Mit akar a Fidesz?

Az előzmények után egyáltalán nem lepett meg a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkárának az RMDSZ melletti nyílt kiállása. A legutóbbi romániai választásokon a magyarországi kormányoldal mindannyiszor az RMDSZ mellett tette le a garast, arra biztatta az erdélyi magyar választópolgárokat, hogy a tulipánosokra adják voksukat.

Potápi Árpád János a Krónikának adott minapi interjújában – „Az RMDSZ-t támogatjuk” , 2020. szeptember 18. –  a dél-tiroli helyzetre utalva idézi az ottani tartományi parlament elnökét, aki kifejti: az etnikai politizálás esetében nem hatékony a többpártrendszer. Sőt azt is kimondja: Dél-Tirolban arra is rájöttek, hogy muszáj egyetlen pártba tömörülniük, mert az ő nemzeti közösségük nem bír el többet.

A fentiekből kiindulva Potápi aztán irányt is mutat: „Mi azt a pártot támogatjuk, amelyik bizonyítottan a legerősebb és a leghatékonyabban képes képviselni a magyar közösség érdekeit. Erdélyben ez a párt jelenleg az RMDSZ. (Nos, eme hatékonyság igencsak megkérdőjelezhető: hol van az autonómia, hol van az állami magyar tudományegyetem, hol van – megmondom: a felszámolás határán – az erdélyi magyar orvosképzés, hol késik Székelyföld gazdasági fellendülése, hol tartunk az anyanyelvhasználati jogok, a szabad szimbólumhasználat terén? sz. megj.) Azok a pártok, amelyek esélytelen magyar jelöltet indítanak, szavazatokat visznek el, ilyenformán rovására vannak a másik, erős jelöltnek, tehát gyengítik a magyar közösséget.” Végül egyenesen kimondja: „Arra kérek tehát minden erdélyi magyart, hogy a szeptember 27-i választáson támogassák az RMDSZ jelöltjeit.”

Az erdélyi magyar kérdés durva leegyszerűsítésére tett sikertelen kísérlet bizonyítéka az, ahogyan egy ideje egyes Fideszes politikusok – miután korábban egészen másként, homlokegyenest ellenkezőleg ítélték meg maguk is a helyzetet – erdélyi magyar ügyekben megnyilvánulnak. Kíváncsi lennék, mivel magyarázható – és meddig? –, hogy a nemzeti, konzervatív, polgári oldal egy olyan RMDSZ mellett tör lándzsát, amely rendre azzal hálálja meg e támogatást, hogy a balliberális eszmerendszer, a zsigeri Orbán-gyűlölet jegyében „neveli” az erdélyi magyar ifjúságot.

Egyébként a dél-tiroli politikus álláspontjával – például, hogy egy, az erdélyi magyarhoz hasonló nemzeti kisebbség számára a legcélravezetőbb, ha egyetlen politikai szervezetbe tömörülve lép fel – akár egyet is érthetnék. Feltéve, ha… Ha az egység a lehető legszélesebb körű konszenzuson, jól kidolgozott, demokratikus játékszabályokon alapul. Ellenkező esetben a kisebbségi szervezet sem több, mint egy többségi versenypárt, amelynek egyetlen célja: a hatalom megragadása, s lehetőleg mennél hosszabb ideig való megtartása. Kizárólag a zsákmányszerzés céljából.

Ahhoz, hogy az RMDSZ – amelynek támogatását Potápi feladatként jelölte meg nekünk – megfeleljen a dél-tiroli politikus által támasztott elvárásoknak, bizony sok tekintetben meg kellene változnia. Elsősorban a román pártokra jellemző tulajdonságait kellene levetkőznie. S vissza kellene térnie a kezdetekhez. Még akkor is, ha tudjuk: kétszer ugyanabba a folyóba lépni lehetetlen. Talán emlékeznek még az önkormányzati modellre, amely szerint kezdetben sokan működtetni szerették volna a szervezetet. Ki beszél ma már erről, vagy a belső választásokról?

Nos, a feladat világos: újra kell gombolni az erdélyi magyar politika szakadozott „lájbiját”. Magyarán: visszabontani, majd a kívánt formában újraépíteni az erdélyi magyar politikát. Ehhez azonban ma sincs meg a kellő akarat az RMDSZ vezetőiben.

Ha a Fidesz mindenáron a javunkat akarja – s már miért ne akarná?! –, talán ezt kellene megneveznie az RMDSZ-szel ápolt jó viszony feltételeként.