Áll a Bethlen Gábor-szobor Marosvásárhelyen

Végre felavatták a nagyságos fejedelem szobrát, az első magyar vonatkozású alkotást, amely a harminc évvel ezelőtti rendszerváltás, de mondhatjuk nyugodtan: Trianon óta Marosvásárhely főterén helyet kaphatott. Vásárhely jelenlegi fura urai még Bernády György, a városépítő polgármester – igen, a Kultúrpalota, a Városháza építtetője – tevékenységét sem tartották eléggé méltónak arra, hogy szobrát a főtérre helyezzék. A város első, igaz, csak kinevezett, s nem megválasztott román etnikumú polgármesterének, a hírhedt magyarfaló, enyhén szólva gyanús körülmények között meggazdagodó Emil Dandea-nak viszont ott állhat a szobra a mostani városháza előtt…

Mi kell/kellhet általában egy szoborállításhoz? – merül fel a kérdés bennem. Jobb, azaz Marosvásárhelynél szerencsésebb helyeken elsősorban szándék és pénz. S mivel köztéri szoborról lenne szó – mert azért többnyire azoknak van, lenne értelme, a kollektív emlékezet és az emlékezetpolitika alakításának, befolyásolásának szempontjából célja, szerepe –, ezért az illetékes hatóságok, elsősorban a helyi önkormányzat jóváhagyása. Onnantól már úgy tekinthető, hogy sínen van az ügy: rendezett, jogilag jól körülhatárolt körülmények között, előre egyeztetett és lefektetett határidők szerint egyenes az út az ünnepélyes szoboravatásig. Mondom: nálunknál szerencsésebb helyeken, normálisnak mondható viszonyok között így kell/kellene ennek lennie. Csak hát hol vagyunk mi ettől?

A vásárhelyi Bethlen-szobor felállításáról először öt esztendővel ezelőtt, 2015 augusztusában döntött a helyi önkormányzati képviselőtestület. Az eredeti szándék szerint még 2016 októberében állnia kellett volna a szobornak, aminek apropóját az adta volna, hogy akkor volt négyszáz éve, hogy Bethlen Gábor szabad királyi várossá nyilvánította a települést, amelyet akkortól neveztek, a korábbi Székelyvásárhely helyett, Marosvásárhelynek. Amint azt jól tudjuk, mifelénk a hivatal malmai, mint minden magyar ügyben, úgy szoborállítás tekintetében is igencsak lassan őrölnek.

Most érkezett el az ideje a szoborállításnak, amit két választás között a politika bizonyos aktorai – az RMDSZ magukat éppen nyeregben érző politikusaira gondolok – igyekeznek a saját kampánycéljaikra felhasználni. Olyanok fényezték magukat az avatáskor, akiknek semmi érdemük a szoborállításban.

Ezzel szemben – legalábbis a hivatalos beharangozó szerint – sem a szobor alkotójának, a székelyudvarhelyi születésű, Baján élő Harmath Istvánnak, sem az engedélyeztetés hivatali útját egyengető Vass Leventének, volt városi RMDSZ-elnöknek, parlamenti képviselőnek – ez idő szerint újra kegyvesztett politikusnak – neve nem szerepelt az esemény meghívottjai között.

Ui. Vass Leventét, anélkül, hogy megadták volna neki a szólás lehetőségét, végül mégiscsak a szobor mellé engedték.