Vásárhelynek lelke van…

Nem mondok újat, amikor azt állítom, a román államvezetés számára Marosvásárhely kiemelkedően fontos helyszín, amolyan lakmuszpapír: hajszálpontosan mutatja az erdélyi magyarság jogérvényesítésért folytatott váltakozó intenzitású – és tegyük hozzá: mindeddig sikerrel alig járó – küzdelmének éppen aktuális állását. Egyben pedig kiváló kísérleti terep a román nacionalista hatalom számára, hogy tesztelje az egész közösség teherbíró képességét, tűréshatárát az állampolitika szintjére emelt, ennek megfelelően központilag szervezett és irányított homogenizációs – magyarán: elnemzetlenítő – törekvéseivel szemben. Mert azt mindannyian tudjuk, illetve tudnunk kellene: a román politika egyetlen állandója a magyarellenesség.

Sikertelenséget írtam fentebb, ami az RMDSZ által megtestesített politika által rendszerint sugallt kincstári optimizmus dacára is az. Állításom alátámasztásául elég, ha egyetlen példát említek: az autonómia tekintetében tapodtat sem léptünk előre, ott vagyunk, ahol harminc évvel ezelőtt. Holott már a Csau-féle  nacionálkommunista rendszer bukása óta „harcolunk” érte, különösen így választási kampányok idején. Igaz, csak és kizárólag akkor. Pedig ma már evidencia: autonómia nélkül elképzelhetetlen nemzeti közösségként való megmaradásunk. Ezzel szemben sajnos még odáig sem jutottunk, hogy megmagyarázzuk a román félnek, mit takar – és főleg mit nem! – a kifejezés. Talán jobb lett volna a mindenkori román hatalom kifele való legitimizálása helyett – mert a sorozatos kormányzati szerepválallás, a kiválasztottak személyes érdekekein kívül, kizárólag ezt szolgálta – az önálló külpolitikára koncentrálni, s nem balga módon feladni azt.

Marosvásárhelyt szokás a magyar jogérvényesítés szempontjából frontvárosnak nevezni, méghozzá joggal, hisz minden veszteség dacára ma is itt él a legnagyobb számú magyar közösség. Igaz, az ezredfordulóra – legalábbis a hivatalos népszámlálási adatok szerint – az etnikai arányok átbillentek a románság javára. Ekkor veszítette el szabad választáson először a helyi magyarság a polgármesteri széket, amit azóta sem sikerült visszaszereznie. Azóta a vásárhelyi magyarok folyamatos kudarcélmények között élik mindennapjaikat: a közösség nap mint nap kénytelen feladni szimbolikus állásaiból, folyamatosan visszaszorul mind az anyanyelvhasználat, mind a kisebbségi jogok gyakorlása tekintetében, a románság erőszakos térfoglalása naponta tetten érhető. A magyar érdekképviselet szinte nemlétezőnek tekinthető, mintha a politikum szándékosan feladta, sorsára hagyta volna a várost, a helyi magyarságot.

Mielőtt az a vád érhetne, hogy lefumigálom a vásárhelyi magyarság erejét, tartását, nemzeti elkötelezettségét, sietek leszögezni: az 1990-es „fekete március”, a magyarellenes pogrom szimbolikus értelemben, s természetesen a szükséges áttételekkel bizony felért egy újabb lelki Trianonnal – legalábbis a helyiek szempontjából tekintve. Akkora vérveszteséget – magyarok ezrei hagyták el a várost – nem sok kisebbségbe szorult közösség lett volna képes túlélni, s lám úgy ahogy, megcsonkulva, esendőn, egyensúlyát veszítve, de a vásárhelyi magyarság túlélte. Történt mindez olyan körülmények között, hogy a politikum segítségére – értem ezalatt elsősorban az RMDSZ-t, mert a többiek máig sem érték el az értékelhetőség szintjét – gyakorlatilag nem számíthatott. Ami – ebben egyezzünk meg – szinte felér egy csodával…

Jövőre ismét választások lesznek, a marosvásárhelyi magyarság újra megmérettetik: a politikum felelőssége, hogy végre olyan józanul átgondolt és elérhető célokat fogalmazzon meg, amelyek a választási eredmények függvényében nem a kudarcok sorát gyarapítják, hanem a jól végzett munka által kiváltott elégtétel érzetét keltik.

És még valami: ideje lenne végre erőnkhöz, képességeinkhez, azaz önmagunkhoz mérni magunkat.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Madarat tolláról

A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége vendégeként – valójában az RMDSZ állt a meghívás mögött – …

4 hozzászólás

  1. Jáger László

    Te Laci
    Nem kellene már ezt az autonómiát abbahagyni!!!
    Lecsengett!!!
    Alig 800 ezer magyar él szétszórva Erdélyben,Bánátban,Partiumban,Székelyföldön és egész Romániában…..
    Együtt kell élni és nem állandóan harcolni ,Laci….
    Lassan Lfogy a magyar!!
    Beolvadnak, asszimilálódnak!!!
    Csak ennyi
    barátilag
    J.L.
    Barátilag
    J.L.

  2. Jáger László írta /2019-10-07 : 14:04/ “”Te Laci(!) Nem kellene már ezt az autonómiát abbahagyni!!!”” – Jó kérdés!
    Nem szoktam beírókkal foglalkozni, csak beírásokkal. De “JÁGER” annyira aljas disznó, hogy nem lehet kikerülni, és átugrani!
    Szerintem indokolt megkérdezni “JÁGER”-től, hogy miért nem szégyelli az opportunista, önfeladó szövegét? Kitől örökölte a román lelkét? Miért a magyar honlapon kokettál és mérgezi a levegőt. ha szívesebben kívánkozik román környezetbe? A megbékéltetős (UDMR-es és romános) lelkületével munkálkodjon inkább a románok tudatán, és tegye ezt természetesen románul, román honlapon. “JÁGER” intelmeire a RMÁNOKNAK VAN SZÜKSÉGE!
    A szerencsétlen, beszűkült tudatú “JÁGER”-nek még nem tünt fel, hogy folyamatos magyar ellenes harcot a TÖBBSÉG román politikusai folytatnak a KISEBBSÉGBEN lévő magyarsággal szemben.(!!!) Annyira HARCOL a TÖBBSÉGI román “élcsapat” még a saját törvényeit” is leszarja annak érdekében, hogy árthasson a magyarságnak. Ez még nem tűnt fel “JÁGER”-nek?!

  3. bozgorgyerek

    Barátilag nagy Köcsög vagy Jáger

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük