Először lássuk a tényeket: az elmúlt hét csütörtökén híre kelt, hogy a korrupciós ügyekben illetékes híres-hírhedt román bűnvádi hatóság, a DNA hatalommal való visszaélés, illetve hatáskörtúllépés gyanújával őrizetbe vette Maros megye főtanfelügyelőjét, Ştefan Someşant, valamint szintén hatalommal való visszaélés gyanújával hatvan napra hatósági felügyelet alá helyezte a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium – az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium jogutódjaként elképzelt tanintézmény – igazgatóját, Tamási Zsoltot. A DNA szerint az illetékesek a törvényt megszegve döntöttek az iskolaalapításról.

Most ott tartunk, hogy ki-ki mondja a magáét, a vádhatóság szerint az iskolaalapításhoz szükség lett volna a szaktárca jóváhagyására, amit az RMDSZ legfőbb tanügyi illetékese, Király András államtitikár – igaz, nem túl meggyőzően – cáfolni próbál. Továbbá nem kerülhető meg annak figyelembevétele, hogy 2014-ben, az iskola alapításakor hozott önkormányzati képviselőtestületi határozatok egyikét – azt, amely az új intézményt a marosvásárhelyi iskolahálózatba vette – Maros megye prefektusa a közigazgatási bíróságon megtámadta, s a pert az idei év elején megnyerte. Aminek következményeként a kifogásolt határozatot az Ítélőtábla megsemmisítette, tehát az iskola 2016 februárjától törvénytelenül működik.

Jelenleg folyik a politikai nyilatkozatháború, a decemberi parlamenti választások előtt a főbb aktorok mindenike némi politikai tőkét szeretne kovácsolni magának, ezért aztán gátlástalanul vádaskodnak: a románok szerint a magyarok az épületben működő román tanintézmény felszámolására törekednek, a magyarok is inkább etnikai síkra terelnék az ügyet. Ez érthető is, hisz a veszélyeztetett jogokra való hivatkozással újra mozgósíthatónak tűnhet az erdélyi magyarság, ami nem semmi, különös tekintettel a decemberi választásokra. Egyébként is igencsak kényelmetlen lenne beismerniük, hogy bizony nagyot hibáztak az RMDSZ politikusai, amikor túl szabadon éretlmezték az iskolaalapításra vonatkozó jogi előírásokat.

Felvetődik a felelősség kérdése is, péládul annak tisztázása, hogy ki hibázott, amikor inkább a Vásárhelyen már megszokott politikai hoci-nesze alapján, semmint alaposan előkészített, jogilag megtámadhatatlan önkormányzati határozatban döntöttek az iskolaalapításról. Maga az egyik vonatkozó határozat is a városháza által a római katolikus státustól bérelt épületről szólt, anélkül, hogy utalás történt volna benne az iskolaalapításra. Aztán felmerül az is, ha már komolyan gondolták az iskolát, nem lett volna célravezetőbb, ha az épület tulajdonosa, a római katolikus egyház nem hosszabbítja meg a bérleti szerződést a benne működő román főgimnázium fenntartójával, a városházával?

Hogy mi lesz a történet vége? Feltételezhetően több esély lett volna a számunkra, erdélyi, vásárhelyi magyarok számára kedvező – azaz az iskola működésének törvényességét megerősítő – megoldásra, ha nem választási kampány idején pattan ki az ügy.