Rekviem az orvosi egyetemért

A tanévkezdés közeledtével egyre több szó esik a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyerészeti Egyetem sorsáról, pontosabban: az ott (még) folyó, de már a sorvadás aggasztó jeleit mutató magyar nyelvű orvosképzésről. Amióta az intézmények román vezetői eldöntötték – természetesen a magyar oktatók nem túlzottan hangos véleményét nem vették figyelembe –, hogy összevonják a MOGYE-t és a teljesen román tannyelvű Petru Maior Egyetemet, sokan már temetik a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosképzést. Nem ok nélkül.

Emlékeztetőül: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetet 1948-ban hozták létre, miután az 1945-ben Kolozsvárról Vásárhelyre átköltözött orvosi kart önállósították. Az intézetben 1962-ig kizárólag magyar nyelven folyt a tanítás, aztán fokozatosan a román diákok és oktatók kerültek túlsúlyba. Ma már az  oktatók kétharmada román. Az összevonás első és legsúlyosabb következményeként tovább csökken majd a magyar egyetemi oktatók, valamint a magyar diákok részaránya. S hiába rendelkezett időközben a törvény az önálló magyar tagozat felállításáról, az egyetem mai román többségű vezetősége, az egyetemi autonómiára hivatkozva, megtagadja az előírások teljesítését.

Az eltelt évtizedek során a román döntéshozók és azok helyi eszközemberei irigylésre méltó kitartással, balkáni körmönfontsággal, a törvény és az emberi jóérzés határait rendre átlépve azon ügyködtek, hogy akadályozzák, majd elsorvasszák a magyar nyelvű oktatást. Folyamatosak a magyar diákok részarányának visszaszorítására irányuló, a magyar oktatás leépítését, majd felszámolását célzó intézkedések. Amelyekhez – egy-két ritka kivételtől eltekintve – a vezető magyar professzorok bűnös módon szó nélkül asszisztálnak.

Az orvosi egyetem szimbolikus jelentőséggel bír a marosvásárhelyi magyarság szempontjából. A magyar nyelvű oktatás megszűnésével visszafordíthatatlanná válik a magyar közösség térvesztése Székelyföld egyetlen nagyvárosában. Egy olyan magyar közösségről van szó, amelyet a rendszerváltás óta – az 1990-es év fekete márciusától, a magyarellnes pogromtól az orvosi egyetem most küszöbön álló elvesztéséig – folyamatos kudarcélmények érik. Hogy így alakultak a dolgok, azért elsősorban a lassan három évtizeden keresztül tájbasimuló, önfeladó politikát folytató RMDSZ tehető felelőssé.

A kérdés felkerült a magyar kormányzat napirendjére is. Épp időben, mert úgy fest, az erdélyi magyarság nem hajlandó vagy képtelen a kellő határozottsággal kiállni a magyar nyelvű orvosképzés mellett. Az egyetem szenátusának magyar tagjai kerülik a nyílt színvallást, úgy fest, arra várnak, mások döntsenek, ők majd alkalmazkodnak a kialakult helyzethez. A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület utcai tüntetései pedig rendre érdektelenségbe fulladnak.

Orbán Viktor Tusványoson egyértelműen jelezte: az orvosképzés fenntartásában érdekeltek számíthatnak a magyar kormány támogatására. A körvonalazódni látszó megoldásnak egy új orvosi egyetem létrehozása látszik, amelynek azonban már nem Marosvásárhely adna otthont.