Hosszú az út az állásfoglalástól a cselekvésig

Hétfőn közös állásfoglalást írt alá a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt az autonómiatervek összehangolásáról. Az előzmények ismeretében az esemény, a közös akaratnyilvánítás némileg meglepetésként hatott, hisz még egy hónapja sincs, hogy Kulcsár-Terza József, az RMDSZ színeiben megválasztott MPP-s politikus egyéni kezdeményezésként volt kénytelen benyújtani a Székely Nemzeti Tanács autonómiastatútum-tervezetét, mert senki, még saját pártjának elnöke sem csatlakozott hozzá. Mivel magyarázható az alig néhány nap után bekövetkezett hirtelen változás? A sajtó értesülései szerint ebben meghatározó szerepe volt Szili Katalinnak, a határon túli autonómiaügyekben közreműködő miniszterelnöki megbízottnak.

Az eseményre, amint az aláírók kiemelik, száz évvel a Gyulafehérvári Nyilatkozat, illetve huszonöt évvel  a Kolozsvári Nyilatkozat után került sor. A szöveg megfogalmazói leszögezik: “a román kormányok évszázados asszimilációs politikája ellenére az erdélyi magyarság az önazonosságához és a kulturális örökségéhez ragaszkodó, életerős és értékteremtő nemzeti közösség maradt. A dokumentum a továbbiakban rámutat a kívánatos autonómiaformákra: Az erdélyi magyarok eltérő interetnikus viszonyaik, eltérő lehetőségeik, jövőképük tekintetében különböző típusú autonómiaformákat igényelnek: regionális autonómiát a tömbben élőknek, önkormányzati autonómiát a magyar többségű településeinknek és kulturális autonómiát minden romániai magyarnak. A dokumentumot végigolvasva azonban hiányérzetünk támad: az elképzeléseken túl a konkrét cselekvésre vonatkozó egyetlen időpontot sem találni benne. Szintén a kiszivárgott hírek szerint az RMDSZ kívánta így. Ha kajánkodni akarnánk, azt mondanánk: azért, hogy a későbbiekben ne lehessen rajtuk számon kérni semmit.

Alig száradt meg a tinta a dokumentumon, máris beindult a magyarellenes román médiagépezet. Előbb a legfőbb román pártok elnökei ítélték el a szerintük alkotmányellenes és egyben románellenes lépést. Előbb az ellenzéki liberálisok (PNL) magyar származású elnöke, majd a posztkommnista szocik (PSD) elnöke zárkózott el még csak a felvetés gondolatától is. Egyes hírtelevíziókban egész este folyt a magyarellenes úszítás, sokan már odáig mentek, hogy Orbán Viktort vélték felfedezni a dolgok hátterében, sőt magát a patás ördögöt, Putyint. És még csak januárt írunk. Mi lesz itt még, uramisten, a decemberi centenáriumi évfordulóig…

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Arafat

Ha leírom az Arafat nevet, a magyarországi olvasók zöme – már akik emlékeznek még a …

2 hozzászólás

  1. Van az a pénz amiért a két szervezet vezetői szopnak, nyalnak, gombot varrnak.

  2. Polgárság dicsősége! (összeollózás!)

    . A magyar urak ezer éven keresztül mindig szem előtt tartották, hogy hatalmuk csak addig biztos, amíg nincs magyar etnikumú polgárság.(Akik ugye lefejeznék őket) Nem szabad követniük a nyugati népek példáját, ahol minden társadalomban volt viszonylag erős, saját etnikumú polgársága. Azt egyetlen királyunk nem engedte meg, hogy a városok polgárai magyarok legyenek, mert azok végül még autonómiát is követelnének. Ezért uraink örömmel fogadták a Galíciából, Ukrajnából ide igyekvő zsidókat.
    Hiába, Magyarországon a polgárságot is úgy kell kinevezni, mint ezer fundamenumtalan kulturális intézményt: nincs polgárságunk. Ez az ország penészes, feudális, tarthatatlan romlottságát talán legjobban polgárságának szörnyű, silány gyávasága mutatja. Egy zagyva, kevés polgárság, amelynek élelmesei sietnek felkapaszkodni az uralkodó osztály pódiumára. Mely a polgári címet szégyelli.
    A magyar polgárság csinált talpnyalást, üzletet, kalábriászt, (=hazárdjáték), de forradalmat soha, s ezért nincs! Ady Endre
    Ezek az urak, azzal szentelték fel az új korszákot, hogy az állami uradalmak eddig csak szerényen űzött ellopását, óriási méretekben gyakorolták! Ezeket a birtokokat elajándékozták, potom áron eladták, vagy egyenes birtoklás útján, magánbirtokokhoz csatolták! A polgári tőkések elérték, hogy a földet merő kereskedelmi cikké változtassák, a
    mezőgazdasági, nagyüzem területét kiterjesszék, a vidékről származó, szabad prédát jelentő,,
    proletárok kínálatát . Ezenkívül az új földbirtokos arisztokrácia természetes szövetsége volt az
    új, bankokráciának.
    most, maga a törvény lesz a föld elrablásának előmozdítója, „általános parlamenti törvényt” tehát elismeri, hogy parlamenti államcsínyre van szükség ahhoz, hogy a földeket magántulajdonná változtassák.
    Ennél fogva, a polgári korszak, az alkotó s hősies polgár mellett kitermeli a “papucsos polgárt”, a tunya, önző csinovnyik polgárt is, akinek “egyetlen becsvágya, hogy minden maradjon úgy, ahogy van, s a Hivatal öncélúan uralkodjék a lelkek fölött. Kinek vágyálma mindenfajta kielégülés, amely nem követel áldozatot és erőfeszítést”. Valójában ál polgáriasság ez már, amelyben az egyén (a kispolgár) kiadja kezéből azt a szellemi, erkölcsi fegyvert, amelyet európai kultúrának hívunk. Ez a típus képtelen megújulni, megtisztulni, alkotóerőként megjelenni a társadalmi magatartásban, a szellemi-erkölcsi küzdelmekben. Képtelen katarzisra és szellemi ellenállásra. Karikó Sándor
    “A burzsoázia komoly erőfeszítéssel, palástolja államszervezete hibáit, gondosan rejtegeti bűneit, buzgalommal rejtegeti exponensei korruptságát, tudatlanságát,”
    Magyar Lajos 1919 haladó, vagy megőrzött hagyomány! Kívánatos, hogy a kritika pallosa éles legyen, a hibák, bűnök napfényre kerüljenek, és hogy a vezetők közül is hulljon a férgese!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük