Beszűkült mozgástér

Mára igencsak beszűkült, szinte teljesen megszűnt a román háttérhatalom által egyedüli magyar partnerként elfogadott RMDSZ számára biztosított politikai mozgástér. A kérdésre, hogy mivel szolgálhatott rá a különös kegyre a „magyar kulturális szervezet”, a válasz valahol a romániai rendszerváltás zavaros, nyilvánosan soha fel nem tárt, be nem vallott körülményei között keresendő. Evidencia: akkoriban, Románia NATO-, illetve EU-s csatlakozása idején elsősorban a román hatalomnak volt érdeke a magyar parlamenti jelenlét. Ha pedig már nem lesz, ne legyen kétségünk: a leleményes bukaresti politikacsinálók biztosan meg is találják a módját, hogy kiebrudalják onnan.

Egyelőre úgy fest, a parlamenti jelenlétet nem fenyegeti veszély. Merthogy az RMDSZ hánykolódó hajójának vitorláiba mind Bukarest, mind Budapest felől fújják a szelet. Ezt csinálja utánuk valaki! Bárhonnan is nézzük, el kell ismernünk, ez nem akármilyen teljesítmény a magát magyarnak hirdető párt részéről. Ilyen nyílt vagy a háttérből, titkon érkező támogatással már igazán kunszt lenne, ha kiesnének a román törvényhozásból. Amivel egyébként folyamatosan riogatják – ismerős: jaj, ha kiesünk, mind elveszünk! – a gyanútlan – és tegyük hozzá: tájékozatlan – választópolgárokat. Hogy miért tájékozatlan? Mert az RMDSZ annyira rátelepedett a nyilvánosságra, annyira ellenőrzése alatt tartja az erdélyi magyar médiát – egy ideje a Fidesz holdudvarához tartozó tulajdonosi háttérrel rendelkezőt is –, hogy az állampártként viselkedő szervezetétől eltérő, annak érdekeit esetleg sértő tartalmaknak ott nincs helyük. Mintha erdélyi kis magyar társadalmunkban elmaradt volna a rendszerváltás. Gondolom, így már érthető, hogy harminc esztendeje a tulipánosok söprik be a magyar szavazatok túlnyomó többségét.

Mindezek ismeretében érdemes megvizsgálni, mire várhat maga a szervezet, illetve mire várhatunk mi, romániai magyarok a december eleji parlamenti választások után. Nos, mint jeleztem, a minimálisra csökkent mozgástér miatt mindössze két lehetőség áll előttük: vagy a korábbi partner, a baloldali PSD, vagy a jelenlegi jobboldalinak mondott, de magát mégis liberálisként hirdető  kormánypárt mellé szegődnek. Egy nemzeti kisebbséget képviselő pártnak talán egyetlen kormánykoalícióban sem lenne szabad részt vennie, nem másért, de a hatalom korrumpál, szétzülleszti még a legerősebb belső kohézióval bíró pártot is. Ehelyett most a magyarok ismert barátja, az EPP-elnök Manfred Weber által összehívott néppárti találkozó után Kelemen Hunor sietett kijelenteni: a választásokat követően, túllépve a múlt problémáin, szövetségre kell lépni a PNL-vel. Így már érthető, miért nyújtott mentőövet az RMDSZ a liberálisoknak a legutóbbi bizalmatlansági indítvány elbuktatásával.

Akkor ez azt jelenti, hogy Kelemen Hunor gond nélkül túllépet a PNL atyja – Iohannisra gondolok – áprilisi ízléstelen sértegetésén, uszításán?  Miről is van szó? Egy televíziós beszédében – jó, ha nem feledjük – a következőket mondta a jóember: „Amíg a kormány és a hatóságok a koronavírus-járvány ellen küzdöttek, a PSD a parlament titkos irodáiban azon dolgozott, hogy odaadja Erdélyt a magyaroknak”. „Mit ajánlott ezért az egyezségért Orbán Viktor?” – kérdezte teatrális módon az államfő. Nos, akkori kijelentéseiért máig nem kért elnézést senkitől, amit maga Kelemen Hunor is megerősített.

Adódik a kérdés: nem volt elhamarkodott lépés Kelemenék részéről, még a választási eredmények ismerete előtt, előre elkötelezniük magukat a PNL mellett? Íme a dilemma, amire nem nehéz megadni a helyes választ. De hát nem sokat érnek a helyes válaszok, amikor az RMDSZ-t elsősorban a hatalom érdekli. Amiből – mindegy, milyen áron, de – részesülni akar. Nem könnyű kitalálni, miért.