Reszkess, Románia: érkezik Nagy Feró!

Ha másban nem is, a magyarellenes hangulatkeltésben valóban szakértőnek mutatkozott a jelenlegi kormány. Merthogy a közszolgálati televízió – igaz, csak közvetve, de – mégiscsak az éppen regnáló kormány irányítása alá tartozik, gyakorlatilag annak legfőbb szócsöveként fungál. Ergo: az, amit az állami televízió legutóbb a Kolozsvári Magyar Napokon fellépő Beatrice dala – XX. század – kapcsán összehordott, joggal tekinthető a bukaresti kormány álláspontjának is.

Mindenesetre az, amit a tévések műveltek, nevezhető a tömegmanipuláció mestermunkájának is. Egy tudósítás, amelybe bevágtak egy nem az illető eseményen felvett képsort, kimeríti a hamisítás tényállását. Arról nem beszélve, hogy a minimum, ami a médiamunkásoktól elvárható lett volna, hogy megértsék az ominózus dal üzenetét, amely kapcsán súlyos vádakat fogalmaznak meg. Az elhangzottak nyomán a szervek hivatalból indítottak vizsgálatot, amelynek során azt próbálják kideríteni, hogy a koncerten elhangzottak kimerítik-e a fasiszta, rasszista, idegengyűlölő jelképek használatát, valamint háborús bűnösök emlékének ápolását tiltó, 2002/31-es számú sürgősségi kormányrendeletben megállapított bűncselekményeket.

Ez utóbbi, ha csendben, a szabályok szerint zajlik, a kutyát sem zavarja… Ami bosszantó, dühító, hogy a televíziós manipuláció, mint mindig, ezúttal is célt ért: újfent sikerült elérni, hogy a románok – kolozsváriak, de főleg az ország más részén élők – jobb esetben gyanakvással, rosszabb esetben gyűlölettel tekintsenek az erdélyi magyarokra. Hogy a Magyar Napokon tízezrek gyűltek össze Kolozsvár főterén, szintén zavarhatta a szélsőséges románokat. Ezért úgy gondolták, ideje jelezni, ki a kakas a szemétdombon.

A magyarellenes hangulatkeltés rendszerint választási kampányok idején erősödik fel, a történelemből gyengén eleresztett román lakosság általában igen könnyen bedől a hasonló manipulációknak. Nem csoda, hisz alig vannak ismeretei a mellette élő magyarokról. Hogy például a médiában dolgozók mennyire becsülik a magyarokat, azt híven tükrözi, hogy egyazon mondatban képesek leírni a Marco Bello és Lazlo Tekes nevét. Miközben kényesen vigyáznak arra, hogy az egykori NATO-főtitkár, Jaap de Hoop Scheffer nevét nehogy elvétsék. Annyit tudnak, amennyit a közvékeménykutatások adatai sugallnak: a magyarok a legfőbb ellenségeik.

Ami azonban a legelkeserítőbb: az érdekvédelmi és közképviseleti szervezet – az RMDSZ-re gondoltam – sunnyogása. Ha a szövetségiek hallgatása, bár elfogadhatatlan, de azért érthető – nem akarnak fölöslegesen konfrontálódni a jövendő koalíciós partnerrel, legyen az bármelyik román párt –, a másik két alakulaté  – a Magyar Polgári Pártra és az Erdélyi Magyar Néppártra gondoltam – már annál kevésbé. A hasonló, a magyarság melletti elkötelezettségük bizonyítására alkalmas lehetőségek elszalasztása megocsáthatatlan egy feltörekvő politikai közösség számára.

Mindannyian példát vehetnének Nagy Ferótól, aki bejelentette: hamisításért bepereli a román közszolgálati televíziót.