Merre tart Románia?

A korlátlan lehetőségek országa

Az utóbbi időben sűrűn követik egymást a tüntetések az országban – igaz, többnyire következmények nélkül. Az évek óta magát összeszedni képtelen parlamenti ellenzék lapít, legfennebb meglovagolni igyekszik a kialakult helyzetet. Miközben tovább folyik az amerikai térfoglalás. Ami érthető is, hisz nekik sem mindegy, hova, milyen körülmények közé telepítik a NATO rakétavédelmi rendszerét. Az amerikaiak által kirobbantott korrupcióellenes küzdelem célja azonban lényeges módosulásokon ment át: ma már kizárólag a mi korrptjaink jobbak, mint a ti korruptjaitok elve szerint folyik.

Jól tudjuk, Románia a korlátlan lehetőségek országa, itt még az is lehetséges, ami normális, úgy értem: jogállami keretek között lehetetlen. Dehát ki beszél itt normalitásról? Ismert a mondás: Románia demokrácia, de nem jogállam. Maradjunk annyiban: a „deszkurkörecek” – a mindig, minden körülmények között érvényesülők – világa ez. Itt minden megtörténhet az emberrel – és annak ellenkezője is… Itt nincs becsülete az adott szónak, a jogkövető magatartásnak, itt a szó- és törvényszegés nem számít bűnnek, annál inkább erénynek. Itt, akinek pénze, hatalma van, annak igaza is van. Ismerjük el: nem egy szokványos hely. Nem mától, s nem tegnaptól, megalakulása pillanatától ilyen.

 

Washingtonban kel fel a nap?

Románia eddigi történelme során érdekeinek hatékony képviseletét kizárólag egy-egy nagyhatalom uszályában evickélve, semmint saját maga erejére támaszkodva tudta, tudja elképzelni. Ezt tette függetlenné válásától, azaz 1877. május 10-től kezdődően egészen napjainkig. Az előző államfő, Traian Basescu Románia külpolitikáját az USA, s főleg a NATO érdekeihez kapcsolta. Olyannyira sikerült ez, hogy úgy tűnik, számukra Washingtonban kel fel a Nap. Az ország jelenlegi urai szövetségesi megbízhatóságukat nyakló nélküli fegyvervásárlásokkal igyekeznek bizonyítani. Ennek ellenére Washingtonban tudatában vannak: a NATO-ban, politikusainak megvesztegethetősége okán, Románia a gyenge láncszem.

Az amerikaiak, mielőtt a NATO rakétavédelmi rendszerét Törökörszágból áttelepítették volna, úgy döntöttek, lecserélik a teljes román politikai elitet, s az irántuk hűséget fogadókkal helyettesítik. Ezért beindították a korrupcióellenes küzdelmet, amelynek élére a saját emberüket, Laura Codruța Kövesit állították, akit egyenesen Washingtonból irányítottak. Kezdetben válogatás nélkül indították az eljárásokat a hatalom és az ellenzék politikusai ellen. Csakhogy rövid idő után az ügyészség és a legfőbb hírszerző szolgálat vezetői, megtetermtve a “deep state”, a titkos hatalom gépezetét, maguk kezdtek diktálni: ők döntötték el, kivel kell leszámolni, kivel nem.

 

Homokszem a fogaskerekek közt 

Megszokott jelenség – Romániában különösen –, hogy a tömegdemokráciák viszonyai között nem kimondottan ideológiák mentén szerveződnek a pártok. Sőt, rendre megfeledkeznek arról, eredetileg melyik politikai családba is tartoztak: jobboldalinak tartott alakulatok hagyományosan baloldalinak tudott, főleg gazdasági, szociális intézkedéseket hoznak, és fordítva. A lényeg a begyűjthető szavazatok maximalizálása. Romániában ez idő szerint az a visszás helyzet alakult ki, hogy a magát szociáldemokratának mondó párt (PSD) próbálja védelmezni a nemzeti érdekeket, ezzel szemben a hagyományos jobboldal, teljesen alárendelve magát a globalizmus érdekeinek, Brüsszel kritika nélküli kiszolgálójaként jeleskedik.

Sokáig úgy tűnt, minden az amerikai érdekek és elképzelés szerint alakul, csakhogy a kormány hirtelen támadt elhatározással félreállította a korrupció elleni küzdelem üdvöskéjét. A személyi változás komoly zavarokat okozott a gépezet működésében, ami, legalábbis bizonyos amerikai neokon körök megítélése szerint, a korrupció elleni küzdelmet hátráltatja. Ennek ellentmond  Rudolph Giuliani, Donald Trump ügyvédcsapatának vezetője, aki a román államfőnek, a kormányfőnek és a törvényhozás két házelnökének írt levelében bírálta a román igazságszolgáltatást, a titkos megállapodásokat, valamint a belföldi hírszerzésnek az igazságszolgáltatás ügyeibe való beavatkozását és figyelmeztetett a korrupcióellenes küzdelemben rejlő visszaélésekre, ugyanakkor amnesztiát kért azoknak, akiket a DNA visszaélései nyomán ítéltek el.

 

Gáz van, kormányváltó hangulat nincs    

Romániában jelenleg kétosztatú politikai rendszer működik,  az egyik a kormány, a másik az államelnök köré csoportosul. Az előbbi mögött ott áll a parlamenti többség, az utóbbi mögött a belföldi hírszerző szolgálat és annak meghosszabbított karja, a korrupcióellenes ügynökség, valamint külföldi támaszként a nyugati globalista kormányok, elsősorban Angela Merkel. A két oldal egymásnak feszülése várhatóan a jövő évi államelnöki választásokra csúcsosodik majd ki, amelyen a jelenlegi elnök újrázni szeretne. Méghozzá mindenáron. Aztán következnek a 2020-as parlamenti választások. Egyelőre azonban úgy fest, nem neki, s nem az ellenzéknek áll a zászló, hisz minden utcai tüntetés, média által keltett hisztéria ellenére az országban nyoma sincs kormányváltó hangulatnak.

Van viszont nagy hataloméhség, ami ahhoz szükséges, hogy ott legyenek a Fekete-tengeri földgázlelőhelyek, illetve az Erdélyi-érchegység óriási ezüst- és aranytartalékainak értékesítésekor remélt hatalmas pénzek szétosztásánál. Mert nem számít, hogy Románia jelenlegi műszaki felszereltsége nem teszi lehetővé, hogy maga termelje ki azokat, a lényeg, hogy az ilyenkor szükséges ilyen-olyan engedélyek stb. kibocsátásakor szokásos hatalmas csúszópénzek az ők zsebükbe kerüljenek.

 

A Vezér dilemmái

Liviu Dragnea, a legfőbb kormánypárt elnöke ma Románia erős embere, ő a nagybetűs Vezér. Néhány éve az történik, amit ő akar mind a párton belül, mind az országban. Hogy nem ő a kormányfő, annak egyetlen oka van: az ellene folyó korrupciós perek. Ezek egyikében alapfokon már három év hat hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Bár nagyratörő vágyai voltak, vannak – ezek egyikéről, az államelnökségről épp a napokban mondott le, legalábbis szóban – elsőként mégis az igazságszolgáltatás Damoklész-kardjától szeretne megszabadulni. Ezt szolgálná a btk. rég tervezett ilyen irányú módosítása, illetve a kormány tervezett amnesztia-rendelete.

Csakhát a dolognak az a hátulütője, hogy egy amnesztia esetén újra színre léphetnének a párt régi nagyágyúi, elsősorban a volt pártelnök és miniszterelnök Adrian Năstase, akit korábban szintén korrupció miatt ítéltek el, s tiltottak el a közélettől. Năstase visszatérése esetén kérdéses, megtarthatná-e elnöki pozícióját Dragnea, s ha igen, meddig.

 

Konklúzió helyett

Az augusztus 10-ei úgynevezett diaszpóra-tüntetésen történt csendőri agresszivitás körülményeinek kivizsgálását követelő hangok mind az ellenzék, mind a szoclib koalíció egyes tagjai részéről veszélyeztetik a kormányzat stabilitását, közvetve a Dragnea párton belüli pozícióit. Épp a napokban szólította fel lemondásra a pártelnököt Gabriela Firea,  Bukarest főpolgármestere, a PSD egyik legnépszerűbb politikusa.   Mindenesetre Dragnea sorsa így vagy úgy, de az idei esztendő során eldől.

Hogy maga Románia merre tart, nos, azt nehezen lehetne megmondani. Valószínűleg, mint történelme során mindig, sodródik az árral. Miközben a pillanatnyilag legelőnyösebbnek tűnő szövetségesekhez csapódva, azok által próbálja meg kikaparni a maga forró gesztenyéjét. Természetesen a szomszédai ellenére és kárára.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Adalék az SZFE-ügyhöz

Bevallom, engem egyáltalán nem lepett meg, hogy a budapesti színház- és filmművészeti egyetem körüli balliberális …

5 hozzászólás

  1. Őszintén remélem, hogy a szétszakadás fele tart!!

  2. hungaricus viator

    Igen különösnek tűnik, hogy az EU-ban eluralkodott magyarellenes kórushoz Románia még nem csatlakozott.
    Holott ez felelne meg a “klasszikus” román külpolitikai hagyományoknak, arra is figyelemmel, hogy a fő -fő
    példakép és patrónus Franciaország is a másik oldalon van.
    Sajnos azonban, hogy ennek csak az lehet az oka, hogy az elszakított magyar nemzetrész sorsa olyan mértékben nem érdekli az EU-t, hogy a románok még figyelemelterelésként se látják szükségesnek a támadásunkat.

  3. A romániai helyzet nagyon érdekes, a magyaroknak nagyon okosan kell manőverezniük ebben a bonyolult szituációban. Sajátos helyzet, hogy Romániában – hasonlóan Szlovákiához – a szociáldemokraták képviselik a globalisták elleni szuverenitáspárti és nacionalista irányvonalat, míg a Johannis vezette ún. jobboldal globalista, ebből eredően a migrációval kapcsolatban is megengedőbb. (Ez a Sargentini-jelentés szavazása során is megmutatkozott). A globalisták esetleges térnyerése Románia minden nemzetisége számára veszélyt jelent, úgy a románokra, mint a magyarokra. Ugyanígy a romániai népesség jövőjét nemzetiségtől függetlenül a közép-európai együttműködéshez való csatlakozás jelentheti. Hiba lenne ezért a romániai magyarok részéről, ha a hagyományos bal-jobb felosztáshoz igazodva automatikusan beállnának a jobboldali ellenzék mögé, mert a valódi törésvonal már nem itt van.

  4. Nézzétek a fizimiskáját!
    „írók, politikusok, mindenfajta újságok riporterei, röviden irodalmi ügynökök úgy a szocialista mozgalomban, a fenekük pedig a német sajtón ül. Minden újságon rajta tartják a kezüket, és elképzelheted, hogy milyen émelyítő az, az irodalom, amit ez eredményez.” Ez az egész zsidó világ, Michael Bakunyin.
    Liszt Ferenc, 1811-1886, (már, vagy még? Tudta!) Die Israeliten A zsidó folytatja a pénz kisajátítását, és az állam torkát pénzeszsákja szájának a szorosabbra vagy lazábbra engedésével fojtogatja. A sajtó minden eszköze a kezében van, hogy a társadalom alapjait szétzúzza. Ő az alapja minden olyan vállalkozásnak, amely a trón ledöntésére, az oltár széttörésére és a polgári jog megszüntetésére irányul.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük