Újratervezhető-e az RMDSZ?

Egy ideje – legalábbis a kijelentések szintjén – újra napirendre került az alakulat megújításának szándéka. Az újratervezés időszerűségét maga a vezetés sem tagadja. Arról annál kevesebben szólnak, hogy miért kellene megújulni, ha az elmúlt negyedszázad alatt mindent olyan kifogástalanul csináltak, mint ahogyan azt folyamatosan sulykolják.

Kitől, kiktől remélhető a szervezet megújítása? – kérdezhetné bárki. Az utóbbi időben egyre nagyobb befolyással bír a Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök és Antal Árpád tisztségéből felfüggesztett sepsiszentgyörgyi polgármester neve által fémjelzett székelyföldi csoport. Ők azok a politikusok, akik az utóbbi években előtérbe kerültek, akik kiemelten kedvező pozíciókhoz jutottak a javulni látszó Fidesz-KDNP–RMDSZ-viszonyrendszerben. Nekik megkerülhetetlen szerepük lehet a székelyföldi autonómiaküzdelem későbbi alakulásában is. A felsoroltakból következően megállapítható, hogy a jövőben az RMDSZ politizálás súlypontja áttevődik majd a Székelyföldre.

Ezt helyteleníti az ismerten baloldali, PSD-s kötődöttségű Frunda György is, aki egyébként a kormányból való kilépéssel sem értett egyet, s aki a Fidesz-KDNP-vel és Orbán Viktorral ápolt jó viszony talán legfőbb ellenzője. Hasonlóképpen foglaltak állást korábban az RMDSZ dinoszauruszai is – Markó Béla, Borbély László, Verestóy Attila –, akik az 1996 óta eltelt évek tanúsága szerint a “szövetség” legfőbb politikai céljának a mindenáron való kormányzást tekintik. Ők azok a vezetők, akik lemondtak az erdélyi magyarság legfőbb követeléseiről – az autonómiáról, az önálló, állami, magyar tannyelvű tudományegyetemről, az erdélyi autópályáról stb. –, s cserében megelégedtek a bukaresti hatalom asztaláról eléjük, és klientúrájuk elé vetett koncokkal.

Az utóbbi két évtizedben Neptun szelleme – mikor Borbély László, mikor Frunda György személyében – folyamatosan visszajár kísérteni. Ők azok – Markó Béla, Verestóy Attila társaságában –, akik az RMDSZ megújulásának a legelszántabb kerékkötői. És ezen az sem változtat, hogy a jelenlegi “szövetségi” elnök, Kelemen Hunor is – a kijelentések szintjén mindenképp – az újratervezés hívének hirdeti magát. Nem idegenek az említettek a Bukarestben román civil szervezetként bejegyzett Friends of PER (Project on Ethnic Relations) által összehívott brassó-pojánai tanácskozásoktól sem, ahol állítólag a román-magyar kapcsolatokról tárgyaltak.

Nos, mindezek fényében nem árt kellő óvatossággal fogadnunk minden, az RMDSZ megújítására vonatkozó igényt, szándékot, ígéretet. Különösen akkor, ha régi szokások, beidegződések, tév- és rögeszmék rabjai felől érkeznek.

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

egy hozzászólás van

  1. Nem egészen értem az ottani helyzetet.
    A népszavazás után jártam ott. (Istenem,már több mint tíz éve.) Mégis Székelyföldön az RMDSZ-t tartották megfelelőnek az ott élők. Nem értettem,de alighanem a jóllakott vérszívók miatt lehetett ez a véleményük. Arra nem gondoltam,hogy a maszop miatt nem mertek volna megnyilvánulni,de ez csak később „esett”‘ le nekem.
    Pusztinában eleinte SENKI nem beszélt a nyelvünkön. Sört is német,meg angol nyelven kértünk. Aztán,amikor oldódott a „hangulat”,akkor,már ugyanazok IRODALMI nyelven(sajnálatomra nem az ősi nyelven) de olyan szépen beszéltek,hogy na.
    Alighanem,megszokni dolgokat,idő kell hozzá.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük