Lázas tevékenységnek tűnő semmittevés – jut eszembe a katonaságnál folyó kemény látszatmunkára vonatkozó megállapítás, igaz, most azzal kapcsolatban, amit törvényhozóink a parlamentben művelnek. Érdekvédelmileg és közképviseletileg természetesen. Másként mondva: szemfényvesztés. Azaz: alibi-politizálás.
Mert minek is nevezhetném, mint parasztvakításnak szánt kezdeményezésnek azt, amiről a minap számolt be a sajtó, hogy aszongya “az RMDSZ törvénybe szeretné foglaltatni, hogy az erdélyi magyarságot ne lehessen nemzetbiztonsági kockázati tényezőnek tekinteni Romániában”. A “történelmi jelentőségű” bejelentést Csoma Botond parlamenti képviselő tette, aki a hírszerző szolgálatot (SRI) felügyelő, és a nemzetbiztonsági törvények módosítására létrehozott különleges parlamenti bizottság “szövetség” által delegált tagja.
Dícséretes a szándék, csak éppenséggel kivitelezhetetlen. Legalábbis úgy, ahogyan azt az RMDSZ elképzeli. Mert mit állít Csoma? Nem mást, mint azt, hogy ha ezt sikerül a törvénybe foglalni, már nem fordulhat elő, hogy különböző stratégiák kockázati tényezőként említsék például a székelyföldi autonómiatörekvéseket. Na jó, s ha sikerül is törvénybe foglalni, akkor mi van? – kérdezném kellő tisztelettel. Változtat-e valamit is a helyzeten? Meggyőződésem, továbbá mai tudásom, eddigi tapasztalataim szerint nem.
Egyébként is minden törvény annyit ér, amennyit belőle betartanak, betartatnak. Romániában például szintén törvény, sőt az alaptörvény garantálja a törvény előtti egyenlőség jogát. Aztán mi van a valóságban? Nap mint nap látjuk, tapasztaljuk: egyesek egyenlőek, mások egyenlőbbek. A jogtól a jögkövető magatartásig hosszú út vezet. Azon pedig Romániában sokan még igencsak az elején tartanak, másoknak pedig eszük ágában sincs elindulni rajta. Hiányzik, aki rászorítsa, rákényszerítse az embert. Ennyi.
Ami a konkrét kezdeményezést illeti, szerintem jogszabály ide vagy oda, ameddig egyetlen magyar él Romániában, addig azt nyíltan vagy titokban, de nemzetbiztonsági kockázati tényezőnek tekintik. Ha van ezt tiltó paragrafus, ha nincs. Aki pedig ezt nem hajlandó tudomásul venni, az igencsak híján van az őszinteségnek.