Versenyfutás az idővel

Az erdélyi magyar társadalom mérsékelt felháborodással fogadta a két marosvásárhelyi egyetem – az orvosi és gyógyszerészeti, illetve a másik, a Petru Maiorról elnevezett – egyesítésének tényét. Merthogy a folyamat ebben az előrehaladott fázisában bizony már tényről kell beszélnünk, s nem holmi bármikor, bárki által megakadályozható tétova szándékról.

Ennek felismeréséről árulkodtak Kelemen Hunornak az eset kapcsán a nyilvánosság előtt kifejtett gondolatai is, amikor valami olyasfélét mondott, hogy érdemes lenne a MOGYE magyar oktatóinak elgondolkodnia azon, miként tudnának számukra, illetve a magyar nyelvű orvosképzés számára a legtöbbet kihozni ebből az összevonásból. Ami, ha a felek, azaz a két intézmény vezetői akarják, márpedig akarják, bizony elkerülhetetlenül létrejön.

Ismerjük el, Kelemennek ezúttal igaza van. Továbbá saját tapasztalatból beszél, hisz tudja, hogy képtelenek voltak jogkövető magatartásra bírni, kényszeríteni a MOGYE román vezetőségét, amely az egyetemi autonómiára hivatkozva tagadta meg a multikulturális egyetemekre – mint amilyen a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem, a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, illetve a MOGYE – vonatkozóan kötelező magyar főtanszék felállítását.

Úgy tűnik, az orvosi oktatói készek lenyelni a békát, félszájjal még el-elítélik, de csak a látszat kedvéért, s önmaguk lelkiismeretének elaltatása végett a román többség döntését, de már maguk is belenyugodtak a helyzetbe. A professzor doktor urak – tisztelet a kivételnek – “aki bírja, marja” alapon próbálnak túlélni, körmükszakadtáig ragaszkodnak a ki tudja, milyen áron megszerzett maguk “birodalmához”. Azt gondolhatják: süllyedjen az egész magyar orvosképzés, csak ők maradjanak még egy ideig a felszínen.

Ismert és sokakra jellemző magatartás: neki köszönhető, hogy a rendszerváltás előtt külső kényszer, politikai nyomás hatására, azt követően pedig többnyire bűnös érdektelenség miatt, de a magyar professzorok elmulasztották kinevelni saját utódjaikat. Most már ott tartunk, hogy hiába lenne a magyar tanszék, az önálló egyetem, sok helyütt nincs, aki előadjon. Magyarán: addig-addig taktikáztak, reálpolitizáltak a doktor urak, ameddig ide jutottunk.

Innen számomra – beismerem: a kibic számára – egyetlen kivezető út látszik: új, önálló magyar tannyelvű állami orvosi egyetem alapítása. Törvénytisztelő, adófizető román állampolgárokként – amilyen az erdélyi magyarok többsége – jogunk van hozzá! Ha pedig ez lehetetlen, akkor a magyar állami támogatással alapított és működtetett Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem égisze alatt indítani újra a magyar nyelvű orvosképzést.

Ezen kellene agyalniuk azoknak, akik erre hivatottak. És mihamarabb dűlőre jutniuk. Mert az nyilvánvaló, hogy az idő nem nekünk dolgozik.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Csak az nem látja, aki nem akarja

Már csak ilyen az emberfia, mindig reményteljes várakozás tölti el, ha új arcok, tehetséges emberek …

egy hozzászólás van

  1. A románoknak az a céljuk, hogy elsorvasszák a magyar oktatást! Éppen azért a magyar államnak felelőssége és kötelessége, hogy a támogatásával létrejöjjenek magyar tannyelvű egyetemek…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük