaszra leltek a határon túli magyar közösségek. Sajnos, a magyar politikai porond többi szereplőjéről ez nem mondható el. Ennek ellenére, ahol mód van rá, ahol van parlamenti képviselete, ott saját szervezeteinek kellene ellátnia ezt a feladatot. Ennyivel tartoznak választóiknak, akiknek mégiscsak kiváltságosnak számító pozícióikat köszönhetik.

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

3 hozzászólás

  1. Mi,az anyaországiak,büszkék vagyunk Orbán miniszterelnök úrra és nemzetpolitikájára.Lehet,hogy gúnyból mondta,aki,mondta,hogy :fordulj Orbánhoz,de helyesen mondta.Felelős magyar politikus segít. Az RMDSZ-nek pedig el kell végeznie a számvetést,hogy kihez tartozik igazán !

  2. Kiss László

    Bassza meg, eltévedtem?! Mi a faszom ez itt, a hvg.hu?!

    Ha az RMDSZ érdekérvényesítő képessége gyakorlatilag nulla, és gyakorlatilag egy Jobbikhoz (illetve a komplett magyar „ellenzékhez”) hasonlóan csak a parlamenti ólmeleget élvező csipet csapat ül a vezetőségében, akkor talán helyben kellene megoldani a problémát, nem?

    Az egész magyarságban közmondásosan a székelyek a nemzet józan esze. Vona Baby Gabynak már megmondták remek kampánykörútján, hogy „rád még a disznóólamat se” – helybélieket nem lehet ilyen elegánsan elküldeni a büdös picsába?!

    Mi a franc ez a liberális nyávogás?

    Erdélyből!

  3. Kiss László

    Kedves Szentgyörgyi László! Ezt a levelet kaptam tőled a személyes e-mail címemre (remélem, nem haragszol meg rám a tegező stílusra, semmiképpen nem a tiszteletlenség jele – és mivel nem vagyok libsi, felteszem te sem, nyugodtan iktathatom. Ha szerinted nem, akkor töröltesd a moderátorral – bár akkor kétségeim lesznek, hogy akkor mégiscsak a hvg.hu-n kempingezünk):

    „Kérem tisztelettel,
    ilyen az rmdsz által három évtizede megvezetett erdélyiek, székelyek többsége,
    beleértve a „krémet”,
    az ilyen-olyan rendű és rangú tisztségviselőket, azaz az „elitet”, főleg a politikait, amelynek tagjait kilóra vettek meg a bukarestiek. A teljes erdélyi magyar társadalomra úgy rátelepedett az rmdsz, hogy mukkanni sem mer ott, ahol valamiféle egzisztenciális kiszolgáltatottsági viszony áll fenn, mint például a helyi önkormányzatok által fenntartott oktatási intézményekben…
    Mérgesen üdvözli Szentgyörgyi László Marosvásárhelyről”

    Lévén budapesti, én nem igazán vagyok erdélyi belpolitikai szakértő, de nyilván kiviláglott a cikkedből, hogy nem igazán értesz egyet az RMDSZ politikájával. Az elhangzottakból az derült ki, hogy az RMDSZ – véleményed szerint – ugyanazt csinálja, mint itt csekély-Magyarországon a Jobbik. Ezt szerintem helyben kellene megoldanotok, és picsán rugdalni azokat a szarháziakat, akik a román parlament ólmelegét (és kényelmes megélhetését) használják. Mint azt előző kommentemben jeleztem is, nem féltem a székelyeket attól, hogy ezt a történetet ne tudnák menedzselni.

    Én a rendszerváltás előtt, 1987-ben lettem ún. „újságíró” – az enyém volt egyharmad részben az első magyar és önálló kézben levő újság (amit akkor 12 részben megjelenő könyvként kellett engedélyeztetni). Írtam 10-12 könyvet számítástechnikában (lehet, hogy több – nem számoltam), meg volt egy 17 éves főszerkesztői múltam magyar IT-lapokban (néha tulajdonosként, bocs).

    https://hu.wikipedia.org/wiki/CoV

    Gonzo újságíróként már kiirtottak a libsi wikipediaból (mondjuk kurvára nem baj, hogy szarházi Uj Péter és Tóta W. Árpád mellett nem szereplek – mert két éve még csak velük voltam) . Ezt a barátnőmtől tudom, ugyanis nem követem a népszerűségemet.

    Hát ugyanis leszarom.

    Nem azért voltam újságíró (UGYANIS ÉN AZ VOLTAM, BASZDMEG – ÉS AZ ÚJSÁGÍRÓ AZ, AKIT AZ ÚJSÁGOLVASÓK ANNAK MINŐSÍTENEK), és akkor szerintem ezt be is fejeztük.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük