Korrupció, vagy amit akartok

Olvasmányainkból tudjuk, nap mint nap bőrünkön is tapasztaljuk, hogy Románia, ha nem is a világ, de Európa egyik legkorruptabb országa. Igen, a korlátlan lehetőségek országa, ahol pénzzel, kapcsolatokkal mindent el lehet érni. Nélkülük viszont semmit. Ezt szolgálja a központosított állami rendszer, a hatalmi berendezkedés, a burjánzó bürokrácia. Amióta külön erre a célra felállított ügyészségi különítmény – igen, a híres-hírhedt DNA-ról van szó – irányítja a korrupcióellenes küzdelmet, “harcol” a jelenség és az ilyen-olyan rendű és rangú korrupt politikusok és különböző hatalmi körök holdudvarába tartozó úgynevezett üzletemberek lebuktatásán, azóta folyamatosan “éleződik” a helyzet. És nő az áldozatok száma. Hatalmi és ellenzéki oldalon egyaránt.

Sokáig az elképzelések szerint alakultak a dolgok – pontosabban: az amerikai elvárások szerint, akik az általuk joggal megbízhatatlannak tartott teljes román politikai elit lecserélésére, az irántuk feltétlen hűséget vállalókkal való helyettesítésére számítanak, természetesen az általuk támogatott DNA-vezér, a vitatott Laura Codruța Kövesi által –, de aztán 2016 legvégén a posztkommunista párt, a PSD nyerte meg a választásokat. A jelenlegi kormánykoalíció pártjainak első emberei, akik a törvényhozás két házának elnökei maguk is a DNA célkeresztjébe kerültek. Így aztán legott neki is láttak – az RMDSZ aktív támogatásával! – a maguk, elsősorban a két pártelnök, Liviu Dragnea és Călin Popescu-Tăriceanu érdekei szerint enyhíteni a büntetőtörvényköny vonatkozó paragrafusain.

A kormánypártok közben úgy döntöttek, eltávolítják Kövesit a DNA éléről, ami által sikerült magukra haragítaniuk a nemzetközi közvéleményt, beleértve Brüsszelt és az amerikai külügyi adminisztrációt, valamint az előbbiek támogatását élvező, amúgy súlytalan román ellenzéket. Leszámítva az RMDSZ-t, amely csendben megszavazta a politikusai számára is kedvező törvénymódosításokat, de amúgy nyíltan nem kötelezte el magát teljesen a koalíció mellett. Magyarán: továbbra is a már megszoktt kétkulacsos politikát folytatja, a kedvező alkalomra várva, hogy újra kormányra kerülhessen. A többit – mint például az oktatási ügyeket, amilyen a marosvásárhelyi római katolikus iskola újraindítása, illetve a magyar nyelvű orvosképzés – Orbán Viktorra és a Fidesz–KDNP-re bízza.

A legújabb fejlemények szerint Dragneat, hivatali visszaélésre való felbujtás miatt, alapfokon három és fél év letöltendő szabadságvesztésre ítélték, amire Iohannis azonnali lemondásra, a politikai életből való távozásra szólította fel legfőbb ellenlábasát. A PSD válaszul belengette az államelnök hivatalból való felfüggesztésének lehetőségét. Az ok: az alkotmánybírósági döntés érvényesítésének, azaz a DNA-elnök Kövesi leváltásának elmulasztása. Hogy mi következik, következhet ezután, azt a román politikusok állhatatlanságának, kiszámíthatatlanságának, kétszínűségének ismeretében nehéz lenne megmondani.

Egyvalami biztos: nem jók és rosszak, nem igazak és hamisak állnak egymással szemben, hanem  érdekek, kőkemény hatalmi érdekek. A korrupció pedig, minden ellene folytatott “elszánt” küzdelem ellenére, továbbra is él. Él és virágzik.