Történelemhamisítástól temetőlopásig

Igen, itt bármikor bármi megtörténhet, sőt, annak az ellenkezője is… Feltéve, ha valakik úgy akarják. És már miért ne akarnák, ha akarhatják? Jogállamról, jogbiztonságról ilyen körülmények között természetesen szó sem lehet. Pedig folyton ezt hangoztatják. Azt hiszik, ha papagájként ismételgetik, el is hiszik nekik. És már miért ne hinnék, ha mindeddig mindent elhittek nekik, a legordasabb hazugságokat is? Ki tudná eldönteni: kié a nagyobb bűn, azé, aki hazudik, vagy azé, aki bátorítja a hazugságot? Mert, hogy mindkettő bűn, az tagadhatatlan. Még a mai, mindent relativizáló világunkban is.

Mi mondatja velem e keserű szavakat? Az eset, ami manapság történt meg velünk, erdélyi magyarokkal: a székelyföldi Hargita megyével határos moldvai Bákó megyében lévő Dormánfalva úgy döntött, birtokába veszi a székely megye területén fekvő, közigazgatásilag Csíkszentmártonhoz tartozó Úzvölgye nevű településen található magyar katonatemetőt, hogy abba – fogózzanak meg! – román katonai temetőt “ültessen”, első és második világháborús emlékművet állíttasson. Jelzem: egy olyan katonatemetőbe, amelyben egyetlen román katona sem nyugszik! Dehát mit számít az? Mit számít a történelmi valóság, ha nem a múltban hősi halált haltak emlékét kell ápolni, hanem a mának üzenni. Mit is? Nem mást, mint azt, hogy ha akarják, akár ezt is megtehetik.

A vae victis alapján a magát győztesnek tekintő mindenre feljogosítva érzi magát. Eddig csak történelmet hamisított, most már temetőt is lop. Egyértelmű: számára nem létezik más, mint az erőből, erőszakból fakadó jog. Az ököljog. Beteges elfogultság, a tények hamis, na jó: kreatív módon történő értelmezése szükséges ahhoz, hogy ezt megtehessék.

Ki merészel itt ezek után – és milyen alapon – nemzetközi jogról, netán történelmi megbékélésről beszélni? Legfennebb európai értékekről, mert az – mint megtapasztalhattuk – úgysem jelent semmit…

Mi következhet még ezek után?

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

5 hozzászólás

  1. 94-óta jártunk ki Csíksomlyóra, a búcsúra. Hazafelé mindig meglátogattuk a Házsongárdi temetőt. Egyik kedves csoporttárs, aki azóta meghalt, mindig fényképezett. Egyik éveben, amikor az előző év képeit is elhozta, rettegve fedeztük fel, hogy egyes sírokon tavaly még magyar család neve volt, az idén pedig egy román nevet láttunk rajta, ezt a kép is bizonyította. Teljesen elképedtünk. És ez a „halottlopás” számos síron felfedezhető volt,..
    Reméltük, az idő múlásával jobb lesz, de most már állami szinten megy, elkeserítő!

  2. Az országlopás után a franciák jóvoltából győztesnek megát érző bocskoros nemzedék azért egy kicsit vissza vehetne a hülyeségükből. A győztesnek ugyan több mindenhez lehet joga, mint akit vesztesnek nyilvánítottak, de azért a halottgyalázással kapcsolatos hozzáállásukon változtatni kellene. A halottak emlékének meggyalázása is halottgyalázás.

  3. Fehér István

    A cigány románoktól más nem is várható. VESSZEN TRIANON!

  4. Hany evre szol egy sirhely? Ha nincs sirhely megvaltas, mert peldaul elkoltozott a csalad mas orszagba, vagy kihalt a csalad, akkor a temeto gondozo hatosag, nem adhatja el a sirhelyet egy uj „berlonek”? Pesten igy van.

    • lacibácsi kend hülye,de legalábbis csökött elméjű.
      Az ahogyan „Pesten” van,teljesen más,mint ahol egy KATONAI TEMETŐ van. Nemzetközi szerződéseket szegtek meg a ro-mániákusok.
      Felénk a Magyar-Osztrák,a Szerb és Angol katonák nyugszanak az ELSŐ VH-s sírjukban. A Városunk felújíttatta a sírokat,és rendszeresen tisztán tartják a nyughelyeiket.
      És családunkban régi szokás,hogy OTT is gyújtunk gyertyát Halottak napján.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük