A magyar kérdés

A nemzeti kisebbségek helyzetének megoldásával kérkedett nemrég egy magát baloldalinak tartó román EP-képviselő. Nem elszigetelt esettel van dolgunk, hisz román politikus, felelős állami tisztségviselő mind ezt mantrázza, különösen a messziről jöttek, az itteni viszonyokat nem ismerők előtt. Igaz, előfordul az is, hogy ismerik a helyzetet ugyan, de aktuálpolitikai megfontolásból, pillanatnyi politikai érdekből átsiklanak felette. „Nekünk Romániában pozitív tapasztalataink vannak a nemzeti kisebbségek ügyének kezelését illetően” – jelentette ki Doru-Claudian Frunzulică (PSD) az EP november 30-i plenáris ülésén.

Az idézett állítást nyílt levélben cáfolta Tőkés László EP-képviselő, aki a következőket írja: “Romániai magyarként ezúton vagyok kénytelen az erdélyi magyar közösség nevében cáfolni a posztkommunista román többségi hatalom ezen nemzetiségi doktrínáját és felhívni a nemzetközi figyelmet a romániai magyarok helyzetének megoldatlan voltára”. Tőkés egyebek mellett azzal érvel, hogy a romániai magyarok csak akkor tudnák méltányolni a december 1-jei román nemzeti ünnepet, ha Románia betartaná azt az 1918-ban, Gyulafehérváron vállalt kötelezettségét, hogy a területéhez csatolt Erdélyben garantálja a magyarság „teljes nemzeti szabadságát”.

A trianoni békediktátum, az ország szétdarabolása óta hányszor hallottuk már felelősnek mondott román politikustól, hogy Romániában a magyar kérdés megoldottnak tekinthető. Miközben tudva tudjuk, hogy az állításnak éppen az ellenkezője igaz. Bár az tagadhatatlan, hogy a mindenkori román hatalom – a két világháboró közötti ugyanúgy, mint az azt követő nacionál-kommunista, s a jelenlegi “demokratikus” – folyamatosan arra törekszik, hogy végérvényesen megoldja. Csakhogy számukra akkor tekinthető végérvényesen megoldottnak a magyar kérdés, ha már egyáltalán nem létezik magyar Romániában.

Nos, az ugyan még távol van, de köztudottan arra felé haladnak a dolgok. Hacsak valami – mondjuk: autonómia – közbe nem jön…

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Adalék az SZFE-ügyhöz

Bevallom, engem egyáltalán nem lepett meg, hogy a budapesti színház- és filmművészeti egyetem körüli balliberális …

4 hozzászólás

  1. bozgor gyerek

    Sajnos nem jön közbe autonómia, és mikor már egyetlen magyar sem lesz Erdélyben akkor is ellenségként fognak tekinteni Magyarországra mint lehetséges veszély forrására mindaddig amíg létezik magyar állam.A probléma rendszerfüggetlen mindegy az államforma (királyság,fasiszta diktatúra,népköztársaság,szocialista köztársaság,….vagy demokrácia) ez a rideg valóság amivel szembe kell nézni. 🙁

    • A politikai élet vezetőinek

      Tisztelt Uraim! Önök mind óhajtják, remélik a népszerűséget, támogatottságot, elismerést, stb. Mindezek elérésének egyetlen eszköze van: a hitelesség. Hiteles ember, politikus az, akinél a gondolat, a kimondott szó és a tett egybeesik. Ha nem akarja, vagy nem mondhatja el az igazságot valami okból, akkor inkább hallgasson az ember, mint hazugsággal mentse magát, leplezze gondolatait vagy szándékait.
      Ezt a magyar külpolitika az átlag magyar polgár számára is átlátható hitetlensége okán mondom. Mert épeszű román, szlovák, szerb, horvát stb. nem hiszi, nem hiheti el, hogy magyar politikus (és aminek ezzel együtt kellene járnia: hazafi, a magyar érdekek képviselője) önként és dalolva lemond a magyar területek tízezer négyzetkilométereiről és népek százezreiről! Tudom, hogy saját erőtlenségük és a kisantant feltámadásának félelme munkál Önökben, s a „kompromisszum robotosaiként” folytatják a gyűlöletes kádári meghunyászkodást.
      De ez a magatartás nem lehet megoldás. Gennyedő seb leszünk Európa testén, és belepusztulunk, ha ki nem tisztítjuk, rendbe nem tesszük.
      Mondják ki végre az európai közvéleménynek: Igazságot Magyarországnak! Megrablóinknak szegezzük vissza saját érvüket, a magyar lakosságú terület csatlakozzék vissza Magyarországhoz, mégpedig az 1913-as állapot szerint. Sőt, azok a területek is, amelyeket a magyar királyok telepítettek német-száz betelepülőkkel, az is magyar, és nem szlovák vagy román terület. De tárgyalási alap lehetne például a terület négyzetkilométer/lakosság arányban történő el(meg)osztása az 1913. évi népszámlálás szerint. Azért az akkori, mert, azóta a jelenlegi bitorlók a saját javukra erőszakkal javították saját arányukat.
      Az így, hosszú tárgyalássorozat eredményeként kialakult, egyeztetett határt önkéntes lakosságcserével összekapcsolva lehet csak szerződésileg véglegesnek elismerni. Csak így szűnhet meg a térség Európa veszélyzónája lenni. E nélkül a közös NATO-tagság a Habsburg-monarchia utódállamaival, a kölcsönös ellenérdekeltség egy akolba zárásával ugyanolyan anakronizmus, mint volt a monarchia maga.
      A magyar külpolitikai propagandának arról kellene szólni, hogy a trianoni utódállamok elvesztették erkölcsi alapjukat a területszerzésre, mert sokkal aljasabbul bánnak a magyarokkal, mint azok ővelük, pedig a kisebb bűnökért minket sújtott a nemzetközi önkény. És emiatt ma is azt hiszik, hogy igazuk van. Azért meri Meciar azt mondani, hogy elmehetnek a magyarok. A tolvaj idegességével, mert attól fél, hogy a lopott földet egyszer vissza kell adni. Az ő rossz közérzetük, félelmük a mi igazságunk legfőbb bizonyítéka.
      Megengedhetetlen ás káros az a gyávaság, amelyet önök tanúsítanak. Ezt a gyávaságot ők önzetlenségként fogják föl, és nem hiszik el. Ki kell mondaniuk: mi nem akarunk háborút, de adjátok meg nekünk azt, amit magatoknak ki-és megköveteltek. Csak az igazság és a becsületes területi és kisebbségi jogrendszer lehet alapja a magyar és az utódállamok jövőjének! 1996 Demokrata Hetilapban olvasói levélként megjelent!

      E század során bebizonyosodott, hogy az eltérő kultúrák képtelenek közös államban élni. Az eltérő kultúrákat egyesítő államok annál jobban szétválnak, minél erősebbek a kultúrák gyökereik. Az Egyesült Államok arra adott bizonyítékot, hogy a különböző kultúrájú népek békésen, sőt nagyon hatékonyan tudnak együtt élni – ha új környezetbe kerülnek. Ezzel szemben nem képesek közös állami keretben maradni az eltérő kultúrák, ha eredeti bölcsőjükben maradnak. Európa uniós kísérlet?

  2. bozgor gyerek

    Tisztelet a reménykedőknek ,küzdőknek,és hiábavaló áldozatot vállalóknak.

  3. Gazemberek jubileuma elmaradt! Remete levele.
    Gondoltad vóna valaha, nem éri meg a „legfejlettebb gazember világuk” a száz esztendőt? Az állam mindig a legnagyobb aljasok kezébe csúszott, no, ebbe látom a „fejlődést”! A veres ostobák uralma után, újra a becsapott észtelen tömeggel megválasztatott reklám váteszek, azt tesznek az országgal, néppel, ami határtalan szégyentelenségük elbír!
    Az pedig sokat elbír! Annyira, hogy a föld nem fogja elbírni őköt! Elpusztul, mértéktelen mohóságuk által. Ha, nem igyekszek meghalni, megérem még azt is! Csak amiatt nem lesz örömöm, hogy velük pusztulnak az éltetők, a kárvallottak, az egész, forgásába beleszédült gazemberek világa! Aminek szolgálatába állították, a maguk teremtette Istent, hogy elviseljék, megbocsátsák az ő gazemberségüket! De a természet, a fizika törvényei erősebbek az ő hazugság teremtette Isten bálványuknál! Az fogja elpusztítani, a világukat! Hidd el próféciám erősebb Nostradamusénál is! A természet törvényei mindenhol, mindenkor érvényesülnek! Legfeljebb a kritikus tömeg összegyűlésére köll várni, mint a víz gyűlik a gát mögött, hogy aztán elsöpörje, elpusztítsa mindet, ami útjába állt!
    Sok, mindenféle emberi aljasságot megtapasztaltam már életembe! Az újjabbaktúl eltátom, a bagólesőmet, mint tanyasi legény a városon, a vásárba! Leplezetlen önzés, mindenen, és mindenkin átgázolás. Az aranyborjút óhajtja mind! Áhítja, mint bolond jány, a férhözmenést! Testvérén átgázol, kis himi-humi örökségért! Anyját, apját otthonba kűdi, hogy rozzant viskóját eladhassa! Saját kölyök se kell! Az kőtség! Legalább nem öröklik a jellemit! Nem lesz ki nyugdíjat, darab kenyeret, vagy öregotthonba belökje! Majd akkor nyűszit, mint elütött kutya az árokparton! Irgalmat se kapjon többet annál, mint ő adott szülejének! Úgy látom, az emberséghez nyomor kell! A romák a döglött disznó lakomájára, minden telepi testvér hivatalos vót! Náluk kommunizmus vót, pap, meg agitátorok nékül! Álmuk a kollektivitást illetően megvalósulni látszik! A halálba menés „kollektív” lesz! Az élet, e föld nevű sárgolyón, elpusztul miattuk, velük! Úgy jön el, mint riogató Istenük csapása vóna! Közbe csak a természet súlyt le, a maga törvényivel! Nem bírva el szennyet, levegőben, vízben, és „Azonképpen a földön is”! Megvalósul az akarata imájok szerént!
    No, Isten megáldjon, vagy ez a sok szép pártszervezet! Választást rád bízom, azt tudd a különbség, csak gazemberségük nagyságában van!
    2017. 12. 24. Még mindig itt dekungolok, jó hely az ördög se talál rám, vagy ő is tudja a pokolravalók palotába, bárba, pártirodába, bordélyba keresendők

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük