Csak az nem látja, aki nem akarja

Már csak ilyen az emberfia, mindig reményteljes várakozás tölti el, ha új arcok, tehetséges emberek tűnnek fel, különösen az erdélyi magyar politikai és közéletben. Örül is, meg aggódik is: nehogy bennük is csalódnia kelljen. Mint annyiszor az utóbbi harminc esztendőben.

Végtelen szomorúság tölt el, amikor fiatal, korábban tehetségesnek vélt emberek elbuknak. Elsősorban erkölcsileg, mert nem a képességeik, a tehetségük, hanem a karakterük, tartásuk találtatik híjával. Megjegyzem: itt és most kizárólag közéleti szereplőként, horribile dictu politikusként viselt dolgaik alapján ítélem meg, illetve el őket.

Köztudott, aki közéleti szerepet vállal, annak nem szabad túlzottan finnyásnak lennie, annak a pálya árnyoldalait is vállalnia kell. Beleértve annak a kockázatát is, hogy esetleg nem értenek vele egyet, nem tudnak azonosulni az általa képviselt eszmékkel, gyakorlattal, alkalmasint kemény, olykor igaztalan bírálatok is érhetik.

Sokszor írtam elítélőleg az RMDSZ negyed évszázada fontos tisztségeket, törvényhozói mandátumokat vivő politikusairól, jelezve, hogy eljött az idő a váltásra, egyesek esetében a teljes visszavonulásra, másokéban a háttérbe vonulásra. Tudom, érzékenységeket sértettem ezáltal, hiúságukban egyesek túlreagálták a történetet, míg mások alattomos módon, a háttérben maradva próbáltak bosszút állni. Lelkük rajta. Az idő végül engem igazolt, közülük sokan mára háttérbe szorultak, bár az is igaz, onnan is igen aktívan próbálják – nem is sikertelenül – befolyásolni az események alakulását.

Ilyen körülmények között magától értetődő, mondhatnám: természetes, hogy örültem a közéletben, különösen a politikában felbukkanó minden egyes új arcnak. Balga módon azt reméltem, hogy elegendő, ha “fejükön másként tapad a haj”, ha “ajkukon másként csörömpöl a szó”, hogy általuk felfrissüljön, megújuljon, esetleg megigazuljon az erdélyi magyar politikai és közélet. Tévedtem.

Ellentétben néhány általam is nagyra tartott budapesti újságíróval, szerkesztővel, akik – bizonyos reálpolitikai megfontolásokból – azt állítják, hogy ez az RMDSZ nem az az RMDSZ, kénytelen vagyok újfent kijelenteni: de bizony igen! Egy bolsevik fogantatású szervezet képtelen megváltozni. Nevezhetik őket reformkommunistának, posztkommunistának, de lényegüket tekintve csak kommunisták maradnak. Előbb-utóbb belátják ezt Budapesten is…

Mint ahogyan azt is, hogy a fiatalság magában nem erény. Különösen akkor nem, ha az ifjak felbukkanását kemény kontraszelekció előzi meg. Szerencselovagok, politikai kitartottak, a klientúra tagjai, tehetségtelen akarnokok lepték el a pályát, sajátították ki azt, amit nemrég politikai érdekvédelemnek neveztünk.

Ezt csak az nem látja, aki nem akarja…

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Auf wiedersehen, Herr Weber!

A Die Welt szétkürtölte, hogy a már csak félhivatalosan barátunknak számító Manfred Webernek a nullával …

2 hozzászólás

  1. Lényegében az írás a valóságot meséli. Megállapításai döntő mértékben “állóképesek”. Az UDMR-ben a vezetők többségének életfogytig maradnia kell a pártkötelékben, mert békében visszavonulni csak egy kicsi csendes-óceáni szigetre tudnának. Úgy látszik ez sem könnyű feladat, vagyis könnyebb a végéig a pártba kapaszkodni. Az UDMR lényege ezért sem változhat. A kontraszelekció csak eszköz, melyet az önfenntartás ösztöne működtet.
    De ezek ellenére is megérne több kísérletet a változtatás kikényszerítése. Ennek akadálya döntően a többségében mára megcsontosodott erdélyi mentalitás. Ha a döntő többség változtatást akarna, akkor LEHETSÉGES LENNE változtatni. De “néhány fecske valóban nem csinálhat nyarat”.
    Ha a lényegét tekintve “belül” semmi nem változott a “szövetség központjában” az elmúlt 30 évben, ez nem jelenti azt, hogy a diszletek előtti játékban nem történt változás. Ma szerintem mást lehet látni mint korábban sokáig. Persze, lehetséges ez csak egy színjáték, előadás a nézőknek. De a látvány, a külsőség alkalmazkodott a jelen realításához, és valamelyest változott. Hogy ezt ki akarja, tudja eredménynek megélni, ebben vannak különbségek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük