Románia a korlátlan lehetőségek országa, ezt mi, akik a sors akarata folytán itt élünk, nap mint nap a bőrünkön tapasztaljuk. Mármint, akinek itt pénze, befolyása, kapcsolatai vannak, az mindent elérhet. Itt minden megtörténhet az emberrel, sőt, annak az ellenkezője is.
Ilyen világ ez… Pontosabban: ilyen ország. S nem mától, nem tegnaptól, hanem megalakulása óta. Egy mára elfeledett, de sorsunk iránti elkötelezettségéről számtalan bizonyságot tett erdélyi író valahogy így fogalmazta ezt meg: nem lehet élni egy olyan társadalomban, ahol bármi megtörténhet az emberrel… A jogbizonytalanság, a mindenkori politikai széljárás viszontagságainak, az állami politika rangjára emelt etnikai homogenizációnak, magyarán: a beolvasztási kísérleteknek kitett erdélyi magyarság, bár az utóbbi száz esztendőben pótolhatatlan vérveszteségeket szenvedett, túlélte mindezt. Hogy meddig teheti, ha sorsában érdemi változás nem áll be, azt egyelőre nehéz megmondani. Mindenesetre tény, hogy a puszta létünket is magukra nézvést fenyegetésnek érző többségi nemzethez tartozók értetlenkedve állnak a talány előtt: hogyan, milyen csoda folytán vagyunk még ennyien, akik nem akarnak sem beolvadni, sem elmenekülni…
Ekkora kitérő után, most már térjek a lényegre: a minap, az I. Mihály király temetési szertartása után alig néhány órával igen meglepő – részükről mindenképp – ötlettel álltak elő a posztkommunisták: amint egyes vezetői kijelentették, hajlandók lennének akár népszavazást is tartani a monarchia romániai visszaállításáról. Igen, ők, akiknek elődei – a “rendszerváltó” Ion Iliescu vezényletével – anno mindenáron azon voltak, hogy megkadályozzák még az országba való belépését is… Változnak az idők, s változnak az emberek is – mondják… De ekkorát?
Mi állhat a királyság, mint államforma szocik általi megítélésének megváltozása, átértékelése mögött? Mert valaminek állnia kell, az hétszentség! Kimondom: az érdek. A szocik rádöbbentek, hogy a helyzet jelenlegi állása szerint semmi esélyük arra, hogy megszerezzék a soron következő, a 2019-es választáson az állaemelnöki posztot is, ami nélkül hatalmuk nem lehet korlátlan. Ezért úgy gondolják, miután ravaszul befolyásuk alá kerítették a királyi ház egyes tagjait, hogy egy, a gyakorlati politika iránt érdektelen király inkább szolgálná érdekeiket…
Minden bizonnyal ez, s nem valami hirtelen támadt megvilágosodás, az ország érdekeinek figyelembe vétele állhat a királyság visszaállítása irányában a szocik részéről tapasztalt váratlan megenyhülésnek.