Nagyrománia, Hunor és a levegő (aminek néznek)

A “levegő”, amit belélelgzünk címmel írt csípős publicisztikát Andrei Pleșu, a neves román író, esztéta, egykori kultuszminiszter, amelyben Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt osztotta ki jobb ügyhöz méltó vehemenciával. A szerző nemes egyszerűséggel azok közé sorolta az RMDSZ elnökét, akik megnyilvánulásaikkal rontják a román közélet amúgy szerinte sem egészséges légkörét, levegőjét.

Mi váltotta ki a szerző heveny rosszallását? Nem más, mint az RMDSZ elnökének a Gyulafehérvári – Erdély Romániához csatolását kimondó – Nagygyűlés közelgő centenáriuma kapcsán tett kijelentései, amelyek igencsak felborzolták a román közéletet, sokak – beleértve a szerzőt is – nemzeti érzékenységét sértve ezáltal. Mit is mondott Kelemen az évfordulóval kapcsolatosan? Röviden összefoglalva: az erdélyi magyarság nem tudja és nem fogja ünnepelni 1918-at.

Sok ez vagy kevés? Nézőpont kérdése. Egyeseknek kevés, hiszen a romániai rendszerváltás óta eltelt huszonnyolc esztendő alatt csak alig-alig került erdélyi magyar politikus, aki kimondta volna a lényeget, hogy nincs, amit ünnepelnünk, inkább elmentek a Kempinski Hotelbe, ahol a pillanat román nagyjai ünnepeltették magukat az áruló magyar liberálbolsikkal, akik tudtak, mertek – s nem először – nemcsak kicsik, hanem árulók is lenni.

Másoknak pedig sok, mint például a hamis történelmi önismerettel sújtott románság túlnyomó többségének. A román hírcsatornákon a centenárium kapcsán folyó magyarellenes kampányt követve világosan kitűnik: bizonyos nagyromán körökben úgy tekintenek az évfordulóra, mint a magyarság megalázására alkalmas újabb lehetőségre. És azt is elvárnák tőlünk, sőt kötelezővé tennék számunkra, hogy magunk is részt vegyünk benne. Közben meg azt mantrázzák, hogy Romániában nem létezik kisebbségi kérdés.

Miközben tudva tudják, a magyarkérdés csak akkor tekinthető majd véglegesen megoldottnak, ha már egyáltalán nem lesz magyar kisebbség. Ezen dolgoznak – legkevesebb száz esztendeje.

Kelemen Hunor A levegő, a magyarok és Pleșu úr címmel írta meg éles replikáját. Ha most hallok róla először, akár megemelhetném nem létező kalapom előtte. Az előzmények, azaz politikai előélete ismeretében azonban nem tehetem. A legtöbb, hogy a kellő körültekintéssel fogadom.

Álságosnak és megkésettnek tartom az RMDSZ elnökének a miatti méltatlankodását, hogy a román író nem vette a fáradságot, hogy tisztázza: melyik a vezetékneve és melyik a keresztneve. Érdekes módon ez eddig cseppet sem zavarta, hisz amióta a politikában van, egyszer sem kérte ki magának, hogy boldog-boldogtalan Hunorként emlegesse.

Kezdetnek azért nem rossz. Egyébiránt a leghosszabb út is az első tétova lépéssel kezdődik… Még ha késve is.

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

2 hozzászólás

  1. No és mi volt Hunor válasza?

  2. Álljon már ki a magyarság érdekeiért ez a nemzet! Miért kell eltűrnie a sorozatos megaláztatást! Kemény következetes románellenes fellépésekkel megtörhető az a nemzet. Gyávák azok, előbb utóbb megfutampdnak…. a hegyeken túlra.

Hozzászólás a(z) Kaktusz bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük