Erdélyi Levelek …egy újabb PestiSrácok.hu Multiszájt honlap…
A novemberi tisztújítás után máris kezdetét vette az erdélyi Magyar Polgári Párt újrafazonírozása, vagy ahogyan az új elnök, Mezei János képletesen nevezte: a ráncfelvarrási kísérlet. Mi tagadás, bőven rájuk is fér.
Elégséges, ha csak a 2012-es helyhatósági választások utáni hat évet tekintjük, hogy megállapítsuk: önfeladásban, arculatvesztésben már-már odáig jutottak, ahonnan csak igen ritkán van visszaút. A Székelyföldet leszámítva szinte mindenütt teljesen kiürült a párt, ma már alig-alig találni működő helyi szervezetet. Mindez Biró Zsolt elnöksége idején alakult így, akinek a nevéhez kapcsolódik az a szerencsétlen folyamat, amely által az alakulatot szinte teljesen kiszolgáltatta az RMDSZ-nek. Abban, hogy ilyen könnnyen feladták önállóságukat a budapesti politikának is megvan a maga szerepe. Ne feledjük, Kövér László a mai napig a párt tiszteletbeli elnöke. Mindenesetre a Fidesz-KDNP felől érkező, az RMDSZ iránti elnézőbb magatartásra vonatkozó elvárásoknak az MPP önként és dalolva próbált megfelelni. Még annak árán is, hogy közben tudták: az út, amelyre léptek a semmibe vezet. Az RMDSZ – bár akkoriban sokan dohogtak emiatt a „Szövetségben” – maga is lepengette a júdáspénzt azzal, hogy az MPP identitásának teljes feladásáért cserébe az egykori pártelnököt, illetve Kulcsár-Terza Józsefet felvette a saját jölöltlistájára és parlamenti mandátumhoz juttatta. Az igazsághoz tartozik, hogy utóbbi – Biró Zsolt értékelhetetlen törvényhozói produkciójával ellentétben – rászolgált a választói bizalomra: azáltal, hogy magánkezdeményezésként nyújtotta be a Székelyföld autonómiájára vonatkozó, a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott törvénytervezetet, többet tett e téren, mint az RMDSZ törvényhozói együttvéve, akik egytől-egyig megtagadták a dokumentum aláírását. Hasonlóképpen járt Kulcsár-Terza pártjának akkori elnökével, a novemberben félreállt/félreállított Biró Zsolttal is.
A tisztújátás után, amely azért vált szükségessé, mert a párt alapszabályába iktatták a törvényhozói és a pártelnöki tisztségek összeférhetetlenségére vonatkozó paragrafust, az új elnök, a gyergyószentmiklósi polgármesterként korábban igazságtalanul meghurcolt Mezei János nyomban nekilátott a „ráncfelvarrásnak”, azaz a munkának. A cél: a párt önálló politikai akarat megjelenítésére alkalmas és hajlandóságot is mutató entitásként való elismertetése. Első lépésként találkozott mind az RMDSZ – amelyhez érvényes együttműködési szerződés köti –, mind az azonos alomból származó Erdélyi Magyar Néppárt vezetőivel. Hogy az ilyenkor szokásos protokolláris jellegű témákon túl, még milyen kérdéseket érintettek, s főleg, milyen következtetéseket szűrt le mindebből az új elnök, azt nehéz lenne megmondani. Tény, hogy a Borboly Csaba Hargita megyei onkormányzati elnök által az áfa-visszaosztásra vonatkozó állításait határozottan cáfolta, nem kevesebbet állítva, mint azt, hogy megkurtítják, hátrányos helyzetbe hozzák az MPP-s elöljárók által vezetett településeket.
El kell ismernem, a korábbiakhoz képest mindenképpen szokatlanul határozott fellépés volt ez, ha így folytatják, akár sikeresnek is bizonyulhat a Mezei által emlegetett „ráncfelvarrás”. Mindenestre a következő két évben sorra kerülő négy választás jó alkalom lehet arra, hogy bizonyítsa a párt: helye van, számolni kell vele a romániai politikában.
Talán minden országban s minden korszakban több volt a nyíltság, kevesebb a hazugság. Jönnie kellett a magyar koalíciónak, hogy a históriában minden hazugságra rálicitáljon, hogy bebizonyítsa: nincs határa az emberi ostobaságnak. Még az ellenkezőjében se lehet bízni, ha a koalíció ígér valamit.
Hiába, Magyarországon a polgárságot is úgy kell kinevezni, mint ezer fundamentumtalan kulturális intézményt: nincs polgárságunk. Ez az ország penészes, feudális, tarthatatlan romlottságát talán legjobban polgárságának szörnyű, silány gyávasága mutatja. Egy zagyva, kevés polgárság, amelynek élelmesei sietnek felkapaszkodni az uralkodó osztály pódiumára. Mely a polgári címet szégyelli.
Büszke polgársága csak olyan társadalmaknak van, hol a polgárság forradalmat csinált, s véres kézzel dobálta ki kastélyaik ablakán elnyomóit. A magyar polgárság csinált talpnyalást, de forradalmat soha! Ady
Ma pógár, (eredetileg burzsuj) néven tetszeleg! . A magyar lélek egyre meddőbbnek bizonyult és a kultúra hadseregének ritkuló sorait mindinkább idegenek és első sorban zsidók töltötték be. Mégpedig nagyrészt olyan zsidók, akiknek a legtöbb alkalmazkodási képességük volt ahhoz a kizsákmányoló szervezethez, melyet magyar államnak neveztek.
Ekként a leglármásabb, leg tekintet nélkülibb, legskrupulustalanabbb, legelkeseredettebb zsidók, érvényesültek és létrejött a világ legundorítóbb lelki szintézise, mint a budapesti vezetőszellemiség keresztmetszete. A nyegle, urizáló, felszínes, dologtalan, dzsentri szellemnek a vegyülete a Lipótváros amoralizmusával, cinizmusával és élvező nihilizmusával. A basáskodó szolgabírólélek és a zsákmányra éhes kapitalista léleknek, a feudalizmusnak és az uzsorának, a turáni nemtörődömségnek és a bóheres radikalizmusnak nagyon felbőszítő keveréke.” Jászi Oszkár= Iasiból való!
Ha már annyira nem akartok kiállni a saját érdekeitek miatt,és MINDENT butapesttől vártok,akkor MEG KELL VÁRNOTOK az az időt,míg az “anya”ország képes lesz GAZDASÁGILAG a jelenlegi HATÁRON TÚL,nem csupán restaurálni,hanem gazdaságilag működtetni egységeket.
Lehet leköpni ezért a 100 évért engem is.
Köhögős! Van nekik saját, kezük lábuk. Miért is kéne őket Budapestről szponzorálni?
Mert veled ellentétben Ők Magyarok. te meg egy söpredék vagy. Tudod honnan?
Bunkókáim! Büszkélkedjetek!
Hiába, Magyarországon a polgárságot is úgy kell kinevezni, mint ezer fundamenumtalan kulturális intézményt: nincs polgárságunk. Ez az ország penészes, feudális, tarthatatlan romlottságát talán legjobban polgárságának szörnyű, silány gyávasága mutatja. Egy zagyva, kevés polgárság, amelynek élelmesei sietnek felkapaszkodni az uralkodó osztály pódiumára. Mely a polgári címet szégyelli.
Büszke polgársága csak olyan társadalmaknak van, hol a polgárság forradalmat csinált, s véres kézzel dobálta ki kastélyaik ablakán elnyomóit. A magyar polgárság csinált talpnyalást, de forradalmat soha! Ady
A középosztály felfelé bukott magyar elemeinek, minden lépésüket előre, minden deka több kenyerüket azzal kellett és kell megfizetniük: hogy buzgón megmutassák az uralkodó érdekszövetségnek, mindenképpen alkalmasak az álláshoz jutásra, az előléptetésre… A fentebbi lelki sajátosságból szükségszerűen következik a magyar középosztály egy másik általános vonása: antidemokratikus, demokráciaellenes… egyszerűen, a jól nevelt házi kutya úrkutyasága, mely fogat vicsorít a kevésbé pártfogolt és „be nem érkezett vértestvérei ellen!… a folytonos szolgaságban Annyira úri emberré csonkult, hogy képtelen emberré egészségesedni. Szabó dezső!
(És ez az a „polgári középosztály” amelyet az új politikai kurzus szerint újjá kell teremteni?)
Nagy bűne volt a magyar sors urainak, hogy Magyarországot azzal a lehetőséggel vitték be az osztrák di¬nasztia elnyomó egységébe: hogy baj esetén a többi népek ébredező nemzeti öntudatát a magyar huszárlovak patái, a magyar bakák szuronyai teszik veszélytelenné a dinasztia számára… Ezért a nem saját bűnéért a magyar¬ság irtózatosan bűnhődött. (Aki ezt megalkotta: „a haza bölcseként ” szobrokkal ékesített „nemzeti nagyság”)
Idézetek: Szabó Dezső: Virrasztó Koppány című írásából
Én is szoktam nagynéha olvasni.
De hogy valaki ilyen kéjjel pásztázza át a magyar irodalmat kimondottan a keményebb kritikák kedvéért, ez a gesztus kisértetiesebb mint az idézetek.
De Ön, Maga, ezen kívül is megéri a pénzét. Csakis idegen tollakkal ékeskedik, miközben személyesen bunkózza a feltételezett olvasóit.
Hát, tudja, mit? Idézzen továbbra is szorgalmasan, vagy szitkozódjon a maga erejéböl, kedvére, de hogy én többé nem állok meg a nevecskéje mellett, az már bizti.
Söt, az is meglehet, hogy nem is én vagyok az elsö aki lemond /-ott a válogatott piszokságainak tudomásul vételéröl.
Új szél lenne? Gatyából fújó, politika altesti, meglehetős régi!