Semjén Zsolt esete az RMDSZ-szel

A félreértések, az utólagos szemrehányások elkerülése végett sietek előrebocsátani: a rendszerváltás óta egyetlen politikai közösség sem tett annyit a külhoni magyarságért, mint az éppen most kormányzó nemzeti-polgári oldal. A balliberálisok (vagy liberálbolsik) a 2004. december 5-ei referendum alkalmával olyan bizonyítványt állítottak ki önmagukról, amin csak kemény munka, azaz könyörtelen önvizsgálat, bűnbevallás és az esetleges bűnbocsánat elnyerése után lehetséges változtatniuk. Nincs mit szépíteni: nemzetárulást követtek el azok, akik anno megtagadták a határon kívülre rekedteket.

Semjén Zsolt a Fidesz-KDNP pártszövetség azon vezető politikusai közé tartozik, akik különösen a 2010-es választási siker után, igen gyakran megfordulnak tájainkon. Tehát behatóan ismernie kell az erdélyi, székelyföldi valóságot. Nem hiába viseli a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettesi tisztséget. Az utóbbi években különösen a székelyföldi, főleg háromszéki RMDSZ-es politikusokkal ápol jó kapcsolatokat. Ebből következően minden egyes, az erdélyi magyarság sorskérdéseit érintő megnyilatkozása kiemelt figyelmet érdemel részünkről. Mint például azok a vélekedések, amelyeket hétfőn Budapesten, a Kisebbségi jogok, érdekképviselet, autonómia című kiadvány aktuális köteteinek bemutatóján fejtett ki. A tudomány, a közigazgatás és a politika szövetsége létfontosságú – hangsúlyozta Semjén. Ha ezek közül a bármelyik is hiányzik, meggyengül a külhoni magyarok érdekérvényesítő képessége – magyarázta. Nincs az a közössége sorsát szívén viselő erdélyi magyar, aki mindezzel ne értene egyet. Csakhogy Semjén tovább ment, valamiféle általánosan érvényesnek szánt megállapítást is tett, miszerint “a külhoni magyarság megmaradása attól függ, hogy az autonómia ügyében sikerül-e előrelépni vagy sem, a magyar érdekérvényesítés pedig egyenesen arányos a külhoni magyar pártok választási sikerével”.

Nos, Semjén eme kategorikusnak tűnő megállapításával, pontosabban annak második, az érdekérvényesítő erőnek a választási sikerrel egyenesen arányos voltára vonatkozó részével vitatkoznom kell. Megállapítása, legalábbis az erdélyi helyzetet illetően, szerintem bizony hibádzik. Mert például az RMDSZ legutóbbi, 2016-os választási eredményei, legalábbis a “szövetségi” politikusok értékelései szerint, kiválónak mondhatók. Azt is mondhanám: egység volt, és eredmény is, mandátumokban kifejezett választási eredmény mindenképp. Ennek ellenére az autonómia tekintetében semmiféle előrehaladást nem tapasztalhatunk. S ez így van immár huszonhét éve.

Az a helyzet, hogy az autonómiával ezúttal sem tartották helyénvalónak előhozakodni a román törvényhozásban. Szerintük nem alkalmas erre a pillanat. Hogy egyáltalán mikor tekinthető alkalmasnak, arról mélyen hallgatnak. Az utóbbi bő negyedszázad alatt sohasem volt az, s nagy valószínűség szerint a következő során sem válik majd azzá.

Ilyenkor fogalmazódik meg a kérdés a magunkfajtákban: akkor meg mi a fészkes fenéért vette a szárnyai alá a Fidesz-KDNP azt az RMDSZ-t, amely elárulta az autonómia ügyét?

Remélem, Semjén Zsolt tudja a választ…