Kit érdekel?

Péntek hajnalban egy közúti ellenőrzés során ittas vezetésen kapták Oltean Csongor ifjúsági államtitkárt. Az esetről Fb-oldalán a következőképpen számolt be: „Ma hajnalban ittas vezetésen értek tetten Sepsiszentgyörgyön. Nincs mentségem a tettemre, amiért vállalom a következményeket. Az ittas vezetés semmilyen körülmények között nem elfogadható, az esetemben kiváltképp nem, hiszen összeegyeztethetetlen közszereplői minőségemmel is. Nem szeretnék rossz üzenetet továbbítani a fiatalok felé, éppen ezért az első dolgom az volt, hogy beadtam a lemondásomat az államtitkári tisztségemről” – írja a politikus.

Oltean említett – igaz, román politikustól szokatlan – gesztusa szinte megdicsőítette őt, karakteres lépése már-már elismerést váltott ki sokakban. Ami, tekintve, hogy az utóbbi időben így-úgy „lebukott” közszereplők közül alig került, aki vállalta volna tettei következményeit. Mielőtt besorolnánk az őt hősként ünneplők táborába, azért jegyezzük meg: velünk született erkölcsi érzékünk azt diktálná, hogy minden hasonló történet szereplőjének azonnal le kell mondania. Mert kitől várhatnánk el hasonló következetességet, ha nem az érdekeinket képviselő közszereplőktől.

Az azonnali lemondás egy olyan gesztus volt részéről, amelynek bárhonnan is nézzük, nincs alternatívája. Ennek ellenére, legalábbis az esetről szóló beszámolók kommentjeiből egyértelműen az a következtetés szűrhető ki, hogy jó-jó, hibát vétett Oltean, de azzal, hogy bevallotta, szinte ki is érdemelte a felmentést, legalábbis a következmények vállalását.

Pedig nem így van. Magára valamit is adó politikai csoportosulás, párt tagja nem élhet, nem viselkedhet úgy, mintha egy következmények nélküli társadalom, politikai-társadalmi érdekcsoport tagja lenne. Vagy mégis? Ha az előzményeket nézzük, bizony volt néhány példa, ami nem szolgált senki dicsőségére az erdélyi magyar nemzeti közösség nevében politika szerepet vállalók körében.

Lássuk mindjárt a Tánczos Barna esetét, aki az őt jogosan megbírságoló rendőrnek azt állította, koronavírussal fertőzött és azért igyekszik – mit igyekszik: száguldozik – a sebességkorlátot átlépve  Bukarest irányába. Hogy aztán hazugságon kapják, miután a rendőrség még a helyszínen kapcsolatba lépett a Közegészségügyi Igazgatóság illetékeseivel, akik jelezték: az RMDSZ-es szenátornál soha nem végeztek koronavírus-tesztet. Hogy aztán végül – a penitenciát elmulasztva – a román kormány egyik miniszteri bársonyszékében landoljon. Anélkül, hogy bármiféle lelkiismereti problémát jelentett volna neki az eset.

Aztán ott van a Csép Éva Andrea RMDSZ-es képviselő története, akit tizennyolc éves fia perelt be gyerektartásdíjat követelve anyjától.  A decemberben kimondott, alapfokú bírósági ítélet kötelezte a politikust a tartásdíjra mindaddig, amíg a gyerek tanul, illetve nem tölti be huszonhatodik életévét. A bírósági ítélet szerint Csép Éva Andreának havi jövedelme egyhatodát kell gyermekének folyósítania, ugyanakkor az 1000 lejes perköltséget is ki kell fizetnie. Arról aztán egyetlen szót sem hallhattunk, hogy talán nem kellett volna-e a képviselő asszonynak elkerülnie, hogy a konfliktus bírósági perig mérgesedjen.

Az mintha fel sem merült volna az RMDSZ fényes tekintetű vezetőiben, hogy az érintettek esetleg ártottak volna az alakulat megítélésének…

Vagy az már senkit sem érdekel?