Románia választ

Vége a megváltozott szabályok miatt az előzőekhez képest szolidabb, mérsékeltebb választási kampánynak, holnap már választ Románia. A  most távozók „teljesítményét” értékelők egybehangzó véleménye szerint az 1990 óta egymást követő törvényhozói testületek közül ez volt a leggyengébb. Hogy mi lehet ennek az oka, annak kiderítése a társadalomkutatókra vár. Mindenesetre sokatmondó, hogy a politikusok megítélése egyre romlik, ma már valahol a bányászbéka hátsó fele alatt van.

Az esélyek latolgatása előtt, hadd rögzítsem: legyen szó politikai jobb- vagy baloldalról, itt mindenik erősen nacionalista. Mondhatnám: a román politikai osztály a globalizmusnak csak akkor és annyiban híve, ha abból valami haszna származik, ha nem, akkor azonnal duhaj nacionalistába váltanak. Igaz, a lényegen ez mit sem változtat: az ország gazdasági kiszolgáltatottsága ma már olyan mértékű, hogy bármikor összeomolhat. Sőt, az USA külpolitikájában várható változások után, az ország geopolitikai szempontból történt felértékelődése is a múltté lehet.

Az utolsó felmérések előrejelzése szerint a részvételi arány 40 százalék körül várható, s mindössze két alakulat bejutása mondható biztosnak: a posztkommunista szocdem (PSD) és a történelmi gyökerű liberális (PNL) párté. A többieket az 5 százalékos küszöb körülre lőtték be a kutatók. Az eddigi tapasztalat szerint a szocdemek támogatottsága alig haladhatja meg a 40 százalékot, a kormányalakításhoz szükséges százalékokat valamely koalíciós társnak kellene hoznia. Ehhez a szocdemekből kivált, a Nagy-Románia Párt egykori tagjaival „dúsított”  idegengyűlölő Egységes Románia Szövetség (PRU), illetve a liberálisokból kivált Tariceanu-pártra (ALDE) számíthatnak a posztkommunisták. Feltéve, ha mindkét pártnak sikerül bejutnia a parlamentbe. A másik oldalon a liberálisoknak 25 százalékos támogatottságot mértek, ennek kell esetleg kiegészülnie majd a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) előrejelzett 10 százalékával, a Traian Băsescu volt államfő Népi Mozgalom Pártjának (PMP) várt 6 százalékával. Az előrejelzések szerint – dehát ezeket, különösen az utóbbi idők tapasztalatai intenek erre, illik a kellő fenntartásokkal fogadni – a baloldalnak áll a zászló.

És végül szóljunk néhány szót az RMDSZ-ről, amelynek először sikerült megszereznie, maga mögé állítania a magyarországi kormánypártokat, a teljes jobboldali magyar médiát. Hogy milyen politikai manőverekkel, arra igen kíváncsiak lennének sokan, különösen itt, Erdélyben. Merthogy semmi sem indokolja az RMDSZ értékelésében bekövetkezett hirtelen fordulatot. Hogy mégis milyen megkerülhetetlen nemzetpolitikai érvek állhatnak a Fidesz-KDNP színeváltozásában, arról minket, potenciális szavazókat elfelejtettek tájékoztatni. Mi csak annyit láttunk, hogy folyt a riogatás, hogy „aszongya”: veszélyben az RMDSZ parlamenti jelenléte, ergo: veszélyben az erdélyi magyarság. Mintha az RMDSZ egyet jelentene az erdélyi magyarsággal. Ami – ebben egyezzünk meg! – nem igaz. Amiként az is hamis állítás, hogy veszélyben lenne az RMDSZ parlamenti jelenléte. Aki ezt állítja, az nem hallott – vagy jól felfogott politikai érdekből úgy tesz, mintha nem hallott volna – az  alternatív küszöbről – legalább négy megyében a voksok 20 százalékát kell megszereznie annak, aki élni akar vele –, s amit az RMDSZ már jó előre kialkudott magának. Ismétlem, nehezen hihető, hogy erről ne tudnának a Fideszben.

Egyébként is köztudott, hogy a „magyar párt” vezető politikusai előtt változatlanul egyetlen cél lebeg: a kormányzati részvétel. Annak újbóli megszerzését szeretnék, méghozzá mindenáron…