A húsvéti ünnep előtti és utáni napok főtémájaként természetesen a magyarországi választás szolgált szerte a Kárpát-medencében. Magam is úgy vélem, hogy az április 8-ai voksolás mindenképpen létfontosságúnak tekinthető. Ezért kutyakötelességünk elmenni szavazni. Jelentem: én voksoltam. Továbbá: arra biztatok mindenkit, akinek szavazati joga van, maga is tegye meg. A többit meg bízza a Jóistenre.
Számomra nem volt kérdés, kire szavazzak… Amiként az elszakított területeken élő magyarok döntő többsége számára sem lehet az. Vegyük sorra: támpontként néhány dátum, gondolom, elég érv annak eldöntéséhez, kire szavazzon a határon túli magyar. Elég, ha 2004. december 5-ét, illetve 2010. május 26-át említem. Az első időpont bőven elegendő ok arra, hogy eldöntsük, kire ne szavazzunk, a második pedig arrra, hogy kire adjuk a voksunkat. Ez ilyen egyszerű. Megjegyzem: a magyar politikusok tették azzá. Azok, akik anno 23 millió román munkavállalóval riogattak, s azok is, akik a teljes jogú állampolgársággal járó szavazati jogot nekünk biztosították. Ha e két dátumra gondol, határon túli magyar számára nem lehet kétséges, hova ikszeljen.
Ha az előbbi érzelmi megközelítése volt a választás jelentőségének, akkor a következő már kifejezetten logikai: vasárnap arról dönthetünk, maradjon-e meg Magyarország kereszténynek és magyarnak? Önkéntelenül Csurka István jut eszembe, akinek lapja, a Magyar Fórum címoldalán sokáig a következő jelmondattal jelent meg: se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar. Anyaországi választáson idén voksoltam először. Nemzeti, jobboldali, konzervatív elkötelezettségű, de pártsemleges állampolgárként nem volt sok választásom: ez idő szerint egyetlen párt, illetve pártszövetség felel meg az általam támasztott követelményeknek, az pedig a Fidesz-KDNP. Annak dacára, hogy sok esetben nem bizonyultak eléggé következetesnek, eléggé határozottnak, eléggé nemzetinek, jobboldalinak, konzervatívnak, eléggé stb-nek.
Viszont ők az egyetlenek, akik feltételezhetően képesek lehetnek megtartani magyarnak Magyarországot. Innen, a székelyföldi „frontvárosból” tekintve ez a legfontosabb. Reményeim szerint vasárnap az anyaországban is elegen lesznek azok, akik hasonlóképpen vélekednek.
MI,akik vasárnap fognak szavazni,mi is úgy véljük,hogy voltak a Fidesz kormánynak hibái,el is mondjuk,mert nem majomszeretettel viseltetünk irántuk.Ezen a földön nincsen hibátlan ember,hibátlan kormányzás,a hibákra rá kell mutatni,de az erényeket is el kell ismerni,tehát :kétszer a folytatásra.Üdvözlet a külhoniaknak.
Nem tudok elhatárolódni, egyetértek.
Mi Magyarok sajnálattal vettük tudomásul, hogy azok döntöttek helyettünk, akik nem élnek Magyarországon!
Ez a Kormány nem tesz mást, mint uszít és egymás ellen fordítja a külhoni és belföldi magyarokat.
A cél nem más , mint kivezetni az országot az EU-ból és szegénységbe vinni az országot, miközben ők megszedik magukat.
Önöknek fogalmuk sincs róla mi folyik Magyarországon, így csak meggyőződésből szavaztak!
MI SEM DÖNTÜNK ARRÓL MI LEGYEN A ROMÁNOKKAL!
Sajnálattal vettem tudomásul, hogy tájékozatlannak tetszik lenni.
Az igaz, hogy a külhoniak szavazataiból – összesen 225 025-öt adtak le – 215 561-et a Fidesz-KDNP kapott. Ez bizony túlnyomó többség. Hogy mi döntöttük volna el a választás kimenetelét, az azonban enyhén szólva túlzás. Merthogy a magyarországi lakhellyel nem rendelkező választópolgárok, érthető módon, csak az országos pártlistára adhatták le voksaikat. Abban, hogy a 106 egyéni választókerületből a Fidesz-KDNP 91-et megnyert, nekünk semmi szerepünk nem volt. Azt a magyarországi lakhellyel rendelkező választók döntötték el.
Hogy ki úszította a belföldieket a külhoniak ellen? Gyurcsány és a Vona Gábor szolnoki barátjának neve talán ismerős lehet az ön számára is… Hogy mást ne említsek.