Románia, a sziget

Nagy a tanácstalansággal vegyes elkeseredés, sőt zűrzavar a romániai politikai körökben. Kezdődött minden az amerikai elnökválasztás váratlan  eredményével, ami valóságos hisztériát váltott ki mind a médiában, mind a politikai osztályban. Clinton veresége miatt még az amerikai demokraták sem bánkódtak jobban, mint a románok.

Köztudott: Bukarest az EU csatlakozás után Brüsszel és Washington közül az utóbbit választotta. Közben pedig, a NATO-háttér által jelentett biztonság tudatában – a rakétapajzs befogadásával Románia azt hitte, meghatározó szereplőjévé vált a térség geopolitikai játszmáinak –, igen kritikus véleményeket fogalmazott meg az euro-atlanti szövetségi rendszerrel szemben engedetlenebb szomszédai irányában. Ezzel magyarázható a magyar kisebbség ellen az utóbbi időben mutatott állami agresszívitás is, kezdve a visszaszolgáltatott egyházi és közösségi javak államosításával, folytatva az anyanyelvhasználati jogok korlátozásával, a szimbólumok használatának betiltásával, el egészen a székely terrorizmus vádjáig. Tették mindezt azt kihasználva, hogy az USA-nak elsősorban érdekei vannak, s ezen érdekek most éppen azt kívánják, hogy a lehető legelnézőebbek legyenek Romániával szemben, különösen ha a jogtiprás tárgya a Washingtonban nem különösebben kedvelt magyarság.

Az elmúlt hétvége eseményei, a moldovai és bulgáriai elnökválasztások eredményei, az oroszbarát jelöltek győzelmei csak tovább fokozták a helyzetet. Az orosz befolyás megerősödése miatt retteg azóta is a román sajtó és a megszólaló politikusok. Bulgáriának azt vetik a szemére, hogy a varsói NATO-csúcs előtt hirtelen kihátrált Románia mögül, amikor az a NATO fekete-tengeri jelenlétének erősítését kezdeményezte. A Kisinyovban (Kisjenő) győztes Igor Dodonról köztudott, hogy az EU-hoz és Romániához való közeledés helyett Moldovának az orosz-fehérorosz-kazah vámunióhoz történő csatlakozását támogatja, sőt igérete szerint az EU-val kötött eddigi szerződések felmondását is kezdeményezni fogja.

Az itteni helyzetértelmezés szerint Románia egy euro-atlantista sziget az oroszbarát tengerben. Ez utóbbi kategóriához tartozónak tartják természetesen az Orbán-kormány vezette Magyarországot, amiként egy ideje Szerbiát is. Szomszédai közül Ukrajna az egyetlen kivétel, a térségből pedig, bizonyos fenntartásokkal ugyan, de Lengyelország sorolható még ide.

A román diplomácia legfontosabb feladata ez idő szerint az oroszbarát harapófogóból való kiszabadulás lehetséges útjainak feltérképezése, a januárban felálló washingtoni adminisztrációhoz vezető szálak megtalálása, a kapcsolatok kiépítése. Ebben szánnak kiemelt szerepet a washingtoni román nagykövetnek, aki korábban a Securitate nyomdokaiba lépő hírszerző szolgálat igazgatója volt. Tekintettel, hogy a román politikának nem az állhatatosság a legfőbb jellemvonása, valószínűsíthető, hogy ezúttal is kivágja magát jelenlegi szorult helyzetéből.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Kit érdekel?

Péntek hajnalban egy közúti ellenőrzés során ittas vezetésen kapták Oltean Csongor ifjúsági államtitkárt. Az esetről …

5 hozzászólás

  1. Nem kell félteni a románokat, mert a politikai önzőség úgyis győzedelmeskedni fog és még ők fognak nyertesen kikerülni a helyzetből.

  2. Benézett a ló az ablakon! Mindig eszembe jut az a nem régi eset amikor a románok nem engedték az Orosz külügyminiszter gépét átrepülni légterük felett! Az orosz külügyminiszter így reagált. Nemsokára eljön az igazság pillanata román urak!

    • Én igazán örülnék, annak, ha Románia felbomlana, mert akkor végre mindenki igazságot kaphatna, mégpedig azt amire közel száz éve várunk.

  3. Erdős Attila

    “Tették mindezt azt kihaszmálva, hogy…” Figyeljünk oda Hölgyek, s Urak, mit írunk le… Köszönjük! Magyar Helyesírók 🙂

Hozzászólás a(z) Kaktusz bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük