Még mindig Trianon

Elteltek már azok az idők, amikor június 4-ről szívesen és, ha nem is az újat mondás, de legalább a szókimondás illúzójában írtam. Úgy voltam vele, mint az a tejfelesszájú, akinek minden vicc új. Egy ideje azonban már kerülöm, hogy újra és újra felböfögjem az unalomig ismételt történetet. Bár tudom: nem kell újat, felfedezésszámba menőt írnunk ahhoz, hogy ne legyen felesleges igyekezet a tragédiáról való megemlékezés. Bizony megvan az értelme a Trianonban, illetve az azt megelőzően és az azt követően történtek felemlegetésének. Ha nem másért, annyiért mindenképpen, hogy tudatosítsuk önmagunkban, de az akkori hullarablók mai utódaiban is, hogy százegy esztendővel a tragédia után még mindig itt vagyunk a Kárpát-medencében, még élünk. Ami szinte csoda. És amíg élünk, van remény. Mikor mire…

Mert a történelem tudvalevőleg nem igazságos. Ha az lenne, nem történelemnek hívnák. A történelmet ilyen-olyan kaliberű politikusok, illetve náluknál is gátlástalanabb gazdáik csinálják… Hát olyan is. Mint  mondtam: nem igazságos. És nem is lehet az, ameddig az erős kutya szaporodik elve alapján működik. A történelem egyik, talán az egyetlen rendezőelve a nyers erő. Az erő pedig nem mindig az erkölcs oldalán található. A történelem vonatkozásában Deák Ferenc örökérvényű gondolatai az irányadóak: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.” Addig is „bízzunk Istenben, és tartsuk szárazon a puskaport.” A szó átvitt értelmében mindenképpen.

Hogy ez a történelem értelmezésének túl rudimentáris módja? Ne adj’ Isten tudománytalan? Az. De hát ilyen maga a történelem. Gyakran primitív, többnyire brutális. A többi csak körítés, fölösleges szószaporítás, arra való, hogy a vesztesek lelkiismeretét elaltassa.

Ami pedig a „másik oldalt” illeti, nos ha nem is megbocsátható, ahogyan eljárt velünk szemben, de érthető: abból a tényből kiindulva, hogy mit tud, mit tanítottak neki a történelemből, szinte törvényszerű, hogy így viszonyul hozzánk. Másként nem is tehetne. Igazsága az erő igazsága. Ha elfogy mögüle az erő, oda az igazság. Hát így.