Nem tudni, mi játszhatott közre a tanügyminiszter hirtelen támadt megvilágosodásában, de tény, rátapintott a lényegre, amikor a román nyelvoktatásra vonatkozó javaslatát megtette. Mert mit is mondott a szaktárca vezetője? Elsőként aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy egyre több külföldre települt román családban a gyermekek – bár tudnak románul – nem képesek megfelelő módon kifejezni magukat anyanyelvükön. Aztán – miután megállapította, hogy a román nyelvoktatás az identitásmegőrzés kulcskérdése a külföldön élő románság számára – rámutatott a megoldásra is: el kell érni, hogy a külföldön letelepedett családok gyerekeinek a befogadó országok iskoláiban idegen nyelvként oktatható legyen a román.
A magunk részéről egyetértünk a miniszteri helyzetértékeléssel. Innen már csak egyetlen lépés – amit az utóbbi negyedszázadban egyetlen román politikus sem volt hajlandó megtenni! – annak elismerése, hogy az erdélyi, különösen az “úgynevezett” székelyföldi magyarok hiányos románnyelv-tudására is ez lehetne az egyetlen megoldás. A román nyelvnek idegen nyelvként való oktatása a magyar tannyelvű osztályokban nem ördögtől való, különösem nem, ha a cél a megfelelő szintű nylevtudás biztosítása. Állításomat a szakemberek bármikor alátámaszthatják, csakhogy a hasonló kérdésekben a döntéseket rendszerint nem felkészült, elfogulatlan szakemberek, hanem felkészületlen, elfogult politikusok hozzák.
Laikusként, a pálya széléről szemlélődőként, de a jelenséggel, azaz a hiányos románnyelv-tudás káros következményeivel nap mint nap szembesülőként elsősorban a jószándékot hiányolom a kérdéssel kapcsolatban román részről véleményt nyilvánítók többségéből. No meg az elfogulatlanságot. Az a helyzet, hogy a könnyen manipulálható többség, beleértve a román média zömét, nem képes túllépni a “románul kértem a kenyeret, nem szolgáltak ki”-féle panelen. Az effajta megközelítéseknek egyenes következménye, hogy román nyelvű szövegekben egyazon mondatban Marco Bello és Lazlo Tekes nevek olvashatók. Ha igaz a mondás, hogy a név maga az ember, akkor itt komoly bajok vannak, itt nem vesznek emberszámba minket.
És ez addig így marad, amíg legalább Hunor ki nem kéri ki magának, amikor így emlegetik… Véleményem szerint.
A román nyelv iskolai oktatásban nem alkalmas arra, hogy a magyarok megtanuljanak románul, pláne nem alkalmas arra, hogy összefüggően és helyesen beszéljenek. Ezt kizárólag fiatal felnőttként lehet megtanulni, amikor olyan közegbe kerül az ember ahol kénytelen megtanulni.
Kedves Kaktusz,
nem tudom, honnan szerzi ismereteit, miszerint a román nyelvet iskolai oktatásban nem lehet a magyaroknak megtanítani. Számos személyes példát tudok az ellenkezőjére. Ez mindig a tanár elhivatottságán és a diák kötelességtudásán múlik, mint más nyelvek esetében is.
Nekem Trianon azt az idős hölgyet (is) jelenti, aki a kórházban magyarul vizet kért, de helyette kacsát (katétert) kapott, de ehhez sem a liberálisok, sem az EU, sem a „civil” jogvédők nem szóltak hozzá.
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/fc/Flag_of_Seychelles.svg/1280px-Flag_of_Seychelles.svg.png
Seychelles zászlója.
A román, azaz oláh nyelv nem alkalmas az artikulált beszédre sem.